Riadót fújtak a hazai szakemberek: óriási veszélyben a magyar erdők - itt a mesterterv

HelloVidék: Ideje felkészülnünk a nagyobb erdő- és bozóttüzekre Magyarországon is? Mit tapasztaltak idén nyáron, mit mutatnak a statisztikák?

Nagy Dániel: Tényleges statisztikai adatok - az idei aszály és hőség okozta erdőkárok tekintetében - még nem állnak rendelkezésünkre, ilyen rövid távon a következményeket sem igen látni. Most, hogy megjött a csapadék, hamarosan annyit biztosan láthatunk majd az erdőállományban, hogy mely egyedek élték túl és hogyan regenerálódik az erdő.

Egy biztos, az elmúlt években a klímaváltozás hatására olyan területeken is a mindennapok részévé vált az erdőtüzek kockázata, ahol korábban ezt elképzelhetetlennek tartottuk. Tudjuk, hogy Magyarországon jelenleg is két fő tűzszezon van: az egyik tavasszal, amikor a tavalyi elszáradt fű miatt a fiatal erdők és külterületek veszélyeztetettek, sokan égetnek árokpartot is. Ez a szezon februártól áprilisig tart. A másik fő szezon a nyár, amikor a magas hőmérsékletek és a csapadékmentes időszakok alatt keletkeznek tüzeket, főként az alföldi területeken, Bács-Kiskun és Csongrád vármegyében, illetve a Pilisben és a Budai-hegység fenyvesállományaiban. Az utóbbi években azonban azt látjuk, hogy olyan helyeken is megjelennek az erdőtüzek, mint Vas vármegye, a Kőszegi-hegység, Győr-Moson-Sopron vármegye fenyvesei, vagy a Soproni-hegység – ahol korábban szinte elképzelhetetlen volt.

Lehet tudni, ezeket a hazai erdőtüzeket mi okozta? Elképzelhető, hogy öngyulladás történik, vagy inkább az emberi gondatlanság áll a háttérben?

Az erdőtüzek esetében szinte soha nem beszélhetünk valódi öngyulladásról, még extrém hőség idején sem. Leggyakrabban az emberi gondatlanság áll a háttérben. Tipikus eset például, amikor egy eldobott cigarettacsikk okozza a tüzet, amelyet később nehéz bizonyítani, különösen, ha több száz hektárra terjednek át a lángok. Előfordulhat, hogy az autóból kidobott csikk először úgy tűnik, kialudt, aztán a következő autó légáramlata felkapja, ettől parázslani kezd, belepottyan az árokba, és már fel is lobban a tűz.

Másrészt külterületeken, kánikula és aszály idején, amikor érvényben tűzgyújtási tilalom, sokan ennek ellenére előszeretettel gyújtanak tüzet, akár több száz méterre az erdőtől is.

Extrém esetekben még olyan tárgyak is okozhatnak erdőtüzeket, mint az esküvői szezon egyre kedveltebb hazai kelléke, a kínai lampionok – amelyek gyertyával működnek. Felengedik őket a szabadban, aztán ki tudja, hol esnek le… Az erdőtüzek gyakran a bozótos, cserjés területeken keletkeznek, ezeket vegetációtűznek is nevezünk. Ezek a tüzek rendkívül gyorsan terjednek, és nagyon nehéz megfékezni őket.

Ha csak a mostani Vas vármegyei tűzesetet nézzük, milyen hosszú távú következményei lehetnek egy ekkora területet érintő pusztulásnak?

Erre szoktuk azt mondani, hogy egy másodpercnyi figyelmetlenség akár egy hét emberfeletti küzdelemmel is járhat, ahogyan sajnos most Vas vármegyében is történt.

Ez az erdészeknek viszont akár 100 év munkáját is jelentheti, mert az ilyen intenzív nyári tüzek teljesen tönkre teszik az állományokat.

Ilyenkor az érintett növényzetet le kell termelni, és bár bizonyos területeken lehet reménykedni, hogy újra kinő, az ilyen szélsőséges tüzek gyakran a kambiumot is károsítják, ami miatt újra kell ültetni és nevelni az erdőt. Az leégett erdőből kitermelt maradék faanyag is gyakran komoly problémát jelent, mert az ilyen kormos, szennyezett fa értékesítése is szinte lehetetlen az erdőgazdálkodók számára.

Erdőgazdálkodóknak van támogatás a tűz utáni erdőmegújításhoz – amit az Agrárminisztérium és az erdészeti hatóság is fontosnak tart –, ez nem fedezi teljes mértékben a keletkezett kárt. Az erdőtörvény előírja, hogy ahol erdő volt, ott az is maradjon.

