Ijesztő pókok bukkantak fel az országban: ezt kell tudni róluk, ilyen a csípésük

Tarnazsadány önkormányzata azt feltételezte, hogy a pókok a szárazság és aszály miatt jelentek meg, és az irtásukon gondolkodtak, valamint arra kérték a lakosságot, hogy jelezzék a pontos feltérképezés érdekében a lakcímük megjelölésével, ha valahol felfedezik a pókot. A képek alapján feltételezték, hogy a hazánkban védettséget élvező szongáriai cselőpókról lehet szó, aminek csípése a darázséhoz hasonló és mérgező, írták. Azt kérték a lakosoktól, hogy fokozottan figyeljenek, és kerüljék a tó környezetét.

Kóros, ahogy eltávolodtunk a természettől

Szinetár Csaba pókszakértő kérdésünkre eloszlatta a félelmeket, és elmondta, hogy egy a Kárpát-medencében, így Magyarországon is őshonos pókfajról van szó, ami küllemében valóban ijesztő lehet a mérete miatt, de teljesen veszélytelen az emberre nézve. Hozzá nagyon hasonló a pokoli cselőpók, aminek már a neve is rémisztő, de póktársához hasonlóan ártalmatlan ízeltlábú.

Annyira eltávolodtunk a természettől, hogy lassan alkalmatlanná válunk mindenfajta együttélésre a többi élőlénnyel. Nagyon szomorú, hogy az emberek első reakciója, ha meglátnak egy számukra ijesztő vagy ismeretlen rovart, hogy ki kell irtani. A szongáriai cselőpók teljesen ártalmatlan, ilyenkor, ősszel keresik egymást az ivarérett egyedek szaporodás céljából, most van a nászidőszakuk, ezért találkozhatunk velük gyakrabban, mivel előjönnek üregeikből, hogy párt keressenek

- kezdte Dr. Szinetár Csaba.

Szezonálisan tűnnek fel ezek a rovarok, és bár a megjelenésük félelmet kelthet, mivel lábaikkal együtt akár 10 centiméteresek is lehetnek, nincs ok aggodalomra, nem csípnek, nem mérgezőek. Európában egyébként sem élnek mérgező pókfajok, így a természetben sem kell tartanunk semmilyen póktól, de a lakásban sem, ha nagyritkán betévedne egy-egy egyed. Azt javaslom, fedjük le dobozzal, és vigyük ki a házból a szabadba őket, bármilyen pókot. A szongáriai cselőpók ráadásul nem is érzi bent jól magát, a szikes pusztaságokat szereti, és az emberi térnyerés miatt találkozunk vele egyre többet. Ugyanis az építési területek, a letaposott, egykori füves, száraz területek hasonlítanak az eredeti lekóhelyére, amit valószínűleg mi, emberek hódítottunk el a póktól, és nem fordítva.

A szakértő arról is beszélt, hogy nagyon elkeserítő, hogy a felnőttek a fóbiáikat átadják a gyerekeknek, pedig meg kellene őket arra tanítani inkább, hogy milyen állatok élnek velük együtt, amelyekkel a tudás birtokában semmilyen akadálya nem lenne a békés együttélésnek.

Ez a pókfaj nem támad emberre, ez a fóbia a filmekből eredő tévképzet, a pókok soha nem keresik az ember közelségét, ha valahol megjelenik az ember, elmenekülnek, nem támadnak rá, ahogy a darazsak teszik például, a fészküket védve. Pók legfeljebb akkor csíp meg valakit, ha az megfogja, szorongatja, markolássza, de ez csak túlélési ösztön, és akkor sincs semmilyen káros hatással az egészségre, szemben a darázscsípéssel.

Vándorútra kelt a pók

Egy olvasónk a cikk megjelenése után azonnal megírta nekünk, és a fotókat is elküdte az esetről, hogy ő maga is találkozott egy példánnyal az említett pókfajból, méghozzá október 8-án a Félhalmi-holtágnál. A hátizsákján potyázott a veszélyes vendég. Az említett holtág több mint 130 kilométerre fekszik Tarnazsadány településétől, tehát elmondhatjuk, hogy a pókfaj megtalálható máshol is Kelet-Magyarországon. Íme olvasónk fotója:

Azóta rengeteg fotó érkezett szerkesztőségünkbe:

Facebook-oldalunkra is nagyon sokan küldtek be fotókat pókokról:

