A legtöbben gyomnak nézik ezeket a növényeket: sok kertben nőnek, csodákra képesek

HelloVidék: Melyek azok a növények, amik valójában igenis hasznosak, és akár egy átlagpolgár kertjében is felbukkanhatnak?

Szabó Roland: Bármely növény lehet hasznos, hiszen a haszonszerzés formáinak elképesztően gazdag a tárháza. A „hasznosságot” alapvetően az adott növény „rendeltetési célja” határozza meg; azaz ismeret hiányában ritka, védett növények is lehetnek áldozatai az embernek, míg korszerű ismeretek birtokában a halálosan mérgező növények is lehetnek a szövetségeseink. A hasznosság megítélése elsősorban közgazdasági megítélés, nem pedig botanikai.

Botanikai szempontból minden növény hasznos a társai számára abban a mértékben ahogyan az a természetes állapotukra jellemző. Ezt az állapotot az ember – nem csak a már említett üzleti szemlélete miatt – már erősen uralja és befolyásolja cselekedeteivel. Változást hozott a kontinensek közötti kapcsolatok intenzitásának megnövekedése, melynek mértéke már ellenőrizhetetlen, és ez is nagyban hozzájárult a természeti környezetünk átalakulásához.

Visszatérve a kérdéshez. Erre nincs megfelelő válasz. Mindig a számunkra szükséges növény lesz a hasznos. Ma a pongyola pitypang (Taraxacum officinale), mert gyökeréből készült tea segíti az emésztést és a belső kiválasztást, de ha már nem fáj az epénk, akkor megyünk és elkezdjük gyomlálni a pázsitból. Pedig két hét múlva lehet, hogy ismét kell(ene)… Bármely növény lehet hasznos, csak nem tudjuk mikor és/vagy mire.

Hogyan hasznosíthatjuk ezeket a XXI. századi háztartásokban akár az egészségmegőrzés, gyógyítás, vagy a veteményeskerti kártevők távoltartása érdekében?

Több lehetőség is kínálkozik mindezekre, ugyanis a XXI. században sokkal több tartósítási lehetőség áll a rendelkezésünkre, mint bármikor ezt megelőzően. Mindezek ellenére a növények tartósításának döntő többsége szárítással történik mind a mai napig. Ennek okai közismertek. Természetesen a lédús termések egy jó része is így készül, de azért itt a „dunsztoláson” alapuló befőzés a meghatározó. Kisebb arányban, de még jelentős mennyiségben készülnek oldatok, tinktúrák; zömmel ecet és alkohol alapúak. A krémek, kenőcsök készítése már jóval ritkább, hiszen több szakértelmet, munkaórát és hozzávalót igényelnek. Minden egyes dedikált szóhoz, egy-egy korszakos példát is említenék. Az egészségmegőrzés egyik éllovasa manapság a homoktövis (Hippophae rhamnoides) és az abból készült termékek köre. A gyógyításra nehezebb egy példanövényt kiemelni – hiszen a gyógyítandó szerveink és azok betegségei is jelentősen különbőznek -, de az egyik kortalan „sláger” növény ebben a szerepkörben vitathatatlanul a kamilla (Matricaria chamomilla). A kártevők távoltartására is több bevált módszer ismert növényi főzetekből, itt szintén az adott faj elérhetősége, a szomszéd tapasztalatai és sok egyéb más dolog a mérvadó; de talán a nagy csalán (Urtica dioica) leveleinek főzete a legismertebb.

Egy vidéki, városi kertes házban fennáll a veszély a fajtatévesztésre, és az ebből adódó mérgezésre? Össze lehet keverni példának okáért az ehető szulákot vagy a kövér porcsint más, mérgező fajjal?

Az említett környezetben a fajtatévesztés lehetősége igen csekély, de nem úgy a mérgezésé! Érdekes módon ráadásul mindez nem is a területen őshonos lágyszárú növényeknek köszönhető; sokkal inkább a parkosítással, kertépítéssel megjelenő dísznövényeinkkel hozható összefüggésbe. Az őshonos fűfélék között – amik egy része a pázsitjaink alkotó fajai – nincs mérgező. Az itt megtelepedő gyomnövények között is kimondottan ritka az a faj, vagy az a mennyiség; amely már gondot tudna okozni. Így azt mondom, hogy a veszély nagyon minimális, de ennek fenntartásához szükségesek dolgok.

Többek között némi fajismeret, természettisztelet és alázat. Ezekkel a jellemvonásokkal felvértezve nincs okunk aggódni. Igen ám, de környezetünkben élnek gyermekek és felügyeletre szoruló személyek is. Ezek a szituációk, főleg akkor, ha nem is egész növénnyel van dolgunk, csak annak egy részével; nos ezek lehetnek veszélyesek!

