Nehéz helyzetben a gyógynövényágazat: hogy lesz így termés a magyar boltokban?

Jelenleg mintegy 30 ezer hektáron termelnek gyógy- és aromanövényt Magyarországon. Míg 2015-ben közel 14 ezer tonna volt hazánk exportja, 2022-ben csak 7000 tonna volt a kivitel, az import pedig közel kétszerese volt az exportnak.

- olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara összefoglalójában.

A gyógynövény ágazat egyik lába az árualap-előállítás (termelés, gyűjtés, elsődleges feldolgozás során létrejött növényi alapanyag, illóolaj), a másik a másodlagos és harmadlagos feldolgozás (intermedier termékek, gyógynövény drogok, illóolajok-kivonatok, gyógyteák, kozmetikumok, növényi gyógyszerek, étrend-kiegészítők), a harmadik a kereskedelem.

A gyógynövénygyűjtés és -termesztés, elsődleges feldolgozás termelési értéke évente mintegy 15-17 milliárd, az elsődleges feldolgozás nettó árbevétele 20-29 milliárd forint. A gyógy-, aroma- és fűszernövényeket tartalmazó termékek összes piaci forgalma 60-70 milliárd, a teljes szektor becsült nettó kibocsátása 100-120 milliárd forint.

A gyógynövények, aromanövények és fűszernövények évszázadok óta a mindennapjaink részei, akár gyógyteaként, növényi gyógyszerként vagy fűszerként. Ezen túl az egészségipar, a szépségipar és az élelmiszeripar is nagy mennyiségben használ fel gyógy- és aromanövényeket, illetve azokból előállított illóolajokat és aromákat, nélkülözhetetlen alapanyagai számos kozmetikai, élelmiszeripari, gyógyászati és vegyi terméknek. Mind az ipar, mind a lakosság részéről folyamatos a gyógynövények, illetve az alapanyagok iránti igény, így a folyamatos hazai és külföldi kereslet megfelelő hátteret biztosít a termesztés bővítéséhez és a termékfejlesztéshez. Ennek ellenére komoly alapanyaghiány jellemző az ágazatra, a feldolgozó és lepárló üzemek nem tudják kihasználni kapacitásukat.

A NAK szoros együttműködésben tevékenykedik a GYSZT-vel, nyolc éve működik a kamarán belül a gyógynövény alosztály. Közös kezdeményezés nyomán bizonyos – zöldségnövényként is számontartott – fűszernövények is részesülhetnek már termeléshez kötött támogatásban. A két szervezet együtt dolgozik a kiskultúrás növényvédő szerek engedélyokirat-kiterjesztésén is.

Hazánkban 120-130 növényfaj gyűjthető, ezek közül mintegy 70-80 faj kerül rendszeres begyűjtésre. A gyűjtés az elmúlt évtizedekben visszaszorult ugyan, a termelési költségek növekedésével azonban bizonyos fajok, így például a csalán és a kamilla esetében újra nő a gyűjtés jelentősége.

A feldolgozásra kerülő fajoknak ma már csupán 30-40 százaléka származik vadon termő állományok gyűjtéséből, illetve számos növényfaj esetében kizárólag vadontermő állományokból származik a felhasznált alapanyag. A gyógynövénygyűjtés mintegy öt-nyolcezer – elsősorban alacsonyan iskolázott, hátrányosabb régiókban élő – embernek ad munkát.

Kritikus helyzetben a gyógynövény ágazat szaporítóanyag ellátottsága

A rendezvényen az Európai Mezőgazdasági Innovációs Partnerség (EIP) keretében 2021-2023 között megvalósított kísérletsorozat összefoglaló értékelését hallhattuk. A kutatás fő célja az ökológiai gyógynövény termesztésben alkalmazható szaporítóanyag ellátottság javításának elősegítése volt. Ennek érdekében három gyógynövényfajt vizsgáltak, így az édeskömény, az oregánó és a citromfű esetében végeztek kisparcellás kísérleteket különböző fajtákkal öt termőhelyen.

A kísérletsorozat indoka és kiindulási alapja a gyógynövényágazatban, ezen belül különösen az ökológiai termesztésben folyamatosan jelen lévő szaporítóanyag-hiány volt. Ennek megfelelően zajlott a meghatározott három növényfaj esetében három vegetációs perióduson keresztül a konvencionális, részben külföldi fajták és taxonok ökológiai termesztésben való használhatóságának a vizsgálata.

• Az édeskömény esetében különösen az ökológiai termesztésben okoz gondot az alkalmazható fajták, illetve a szaporítóanyag hiánya, ebből adódóan sok esetben tanúsítvánnyal nem rendelkező fogott vetőmagot használnak fel, így nagyon sok taxon van termesztésben. A vizsgálta fajták és taxonok között illóolaj-tartalom tekintetében nem volt számottevő különbség, mindegyik megfelelt a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak. A vizsgált anyagok közötti különbségek elsősorban a fagyérzékenység tekintetében mutatkoztak, így a német fajták kevésbé bizonyultak érzékenynek.
• A citromfű esetében rendelkezésre áll ugyan fajtaválaszték, azonban hiányoznak az aktuális fajtaleírások, így sok esetben nem ismert az átlagos hozam és az illóolaj-tartalom, így számottevő kockázatot jelent a jelenleg elérhető szaporítóanyagok használata. Ezen túl az oregánó esetében sem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű vetőmag. A vizsgálatok során az átlagos 0,2-0,4 %-hoz képest a német ’Lemona’ fajta illóolaj-tartalma bizonyult a legmagasabbnak 0,6% körüli értékkel.
• Az oregánó fajtaellátottsága szintén nem megfelelő, hazai viszonylatban gyakorlatilag még kisebb mennyiségben sem áll rendelkezésre fémzárolt vetőmag. Ebből adódóan a kísérletben a meglehetősen drága sváci ’Carva’ fajta mellett fajtamegjelölés nélküli vetőmagok vizsgálatára kellet szorítkozni.

Az alapprobléma tehát adott, amely szerint nem csupán az ökológiai termesztésben, hanem konvencionális termesztéstechnológiai esetén sem áll rendelkezésre megfelelő fajtaválaszték és/vagy megfelelő mennyiségű vetőmag.

Ennek egyik oka, hogy a piaci folyamatokra reagálva az egyes fajok és fajták iránti igény dinamikusan változik, így a faja- és szaporítóanyag előállítás piaci alapon nem kifizetődő. Másrész Magyországon hosszú évek-évtizedek óta nincs okszerű és koordinált fajtanemestés, fajtafeNnntartás és szaporítóanyagelőállítás sem a kutatóintézetekben, sem pedig az egyetemeken.

A gyógynövény-feldolgozók általában saját szeletált vonalakkal vagy fajtajelöltekkel dolgoznak, ezek a több év alatt előállított szaporítóanyagok azonban többnyire a vállalatok saját, védett tulajdonát képezik, így nem jutnak el az integrációkon kívüli termelőkhöz.

A szaporítóanyagok hiánya ebből adódóan a legnagyobb mértékben az integrációkon kívüli, illetve lazább együttműködésben megállapodó, adott esetben beszállítói szerződéssel rendelkező termelőket érinti, hiszen a szoros, hosszútávú együttműködések esetében az integrátorok többnyire a termelők rendelkezésre bocsátják a megfelelő szaporítóanyagot az alapanyag mennyiségének és minőségének biztosítása érdekében.

Címlapkép: Getty Images