A lap szerint a Dél-Alföldön és Somogy megyében található belőle a legtöbb egyed, de nincs olyan megye, ahol ne találkoztak volna már vele. Ahol pedig egy van, ott több is van, mivel társas lények - a példányszámuk magyarországon nagyjából 10 ezer egyedre tehető. Ha eltűnnek a rókák a környékről, akkor szinte biztos, hogy sakálcsalád van a közelben, és mivel ugyan azokat a táplálékokat ejtik zsákmányul, a sakálok egyre inkább kiszorítják a rókákat a természetes élőhelyükről.
A sakál rendkívül okos és alkalmazkodó állat, ezért volt képes ilyen rohamtempóban elterjedni ekkora területen. Ahogyan azt a lap írja, "pontosan azért maradt életben, mert nem teszi ki magát felesleges veszélynek, tehát nem fog feleslegesen konfrontálódni kutyával, pláne, ha az kétszer akkora, mint ő." A sakálok ezen kívül szociális, társaságkevelő állatok is, de nem árt vele vigyázni, hiszen nem kutya, hanem egy vad ragadozó.
A sakálok nemcsak a házi baromfikra, hanem akár bárányra és kisebb kecskére is rávethetik magukat, ha falkástól jönnek. Ha meglátsz egy sakált, az a legfontosabb, hogy ne ess pánikba! A védekezés ellenük nagyon egyszerű: éjjel érdemes karámba vagy istállóba zárni az állatokat, különösen a frissen ellett kicsiket. A területet érdemes kutya, lehetőleg komondor vagy kuvasz felügyeletére bízni.
Ha felmerül a gyanú, hogy sakálok járkálnak a környéken, akkor érdemes az illetékes vadgazdálkodó véleményét kikérni, aki egy hivatásos vadász. A természetvédelmi szakhatóságot is meg lehet keresni, például a nemzeti park igazgatóságnál a természetvédelmi őrt. A lap azt is írja, hogy érdemes vadkamerákat kitenni.