Idén nem csupán a szokatlan tűzesetek jelentettek komoly kihívást az erdőgazdálkodóknak, hanem a heteken át tartó kibírhatatlan hőség és a rendkívüli aszály is. Mit tehetnek a klímaváltozás okozta károk ellen a hazai erdőgazdálkodók?

A Soproni Egyetemen már számos kutatást végeztek a klímaváltozás várható magyarországi hatásairól, valamint az erdészeti klímazónák eltolódásáról. A kutatások szerint azokon a területeken, ahol most még tölgyesek vannak, ott csertölgyesek lesznek, minden kicsit északabbra és feljebb tolódik. Magyarországon, különösen az Alföldön, de más területeken is, ahol jelenleg még különböző erdő- és faállományok találhatóak, visszahúzódhatnak, és erdősztyepp jellegű, kisebb záródású erdők alakulhatnak ki.

Azok a faállományok, amelyek jobban érzékenyek a vízháztartás változásaira és az extrém melegekre, nehezebben viselik az aszályos időszakokat. A fák a változó klímára maguk is reagálnak, például csapadékhiány esetén korábban befejezik a vegetációs időszakot. Ez nem mindig jelent azonnali pusztulást, csak annyit, hogy ledobják a lombjukat. A következő évben kisebb gyűrűket növesztenek, de idén szerencsére volt csapadék júniusban és júliusban, ami azért nagyban segítette a vegetációt.

Az aszályos időszakok elsősorban a kisebb gyökérzettel rendelkező fiatalabb fafajokat, erdőfelújításokat érinthetik érzékenyen, mivel ezeknek nincs elég tápanyagtartályuk és gyökérzetük a kompenzáláshoz. Jelenleg már láthatóak az aszálykárok ezekben az állományokban, és az erdészeknek pótolniuk kell a csemetéket. Az idősebb fáknál azonban, ahogy az interjú elején említettem, később fog kiderülni, hogy az aszálynak milyen hosszú távú hatásai lehetnek.

Melyek azok a fafajok és erdőterületek, amelyek különösen veszélyeztetettek, és melyek azok, amelyek jobban alkalmazkodnak a szárazabb és szélsőségesebb hazai körülményekhez?

A klímaváltozás hatására a határtermőhelyeken található fafajok, amelyek eddig alkalmazkodtak az adott körülményekhez, most már nehezen viselik a szélsőségesebb időjárást és a csökkentett csapadékmennyiséget. Jelenleg nehéz azonban pontosan meghatározni, hogy a 2 millió hektáros magyar erdőből mely területeket érinti leginkább a klímaváltozás.

A kőrisfajták például eltérően reagálnak az aszályra. Például a magas kőris és a magyar kőris nehezebben viseli az aszályt, míg a virágos kőris, amely melegkedvelő fafaj, ígéretesebb lehet a szárazabb időszakokban. A virágos kőris, valamint a molyhos tölgy és a mezei juhar olyan melegkedvelő állományokat alkothatnak, amelyek jobban elviselik a szárazabb és gyengébb termőhelyeket.

Az erdészeti hatóság rendelkezik egy monitoring rendszerrel, amely figyeli az erdők egészségi állapotát, például a lombkoronavesztést és egyéb paramétereket. Az adatok valószínűleg csak a következő év elején lesznek elérhetők, de az összehasonlítható adatsorok segítenek majd megérteni az aszály hatásait. A mostani aszályos időszakban az idősebb állományok talán jobban alkalmazkodtak, mivel az előző évben jelentős csapadékhiány volt, míg idén nyár elején, májusban volt elegendő csapadék, ami részben enyhítette a talajszint problémáit. Ugyanakkor Bács-Kiskun vármegyében és a Duna-Tisza közén a csapadékdeficit már júniusban is érezhető volt.

Mi lehet akkor a hosszútávú megoldás, milyen fafajok bírják az egyre szélsőségesebbé váló hazai klímát?

Az erdész kollégák már dolgoznak azon, hogy azonosítsák azokat a fafajokat, amelyek jobban ellenállnak a megváltozott környezeti feltételeknek. Ez egy hosszú távú folyamat, amely során olyan fafajokat kell ültetni az erdőkbe, amelyek képesek alkalmazkodni a megváltozott klimatikus körülményekhez. Például a lucfenyő, amely korábban jól bírta a Soproni- és Kőszegi-hegységben a helyi körülményeket, már nem teljesít jól a növekvő aszály miatt. A lucfenyőt és más magasabban élő fenyőfajtákat fokozatosan helyettesítik olyan fafajokkal, mint a kocsánytalan tölgy és a csertölgy, amelyek jobban tűrik a szárazabb környezetet.

