Berúgta a kaput a klímaváltozás: ezt minden kerttulajnak tudnia kell, különben beüthet a baj

HelloVidék: Milyen változtatásokat kell a klímaváltozás miatt eszközölni otthon a kiskertekben, díszkertekben? Gondolok itt arra, hogy a szokásos tuják helyett milyen sövényeket telepítsünk pl., esetleg mely díszfák azok, amelyek átvészelik az aszályos, de szükség esetén a fagyos időszakot is?

B. Szabó Norbert: A klímaváltozás kapcsán sok új tényezővel kell szembenéznie akár a kertész szakmának, akár a lelkes hobbikertészeknek. Számos növényfaj és fajta már nem fogja jól érezni magát a mi környezeti adottságaink mellett. Kiszárad a nyári, de éppúgy a téli időszakban is, új kártevője, betegsége jelenik meg, és nem képes megvédeni magát. Igazából ezek elkerülése egy igen komplex, többösszetevős téma. Nagyon fontos, hogy kertünket minél inkább változatos, biodiverz módon alakítsuk ki, használjunk minél több, változatos növényfajt.

Nagyon szép tud lenni egy a kert teljes hosszában 20-50 méteren végigfutó sövénysor, de ha egyszer egy kártevő megtalálja, vagy egy betegség jelentkezik, az pillanatok alatt végighalad a növényeken, és hatalmas pusztítást eredményez. Ha csak annyit megteszünk, hogy 3-5 méterenként váltunk a növények között, legyen az akár csak 2-3 faj, más-más kártevő és kórokozó támadja a növényeket, egyfajta "akadályba" ütközik, és nem tud egyszerűen végighaladni a teljes sövényünkön. Bár ez egyéni ízlés kérdése is, szerintem sokszor szebb egy olyan ágyáson végignézni, ahol télen a háttérben mutatnak az örökzöldek, tavasszal és nyáron látunk valami virágzót, ősszel lombjával és termésével is dekorál valami, egész évben látni benne valami szépet, valamit picit újat.

Milyen növényeket válasszunk ezek tükrében otthonra a kertbe?

A növények kiválasztásánál olyanokat ajánlott inkább választanunk, melyek bizonyos mértékig a fagyot elviselik, az erős tűző nyári napon nem égnek meg, és jól bírják a hosszabb szárazabb időszakokat, gondolok itt a talajszárazságra és a légköri aszályra is. Kertépítők most előszeretettel használják a korallberkenyéket (Photinia species - species röviditése sp. magyarul fajta, fajták), a babérmeggyet ( Prunus laurocerasus sp.), illetve a leylandi ciprust ( Cupressocyparis leylandi), de ha ez is olyen egyoldalú történet lesz, mint a tuják esete, és minden második kertben ezt fogjuk látni, hiába érzik jól magukat a mi klímánkon, közöttük is tarolni fognak a különböző kórokozók és kártevők ( gombabetegségek, tetvek stb.). Épp ezért érdemes ezeket kiegészíteni olyan fás szárú cserjékkel és lágyszárú évelőkkel, melyek jól viseik a nehezebb klimatikus vagy éppen talaj tényezőket. Jó szárazságtűrő például a nyári orgona és fajtái ( Buddleia sp.), a barátcserje (Vitex), a kékszakáll ( Caryopteris sp.), a cserszömörcék ( Cotinus sp.) levendulák és zsályák (lavandula és salvia fajok), számos rózsa faj, lágyszárúak közül pedig a kokárdavirág (Gaillardia), délvirág (Delosperma), pillangóvirág (cosmos). Ezek a lágyszárúak, gyakran magról újra vetik magukat, így szaporodnak, és töltik meg az üresebb ágyásokat. Népszerűek még a különböző fűfélék: árvalányhaj (Stipa), csenkeszek (Festuca), a zebrafű (miscanthus sinensis) és még számos egyéb olyan növényfaj, melyek könnyen elérhetőek akár ismerősök, barátok kertjében, vagy piacon és kertészeti árudákban.

Mire figyeljünk oda különösen, ha ilyen növéneket vásárolunk?

Nagyon fontos tudni, hogy az, hogy egy növény szárazságtűrő, nem azt jelenti, hogy elültetjük, és ha utána két hónapig rá sem nézünk, akkor is majd ott lesz szépen, zöldell meg fejlődik, virágzik stb. Az első évben, amíg szokja a helyét, igyekszik meggyökeresedni a talajban, ő is gondozást, odafigyelést igényel. Aztán a második és harmadik évtől fokozatosan edzve a növényt már szépen csökkenthetjük a vízmennyiséget, míg ténylegesen azt fogja már mutatni, amit elvárunk tőle.

