Elkészült az első magyar olívaolaj: teljesen bio, a Balatonnál sajtolják

A mediterrán térségben eléggé megszokott, hogy a szőlőtőkék szomszédságába olajfákat ültetnek – kezdjük a beszélgetést Török Csabával, aki 2002-ben a Szent-György hegyen vásárolt magának birtokot, azóta foglalkozik a Balaton-felvidéken borászkodással. Az első olajfáit közel 10 éve vásárolta, szerelemből ültette a szőlőtőkék közé.

Nagyon megtetszett az alakjuk, olyanok, mintha népmesékben rajzolták volna őket. Romantikus örökzöldek, átlagéletkoruk 2000 év is lehet, ezért tartják az olajfákat az örök élet szimbólumának. A Bibliában az olajfa az első név szerint megnevezett kultúrnövény, de keresztény Európa egyik legfontosabb növénye is

- mesélte a HelloVidéknek Török Csaba.

A klímaváltozás egyértelmű jelei idehaza az olajfák

Nálunk még szokatlannak tűnhet egy-egy szabadba kiültetett olajfa, de gondoljunk csak bele, 30 évvel ezelőtt még a füge is kuriózumnak számított a magyar kertekben! Török Csaba szerint a klímaváltozás a Balaton-felvidéken is tetten érhető: szerinte a 2000-es év vízválasztónak számít. Bár összességében az átlagos évi hőmérséklet alig változott, azóta érzékelhetően egyre enyhébbek a telek, és melegebbek a nyarak. Ennek egyik következménye lehet, hogy a füge mellett lassan egyre több helyen megjelenhetnek hazánkban más, eddig egzotikusnak tűnő növények is, mint például az olajfa.

A Balaton-felvidéken, Török Csaba szomszédjában például a gránátalma is megterem - ami még kényesebb, és érzékenyebb gyümölcs, mint az olajfa. Mint meséli, Magyarországon is egyre többen kísérleteznek az olajfával is, de talán a legnagyobb területen ő kezdett el foglalkozni vele. Az első sikerek után a borász közel száz példányt vásárolt:

Akkor is az motivált, hogy egyszer majd saját olíva olajat préselhetek! Másrészt az olajfák életképességét egyfajta klíma-tanúsítványnak tekintem: ha életben maradnak, számomra azt is jelentik, hogy a szőlészetben érdemes olyan új fajtákban gondolkodni, amik a változó klimatikus viszonyok között a legideálisabbak.

Csúcsidőszakban egyszerre volt, hogy 120 olajfája is virágzott a Balaton-felvidéken, mára azonban 25 fa maradt életképes. Bár elég sok pénzt áldozott rá, az olajfák többsége idővel tönkrement, elfagyott. A másik probléma: hogy nincs igazából használható tudás arra nézve, milyen fajtákat érdemes idehaza elültetni. Az Európában honos olajfákból többszáz fajta létezik, vannak köztük fagytűrőbbek is, de lutri, ki mihez nyúl.

Török Csaba olajfái különböző életkorúak, vannak köztük egészen fiatalok, de vásárolt több száz éves fákat is. Az olíva azonban valójában egy bokor, nem is olyan klasszikus fa, mint például a fenyő. Tőből hajt ki, mint a leander, hosszú időn keresztül metszik azért, hogy fa formája lehessen.

A hosszú élettartam viszont nagy életerőt is feltételez. Érdekes volt látni, hogy bár a nagyobb fák is rendre elfagytak, de képesek voltak gyökérről újra és újra kihajtani. Aztán ezeket is újra felnevelgettem. Voltak idősebb fáim is, amik szintén elfagytak, viszont sokkal gyorsabban nőttek ki a a nagy gyökérzetből az új hajtások, mint a fiatalabbaknál. Most már elég nagy a lombozatuk is

- tette hozzá.

Nem volt könnyű kipréselni a magyar olívaolajat

A Szent-György hegyen most először sikerült 3 ládányi, körülbelül 40-50 kiló olajbogyót szüretelni - ez minden idők legjobb termése volt. Ami talán annak is köszönhető, hogy tavasszal jobban megmetszették a fákat. Az elmúlt 10 évben is mindig termett pár befőttes üvegre való, de most először lett annyi, hogy érdemes legyen nekiállni az olajnak is.

A nehézség eztán következett, ugyanis, meséli Török Csaba: a leszüretelt mennyiségből elvileg 8-10 liter olajra is számíthattak volna (80 kisüvegnyire), de a nehézségek miatt örültek, hogy végül 2,5 liternyi is lett.

Nem tudtuk igazán jól feldolgozni, húzogattuk a szőlőprést, minden lehetséges eszközt bevetettünk, a húsdarálótól a bármixerek jégvágójáig, hogy a bogyó húsa mellett porrá tudjuk zúzni a hihetetlen kemény magokat is. Kint a mediterrán térségben ezt malomkövekkel szokták csinálni, nekünk az nem volt

- mesélte.

Egyébként ezért sem bírkóznak meg vele a hazai olajkészítők sem, ugyanis ehhez külön eljárás kell. Csabáék levonták a tanulságot, jövőre a termést kiviszik Horvátországba, és ott üttetik ki az olajat. Ízében és minőségében azonban páratlan lett ez a 2,5 liternyi. A bogyók bőven hozzák az elvárható minőséget, simán beérnek, ízletesek lesznek. Ezzel nincs is probléma, egyedül a kiszámíthatatlan téli mínuszokra nem lehet felkészülni.

Mi a különbség a kék és a zöld olíva bogyó között?

A szakembertől azt is megtudtuk, hogy minden olíva zöld, csak ahogy érik, úgy kékül be, lesz egészen mélysötét színű. Az olaj készítéshez jellemzően zöld állapotában szokták leszedni a bogyókat, az étkezéshez is azt tartják a legjobbnak, amikor még nem teljesen érett, savtartalom szempontjából akkor a legjobb fogyasztani. Jellemzően a minőségi olajok is még a zölden préselt bogyókból születnek.

A klímaváltozással egyre több hazai olajfa-ültetvény lesz?

Tény, hogy a telek keménysége az elmúlt évtizedekben enyhült, nyáron is melegrekordok dőlnek. De Török Csaba szerint amíg előfordulhatnak váratlan, nagy téli hidegek, nagyobb ültetvényeket nem lesz érdemes kialakítani, viszont pár évtized múlva már - ki tudja.

A szakember fontos figyelmeztetésnek tartja, hogy Magyarország egyes dűlőin már ennyire otthonosan érzik magukat ezek a tipikus mediterrán növények, szőlészeti szempontból is számos új kérdést vett fel. Például azt, a változó klimatikus viszonyok mellett milyen szőlőfajtákat lesz érdemes ültetni?

Másrészt viszont érdekes, hogy miközben - a klímaváltozás miatt - Európában is egyre északabbra megél az olajfa, a mediterráneumban a hatalmas ültetvényekben mindenféle betegség ütötte fel a fejét. Ezek a betegségek azonban csak azon az éghajlaton jellemzőek, minél északabbra megyünk, annál kevésbé jelennek meg ezek a kártevők. Ha épp megél Magyarországon az olajbogyó, akkor a betegségekre sokkal kevésbé hajlamos, mint például az őshazájában.

Fotók: Török Csaba (felhasználás engedélyköteles)