Ezen felül tudományos kísérletek is zajlanak, amelyek célja, hogy délebbi, fafajokat ültessenek Magyarországon is. Például olyan, a Földközi-tenger partvidékén honos tölgyfajtákat, mint a molyhos tölgy, amelyek jobban bírják a kánikulát, valamint egyéb fenyőfajok alkalmazása is szóba kerül. A fenyőfajok között is van még olyan, amit érdemes megvizsgálni az alkalmazás szempontjából.

Laikus kérdésnek tűnhet, de mégis fontos, hogy tisztázzuk: mit jelent a klímaváltozás hatása az Alföldre, különösen az ottani erdőkre, hiszen az Északi-középhegység vagy a Dunántúl erdősebb területeivel ellentétben az Alföld sokkal nagyobb kihívásokkal néz szembe?

Az Alföldön végzett telepítések hosszú időre nyúlnak vissza, és várhatóan olyan termőhelyek is lesznek, ahol a korábbi erdős területek helyett inkább fás-gyepekkel és vegyes területekkel találkozunk. Az alföldi erdész kollégák azonban évtizedes tapasztalatuknak köszönhetően kidolgozták azokat a technológiákat, amelyek javítják a talaj vízháztartását és segítik a fafajok alkalmazkodását. Például gyakran alkalmaznak többféle fafajt együtt az erdősítés során. A Kiskunsági Erdőgazdaság kifejezetten sikeres módszertant dolgozott ki, amelyben hazai nyárfákat, fenyőt és akácot kombinálnak, hogy megtudják, mely fafajok érzik magukat legjobban és támogatják egymás növekedését.

Várható, hogy lesznek olyan területek, ahol az erdők helyett inkább cserjés növényzet vagy más mezőgazdasági hasznosítás terjed el, de az erdész társadalom folyamatosan dolgozik azon, hogy megtalálja azokat a fafajokat, amelyek a klímaváltozás ellenére is fenntartható erdőket képesek biztosítani.

Például a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete több évtizede folytat kutatásokat Püspökladányban, amely Magyarország egyik legszárazabb és legszikesebb területe. Az ott végzett kísérletek igen ígéretes eredményeket mutatnak az alternatív fafajokkal kapcsolatban. Az idei nyár is megmutatta, hogy egy fa árnyéka, még ha csak egyetlen fa is van, mennyire fontos lehet a hőségben, nemcsak az emberek, hanem más élőlények számára is.

Az erdők pusztulása kapcsán leginkább a fákról esik szó, pedig az aljnövényzet, a cserjék, és az ott élő állatok és más élőlények is érintettek. Mit okoz az erdő élővilágában egy tűzvész vagy egy tartósan aszályos nyár?

Kezdjük a tűzvésszel… Azok az állatfajok, amelyek képesek gyorsan mozogni, hamar el tudnak menekülni a tűz elől, amennyiben van lehetőségük a terület elhagyására. Az oltás során a szakemberek mindig figyelnek arra, hogy a tűz által érintett területeken legyenek olyan szakaszok, ahol az állatok el tudnak menekülni. Sajnos egy erdőtűz teljesen megsemmisíti az ottani ökoszisztéma egy részét. Viszont az erdőtüzek a természetes folyamatok részei, hiszen, ha megnézünk egy kiégett területet pár hónappal később, láthatjuk, hogy a lágyszárú növények mennyire gyorsan vissza képesek visszatérni, mivel a mag a talajban megmarad. Ugyanis a hőmérséklet csökkenésével azok a magvak, amelyek néhány tíz centiméter mélyen helyezkednek el, túlélhetik a tüzet. A regeneráció sebessége függ a tűz méretétől is: egy 200-300 hektáros tűz esetén nagyobb területet kell beültetni a szomszédos területekről származó magokkal, ami hosszabb időt vesz igénybe.

Fontos, hogy a szakemberek figyeljenek arra, hogy elkerüljék a másodlagos károkat, mint például az erózió, defláció, amelyek tovább rontják a termőréteget.

A csapadék segíthet enyhíteni ezeket a problémákat. A helyreállítás során tudatosan kell eljárni, hogy minimalizáljuk a további károkat. Különösen figyelni kell arra, hogy az invazív és idegenhonos pionírfajok ne telepedjenek meg az őshonos fajok rovására. Ez a helyreállítási folyamat összetett és költséges, de az ország különböző részein már vannak sikeres példák arra, hogyan lehet hatékonyan kezelni ilyen helyzeteket.

Címlapkép: Getty Images