Ősszel mindig felmerül a kérdés, mi legyen a gyeppel?

Érdekes téma, hiszen sokaknak a fű az csak fű, bárkol növekszik, és ha vágod, sűrűbb lesz, ami szép és pont. A gyepimádók között egész kis megszállott kis közösségekre lehet bukkani, akik számos dologra figyelnek oda a tökéletes golfpázsit elérése érdekében.

Én is szeretem a szép zöld füves területet, de kertész szemszögből nézve el kell mondanom, hogy az egyik legnagyobb ökológia lábnyomot generáló terület a kertben a betonozott térkövezett felületek mellet az a gyep.

Naponta öntözni akár kétszer, míg némely cserjét, évelőt elég akár 4-5 naponta/hetente öntözni, A füvet hetente kell nyírni, havonta tápanyagot utánpótolni, és bizony akár még permetezni is hatalmas feladat, hozzáértés nélkül könnyen elrontható a folyamat, és az esetlegesen jelentkező egyik probléma "megoldása" valójában már a következőt generálhatja.

Mely növényektől óvakodjunk, mert invazívak, és elnyomhatják a többi kerti növényt?

Számos növénynek, legyen lágyszárú évelő vagy cserje és fa, kerülendő a telepítése. Önkormányzatok vagy például a magyar díszkertészek szakmaközi szervezetének honlapján is szerepelnek ajánlott és tiltólistás fák. Az ilyen betolakodó növények elnyomják a területen jelenlévő más növényeket, elhódítják azok korábbi élőhelyeit. Több módon terjedhetnek, sarjhajtásokkal, tarackolva vagy éppen magokkal a szél és madarak által. Tipikus példa a helytelenül ecetfaként is ismert bálványfa (Ailanthus altissima), az amerikai alkörmös (Phytolacca americana), keserűfű fajok, például cseh vagy japán (fallopia bohemica, fallopia japonica), indiai szamóca (potentilla indica), a parlagfű (ambrosia artemissifolia), a csodasövényként is ismert, gyorsnövekedésű és ellenálló turkesztáni szil (Ulmus pumilla), a gyalogakác, madársóska bizonyos változatai ( Oxalis sp.), az egyre ismertebbé váló, csúnya sérülést okozó kaukázusi medvetalp, a különböző aranyvesszők (Solidago sp.) és még számos egyéb ismert és kevésbé ismert telepített, vagy csak önállóan terjedő növényünk.

Milyen negatív hatásaik vannak, lehetnek az invazív növényeknek?

Jó ellenálló képességükkel a kártevőkkel szemben, alacsony víz és/vagy tápanyagigényükkel nemhogy felveszik a versenyt a honos fajokkal, hanem sajnos sokszor köröket vernek rájuk. Elveszik azok élőhelyeit, és akár teljesen kiszorítják őket. Rengeteg növény közülük allergizáló hatású (pollen), vagy érintése a tüskéinek, szúrós szárának, leveleinek, esetleg a tejnedvével való érintkezés komoly sérüléseket okoznak.

Mi a helyzet a mediterrán fákkal? Mennyire maradhatnak meg hazai körülmények között? Milyen feltételeket biztosítsunk nekik?

A mediterrán növények közé is igen sok növény tartozik, nagyon eltérő igényekkel és jellemzőkkel, mely alapján más-más módon viselik a mi környezeti adottságainkat. Azt is ki kell emelni, hogy kicsike országunk területén is hatalmas eltérések vannak hőmérsékleti és csapadékviszonyok tekintetében, akár a Balaton és környéki területeken, akár a keleti országrészben vagy éppen a hegyvidéki területeken. Nem biztos, hogy az a leander vagy pálma, amelyik az ország melegebb déli régióiban kint is szépen áttelel, a hidegebb, gyakran hosszan fagyos hegyvidéki területeken nem fagy el.

Nagy a szórás továbbá egyes évek között is, 2023-ban januárban és februárban gyakorlatilag nem volt tél, alig-alig voltak fagyos napok, számos növényünk kint telelt, és alig fagyott vissza valami (én magam is kint felejtettem például néhány hagymást a földben, illetve leandereket). Persze az, hogy március 15-én havazott, meg április-májusban is voltak -1, -2, -3 Celsius fokos fagyok, már árnyalja a képet, de ezt azért többnyire elviselik. Szemben azzal, hogy volt egy (4 vagy 5 éve), olyan kemény tél, mikor a nagyim és a szomszédok 2-3 méteres, többször is termő fügéje tövig visszafagyott, és két hétig minden nap jártunk korizni a helyi tóra. Nyilván sajnos ilyen igazi telek egyre ritkábban fordulnak majd elő, de azért még számolnunk kell velük, és ezen tényezők alapján körültekintően eljárni.