Ezért alapszabály, hogy különálló – azaz téveszthető – növényi részeket nem fogyasztunk! Pl. gyökerek, melyeken az azonosításhoz szükséges egyéb növényi részek nincsenek. A kérdésben megfogalmazott két faj esetén nem zárom ki a tévesztés lehetőségét még egész növények esetén sem, de erre igen minimális az esély. Ez viszont drasztikusan megnőhet, ha valaki csak a mezei szulák (Convolvulus arvensis) virágjait gyűjti pl. saláta dísznek és hozzá szed tévedésből a szintén fehér, szintén tölcséres alakú csattanó maszlag (Datura strammonium) virágaiból. Ez utóbbi faj ugyanis – mennyiség függvényében – képes súlyos problémák előidézésére, az esetleges halállal bezárólag.

Mennyire veszélyes internetes segítséggel meghatározni az egyes növények faját? Igénybe vehető ilyen esetben egy-egy szakember segítsége a gomba szakellenőrök szakszolgálatához hasonlóan?

Az internet, mint az élet más területén, itt is képes segíteni és gyorsítani az életünket. Nagyon hasznos a benne felgyülemlett és egyre bővülő adattartalom. Viszont itt is vannak silányabb portékák és profi honlapok. Ezt érdemes észben tartani. Megítélésem szerint van egy pár tucat faj, aminek a határozása sikeres lehet az interneten keresztül is. Természetesen a leggyakoribb fajok tartoznak ide, amiről rengeteg oldal értekezik és számolatlan fotó is készült róluk. Kissé ritkább fajok esetében viszont – a megbízhatóságot szem előtt tartva – már szükséges a növénytani alapfogalmak készségszintű ismerete; de az igazán ritka és vagy könnyen téveszthető fajok esetén pedig már speciális ismeretek is szükségesek. Egy példa erre a gondolatmenetre. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) elkülönítése a szintén gyakori fekete ürömtől (Artemisia vulgaris) jól megvalósítható az internetről. Nehezebb eset a szintén gyakori kaporlevelű ebnyelvfű (Tripleurospermium inodora) elkülönítése a már említett kamillától (Matricaria chamomilla), mert az internetnek nincs „kamilla illata”. Tovább már nem is bonyolítanám ezt az okfejtést…

Értelemszerűen korlátozottan alkalmas a határozásra az internet akkor is, ha csak egy növényi rész áll a rendelkezésünkre; és így tovább. Az alkalmazhatóságot pedig a megszerzett tudásra fókuszálnám; nem pedig a fogyasztásra, kereskedelemre összpontosítanék, mert az nagyon komoly kockázattal valósítható csak meg. Ismeretem szerint nincs szakember hálózata a gyűjtött növények bevizsgálásának. A gyűjtést egyébként a hazai jog szabályozza. Elsődlegesen az Erdőtörvény és a Természet védelméről szóló törvények az irányadók saját célú gyűjtés esetén. Kereskedelmi célú gyűjtés esetén többlet szabályozók is vannak és az átvevőnél pedig szakképzett személyek ellenőriznek. Magyarán. A saját célú gyűjtés kockázata a gyűjtő kockázata és szintje az ezirányú tudásszintünk függvénye. Ezért legyünk nagyon elővigyázatosak!

Léteznek ma már olyan 1-2 hetes próbaidő alatt tesztelhető, pár ezer forintért letölthető applikációk, amelyek azt ígérik, egy fotó segítségével segítenek a növényhatározásban. Ezek mennyire jelentek megbízható segítséget egy laikus számára?

Valóban léteznek ilyen szolgáltatások és ezek valóban hasznosak. Jelentősen lerövidíti a keresésre fordított időt; de a ritkább fajok esetében a megbízhatóságuk kérdéses, vagy nem is adnak megoldást. Egy erdő-mezőt járó laikusnak viszont nagyon-nagy támasza lehet és sok sikerélményt adhat egy-egy kiadós túra alkalmával. Én azt gondolom, hogy praktikus és hasznos segítséget tudnak jelenidőben adni a felhasználónak. Problémás esetekben pedig marad a fotó…

Szakemberként mi a véleménye: ajánlott a kertben némi utánajárást követően összeszedni a „hasznos” növényeket, vagy sokkal biztonságosabb, ha mindenki ellenőrzött forrásból szerzi be a számára szükséges fajokat?

A már említett pár tucatnyi faj pontos beazonosítása a kertészkedő embereknek nem okoz gondot, természetesen a tapasztalat és az idő itt is fontos tényező. Az egyébként is alapos, fogékony és ezirányú tudásukat bővítő emberek számára kimondottan hasznos és kihívást jelentő szórakozás lehet ez a tevékenység; de a bizonytalanság első jelénél keressen meg szakembert, vagy ha ez nem lehetséges ne kockáztasson, inkább kerülje el a bizonytalan faj begyűjtését. Mindenki másnak ajánlott a biztonságos, ellenőrzött csatornák igénybevétele. Végezetül egy gondolat.

Elbizonytalanodásunk esetében azért is érdemes a szakember felkeresése, vagy a bolygatatlanság biztosítása; mert nemcsak a növények lehetnek ránk nézve veszélyesek, hanem – védett, ritka fajok esetében – a tudatlanságunk/bizonytalanságunk rájuk nézve is végzetes lehet! A növények a partnereink. Egy Hopi indián mondás szerint: „A növények a föld érzései.” Bánjunk velük ennek megfelelően!

Címlapkép: Getty Images