Felemásan alakult az idei nyár a Balatonnál: mi lesz így a magyar tengerrel?

HelloVidék: Bár véget ért a nyári szezon a jó idő kitartott még szeptember elején is, így minden adott volt, a nyugodt kikapcsolódáshoz, amit jól mutatott az is, hogy még a hónap elején is tömve volt sok helyütt a part. Ennek ellenére a nyár végezetével sokan, elsiratták a Balatont, mintha csak egy évszakos desztinációról lenne szó. Valóban helytálló ez a megközelítés?

Kardos Gábor: Ma már a szállás alapú adatok sajnos nem tükrözik a vendéglátás valós helyzetét, mivel idén különösen feltűnő trend volt, hogy az étel-italon próbáltak leginkább spórolni a nyaralók. Ezért szükséges lenne egy vendéglátás-forgalmi index bevezetése a szokásos vendégéjszaka számok mellé, hogy reálisabb képet kaphassunk - ha már úgyis rögzítenek az NTAK rendszerben minden olyan adatot, ami alapján akár külön kategóriánként is lehetne látni a forgalmakat, pl. a büfékben vagy a bisztrókban, illetve a borozókban. Legalább valamire jó lehetne az NTAK azoknak is, akiket köteleztek erre a plusz adminisztratív feladatra.

Hiába rúgta be az ajtót a hűvösebb időjárás, sok településen tovább folytatódik a pezsgés, és különleges programok várják továbbra is az idelátogatókat. Ennek ellenére sok étterem nem várja már meg a vénasszonyok nyarát, kénytelen bezárni. Úgy tűnik, mintha a járvány hatásai még mindig itt lennének velünk?

Kardos Gábor: A Balaton kétéves lejárató kampány ellenére is magasan a legkedveltebb üdülőhely marad itthon is és az Adriával vagy az olasz tengerpartokra kiutazók számaival összevetve is. Viszont a vendéglátósokra annyi adminisztratív teher került, annyira nehéz jó csapatot felépíteni és megtartani, illetve úgy elszálltak az alapanyag és munkadíj költségek, hogy jelentős áremeléssel tudnák csak fenntartani a normális működést - amit viszont a drágaságról szóló negatív kampányok miatt nem tehettek meg.

Általában a 40% alapanyag inflációnak is csak a felét tudták beépíteni az árakba - a másik fele a tulajdonos profitjából jött le. Így lehetséges, hogy sok étterem tulajdonos gyakorlatilag kevesebbet keres mint a séfje. Utószezonban meg még a felszolgálók is jobban keresnek nála. Vajon mennyire kell imádni a vendéglátást, hogy mégis tovább csinálják? Persze, a legjobbaknak tényleg ez az életük - annál méltatlanabb helyzet ez.

Nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy egyes vendéglátóhelyeken a tavalyi forgalomnak a fele volt csak meg, míg máshol 20-30 százalék volt a visszaesés mértéke. Milyen okok húzódnak meg a drasztikus csökkenés mögött?

Kardos Gábor: Rögzítsük tényként: a legnagyobb hasznot a balatoni nyárból a két legnépszerűbb német élelmiszerbolt lánc húzta, melynek balatoni egységei európai összehasonlításban is (!) rekord forgalmakat produkáltak.

Pedig ott a kasszánál a teljes 40% élelmiszer inflációt kifizették a vásárlók, míg az éttermekben vagy büfékben többnyire csak ennek felével tudták emelni az árakat - mégis a multit tartotta a közvélemény olcsóbbnak és a családi vendéglátást drágának, holott utóbbiban pont hogy javult az ár-érték arány idén és a profit kárára csökkent az éttermi árinflációs ráta. Nem mellesleg: ha multiknál csapódik le a balatoni nyár profitjának nagyobb hányada, az nemzetgazdasági szempontból is kövér öngól.

A Balaton északi, és déli oldala egyfajta Pest és Buda ellentétekként is felfogható a helyiek körében. Mind a két oldalnak megvannak a saját maga előnyei és hátrányai. Látva Balatonfüred bődületes fejlődési tempóját az utóbbi időben, mintha az északi partra billent volna át a mérleg.