A növények hidegtűrése nagyban függ azok korától és egészségi állapotától is. Leander fajok között is van számos olyan, mely akár -17 os fagyot is kibír (himalájai), ám több már -2/-3 foknál mutatja a tüneteket, hogy bizony fázik, szeretne védettebb helyre költözni. A banánok (Musa) között is van több télálló fajta de ez a hidegtűrés minden fajta esetében eltér. A kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) -16 ig télálló, míg a lószőr pálma (Chamaerops humilis) már -10/-12 alatt is végleges károkat szenved.

Mennyire lehet valóságos elképzelés, hogy ezeké a jövő, vagy mire számíthatunk?

Mindamellett úgy látom, hogy idővel tényleg ezek a fentebb említett mediterrán fajok fognak itt élni, és ilyen mediterrán gyümölcsöket fogunk termeszteni, nem ma vagy holnap lesz még itt a magyar fügeültetvények ideje, de évtizedek múlva realitássá válhat. Az otthoni kiskertben már most óriási területeket nyernek maguknak.

Egyre többen telepítenek fügét, de a datolyaszilva, a kivi sem ritka. Ezekről mit kell tudni?

Számos esetben vásárolnak nálunk bent a kertészetben is ezekből a gyümölcstermőkből. Hatalmas választék áll már most is rendelkezésre belőlük, majdnem úgy keresik a törpe növekedésű fügét, a lila, a fekete és a barna termést érlelőket, mint almában a jonagoldot, a gálát vagy cseresznyéből a germesdorfit, a lindát a carment.

Növények ültetésére az ősz a legmegfelelőbb időszak, és számos előnnyel is jár. Ilyen mediterrán növények esetében azonban gyakran javasoljuk, hogy az első pár évben teleltessék valahol a kis csemetéket, és inkább tavasszal kiültetve engedjük, hogy meggyökeresedjenek szépen, a természetes ritmusukban fejlődjenek, és készüljenek majd a következő télre. A kiültetést követően is érdemes lehet az első év(ek)ben körbevenni őket fagyvédő textilekkel, tövüket mulccsal, lombbal takarni.

Mi a helyzet a gránátalmával és az olívával? Elképzelhető, hogy hamarosan ezeket is úgy ültethetjük, mint korábban az almafákat, vagy ez utópisztikus elképzelés?

Az előzőekben említettek mellett persze egyre inkább keresik a datolyaszilvát (Diospyros kaki), a gránátalmát (punica granatum), az olivát és a hasonló jellegű növényeket. Gránátalmáról számos esetben tudok, hogy évek óta kint telel, és még termés is érik rajta. Nem ipari mennyiség, itt is azt mondom, hogy ültetvény még sokáig nem lesz belőlük, de házikertekben gyakrabban és gyakrabban előfordul. Nem utópisztikus elképzelés tehát, sőt nagyon is valós alapja van, ám a pontos mikor még igen megjósolhatatlan, főleg a gyakran hektikus, kiszámíthatatlan időjárásunk mellett.

Az eredetileg őshonos gyümölcsfáink, növényeink közül melyek kerülhetnek hosszú távon veszélybe a változó időjárás miatt? Újabban egyre többet hallani, hogy a málna és a csonthéjasok nem biztos, hogy meg tudnak nálunk maradni.

Számos olyan bogyós gyümölcsünk van, melyet örömmel fogyasztunk, és ma még gyakran vásárolhatunk akár a piacokon a kiskertekben termesztő néniktől, de nem biztos, hogy később is meg fog nálunk teremni. Itt a bogyósok esetében azért az általános és hatalmas kézi munkaerőigényt is problémaként említeném a termesztés tekintetében, éppen ezért tűnik el szinte teljesen az ipari termelésből.

De legalább olyan fontos tényező, hogy ezen növények termeszthetőségének igencsak a déli határán vagyunk, mely határvonal a hőmérséklet emelkedésével, a klíma változásával tovább tolódik északi irányba, s nálunk gyakorlatilag meg fog szűnni ezen gyümölcsök termeszthetősége, élettere.

Itt nem feltétlenül csak egy-egy tényezőre kell gondolnunk, hanem kicsit komplexebben nézni azt, hogy emelkedik a téli és a nyári hőmérséklet, nincs meg a megfelelő mélységű és hosszúságú téli pihenőidő a növényeknél, nyáron gyakran nem tudják magukat hűteni, szinte felforrnak, megégnek, csökken a csapadék mennyisége, de legalábbis térben és időben egyre egyenlőtlenebbé válik, és ezek összeségében mind-mind hozzájárulnak a termésmennyiség és minőség csökkenéséhez.

Címlapkép: Getty Images