Védett pókfaj, tilos az irtása

A gyerekekben nincs meg még ez a viszolygás a pókokkal szembern, tanulásos dolog náluk, a felnőttektől hallják, ők táplálják beléjük az ellenérzést. Aztán ehhez az iszonyodáshoz társul a félelem, helytelenül. Az elmúlt másfél évtizedben lettek gyakoriak a pókészlelések, de nem amiatt, mert elszaporodtak volna, hanem azért, mert az élőhelyeiken terjeszkednek a városok. Ezek az állatok a nyíltfüves területeket kedvelik, és az általunk megbolygatott tájban átmenetileg otthonra lelhetnek, dee amint zárt gyepek jelennek meg például az építési terület rendezése után, maguktól is elvándorolnak onnan. Természetes körülmények között a szikes pusztákat, az elárasztott területeket népesítik be.

A szongáriai és a pokoli cselőpók is védett fajok, természetvédelmi jogszabályba ütközik az irtásuk, eszmei értékük 5000 forint.

Szezonálisan jelennek meg ezek az ijesztő méretű pókok, de egyik esetében sincs orvosi-egészségügyi kockázata a találkozásnak az emberre nézve. A felelőtlen állatartók okozhatnak egyedül gondot, ha kieresztenek a természetbe egy veszélyes, mérges pókfajt, mert ráuntak a tartására, de az őshonos fajokat inkább meg kellene becsülni, semmint félni tőlük, hisz természetes szúnyog- és légyirtók, fontos szerepet töltenek be az életünkben mint ilyen.

A szongáriai cselőpók Magyarországon őshonos, védett pókfaj

A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) az ízeltlábúak törzsébe, a pókszabásúak osztályába, a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozó, Magyarországon védett pókfaj. A nála kisebb pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) rokona, áll a Wikipédiában a leírás.

Előfordulása: Elsődlegesen a szikes pusztákon, valamint az ezekkel szegélyes kötöttebb homoktalajokon él. Az Alföld homokos, szikes vidékein él függőleges lyukakban. Eredete a sztyeppékre – Dzsungária, egy Altaj környéki, félsivatagi klímával rendelkező terület – vezet; másik elnevezése, az orosz tarantula is erre utal.

Megjelenése: Akár 4 cm-es testhosszával Magyarország legnagyobb termetű pókfaja. Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. Méltán nevezte Kolosváry Gábor 1931-ben, a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak”. Mérete miatt gyakran össze is tévesztik a madárpókokkal, noha kisebb, mint egy átlagos madárpók.

Színe általában barna, szürke, illetve ezek különféle árnyalatai, esetenként narancs-barna. Hatalmas csáprágójának színe világos- vagy sötét barna, alsó és felső része fekete.

Életmódja: Éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, melynek falát hálójával erősíti meg. Rendszerint ebben az üregben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el (a farkaspókfélékre jellemző módon nem szőnek fogóhálót, hanem gyors futással, ugrásokkal és lesből támadással ejtik el zsákmányukat). Peterakás után előfordulhat, hogy a járat bejáratát lezárja utódainak védelme érdekében. Kicsinyeit első vedlésükig az utótestén hordozza.

Volt olyan olvasó, aki egy keresztespókról küldött fotót tévedéből

Egyik olvasónk rövid kis tájékoztatót is küldött a pókról, majd egy videót is csatolt:

"A pók amúgy az emberre teljesen veszélytelen. Ez az életmódjából következik: földbevájt üregekben lakik, amik talán legjobban a mesebeli kufliüregekre hasonlítanak. A föld felszínén csak egy 10-30mm átmérőjű lyuk található, aminek bejáratát vékonyan körbekeríti fűszálakkal. A pók jó időben az üreg tetején üldögél és vár áldozatára. Ugyanakkor rendkívül félénk is, a közeledő embert már több méter távolságból észreveszi, és egy szemvillanás alatt elbújik az üregében. Így teljesen lehetetlen véletlenül rálépni, vagy hozzáérni. Állítólag kellemetlen a csípése, de bár több tucat él belőle a kertben, nem sikerült még konfliktusba keverednünk velük.

A lakásba legfeljebb csak véletlenül tévednek be, de nem érzik ott jól magukat, mert nincs hol ürget építeniük, és vadászni sem tudnak így. Teljesen felesleges ezért hadakozni velük, ember-állat békésen el tud éldegélni a saját területén.

Tavaly készítettem az egyik példányról egy csőkamerás felvételt, amin testközelben látható egy példány. De még ebben a szorult helyzetben is inkább csak menekült, támadni nem próbált."

Címlapkép: Getty Images