Kardos Gábor: A drágaság fókuszba kerülése miatt a déli part kerülhetett idén előnyösebb pozícióba, mert a vendégek inkább feltételezhették, hogy ár-érték arányban kedvezőbb lehet ott a kínálat, illetve összességében kevésbé számít drágának. A legfelkapottabb luxi helyek jellemzően az északi parton vannak és ezek drágasága volt inkább téma a hírfalakon is. Itt persze a vendégek vélelmeit foglaltam össze és nem a saját véleményemet.

Az egykoron népszerű balatonparti diszkók helyét idővel a fesztiválok vették át, idén azonban mintha némileg alábbhagyott volna ezeknek a rendezvényeknek a látogatottsága. Jóval kevesebben mentek ki például a Balatonsoundra is, sőt az is felmerült, hogy talán ez volt az utolsó szezonja az ikonikus fesztiválnak. Mit gondol, milyen strukturális változásokra lenne szükség a fiatalok idecsalogatása érdekében?

A fesztiválpiac válságba kerüléséről pont Lobenwein Norbert írt cikket, aki elég hiteles szereplője ennek a piacnak ahhoz, hogy megfontolják, amit mond. A fesztivál belépő is olyan költség, amin spórolni próbáltak idén elég sokan. A Sound-Volt-Sziget korszak után most új fesztiválozási trendek jönnek, ez már nyilvánvaló.

A klímaváltozás során idén nyáron is sorra dőltek a napi melegrekordok, egyes balatonparti büfék a délutáni forróság idejére átmenetileg be is zártak. Milyen hosszútávú következményei lehetnek a balatonparti vendéglátásra nézve ezeknek a mostoha körülményeknek?

Kardos Gábor: Igazából a jónak tűnő vendégéjszaka számok hátterében is az lehet, hogy idén nyáron alig volt esős nap, illetve jó másfélszer annyi kánikula nap volt mint egy „normális“ nyáron. A balatoni turizmus legnagyobb hendikepje máig az, hogy más vízparti üdülő régióknál is durvábban ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, illetve már az időjárás prognózisnak is, ami sokszor lényegesen negatívabb mint amilyen idő van végül a valóságban ... csak hát addigra több ezren lemondják a balatoni hétvégéjüket a riogató előrejelzések, illetve ezeket kiemelő cikkek miatt.

Aki ismeri a balatoni régió valódi értékeit, annak szinte érthetetlen, de a magyar lakosság nagy többségének a Balaton még mindig elsősorban fürdőhely. Lehet, hogy aki csak a nyári nyüzsit azonosítja a Balatonnal és mondjuk októberben is azt várná ott, az nem találja meg, amire vágyik. De ez fordítva is igaz: ha mondjuk egy európai vendégünk a nyáron kívüli időszakban ismeri meg a Balatont mint abszolút minőségi helyet, annak meg a nyári tumultusban lenne sok tekintetben csalódás viszontlátni a tópartot.

Melyek lehetnének azok a kapaszkodópontok, amelyek hosszútávon is, egész éves bevételi forrást biztosítanának a vendéglátásból élőknek?

Kardos Gábor: Az egész éves balatoni turizmus valódi alapját a belső piac megerősödése teremthetné meg, vagyis ha a régió lakossága képes lenne legalább alap szinten eltartani a minőségi vendéglátást a tóparton, ami Európa más nagy tavainál jellemző. Ez azonban ma még nagyon távolinak tűnik és felvetés szinten sem szokták megfogalmazni.

Akik valamiféle tenger-sznobizmusból ragaszkodnak a sós vízhez, azokat persze nehéz meggyőzni az édesvíz előnyeiről. Pedig ha vitorlázni is legalább olyan jó a Balatonnál, akkor ugyan mi hiányozna? Amikor a hazai polgárság hisz az országban, akkor jóval inkább a Balatont választja, amikor meg zavaros a jövőkép, akkor meg masszívan mennek külföldre nyaralni - mintha a Balaton megítélése hűen tükrözné a hazai értékválságot.

Persze, ha valaki nem akar patrióta lenni a turisztikai választásaiban sem, azt ez sem hatja meg... Neki is van azonban oka a Balatonra jönni. A Pannon Egyetem kutatása ugyanis egyértelműen bizonyította, hogy lényegesen jobb ár-érték arányt kínál a Balaton mint az Adria. Úgyhogy mondjuk ki: tisztán anyagi megfontolásból is ez a legjobb választás.

Címlapkép: Getty Images