Nem véletlenül éltek ilyen házakban nagyszüleink: ezért érdemes vályogházat venni

Miből építkezett a régi korok embere? A kérdés megválaszolásához még a legnépszerűbb keresőoldalakat sem kell megnyitni, elég csak visszagondolni a gyermekkor gondtalan éveire. Úgy, ahogyan egy gyermek homokból, faágakból, kavicsból és levelekből alkotja meg képzeletbeli világának kastélyát, egykor élt őseink is abból gazdálkodtak, ami közvetlen környezetükben a rendelkezésükre állt. Ha erdőben éltek, akkor fából, ha sziklás, hegyvidéki vidéken, akkor kőből építkeztek, a kies, ártéri területeken pedig gyakran a földből nyerték ki az alapanyagot, ahogy ezt az alföldi vályogházak esetében tették. Ennek ellenére nem egy kezdetleges építkezési módról beszélünk, az évek alatt jól kiforrta magát, és a magyar vidéket járva számos változata máig megtalálható.

Volt, hogy az agyagot szalmával keverték, és azt egymásra rakva rakott vagy fecskefalnak nevezték, aminek aztán az oldalát az ásóval szabták méretre. Egy másik változata a paticsolás, amikor a fonott vesszőre kenték fel a szalmás vályogot, ebből állt össze maga a fal. A vert fal esetében zsaluzatot készítettek, ebbe tették bele a földes anyagot, amit aztán tömörítettek, ezen kívül téglát is készítettek belőle, ekkor egy formába tették bele a vályogot. Ezt a földből kiemelt agyagot legfeljebb homokkal kell egy kicsit módosítani, szalmával vagy valamilyen növényi törekkel megszilárdítani, ami aztán a napon megszikkadva alkalmas falazóanyagnak. Emellett nemcsak falazatként, hanem padlóként is használható, ezt hívjuk döngölt földpadlónak, illetve a padlástéren különböző növényi anyagokkal, kukorica- vagy napraforgószárral vegyítették, ez a sártapasztás. És ki ne hagyjuk a belső téri vályogvakolást, ami a falat, a belső tér páraszabályozását képes szinten tartani. Ekkor még nem vizsgálták az anyag hőszigetelő és egyéb tulajdonságait, de az élet bebizonyította, hogy az ezekből épült ingatlanok akár több száz évig is kiszolgálják az embert

– beszélt a vályogépítészetről Varga Rita tervező építész.

A KSH 2011-es adatai alapján a magyar lakóépületállomány 20%-a vályogfalú, de kétségtelen, hogy a modern építőanyagok előretörése nemhogy segítette volna ennek az aránynak az emelkedését, hanem inkább hígította azt. Varga Rita szerint az ’50-es, ’60-as években egyfajta kampány folyt azért, hogy az emberek hagyják ott vidéki házaikat, és költözzenek be a városba dolgozni, mert a nagy gyárak, így a munkalehetőség is ezeken a helyeken összpontosult, míg ezzel egy időben a tanyasi, falusi kis házakra a szegénység szégyenjegyét sütötték. Az így támadt elvándorlási hullám pedig szép lassan véget vetett annak a gyakorlatnak, ami nagyszüleink idejében még virágkorát élte.

Nincs meg az az összefogás, mint régen a falvakban. A fiataloknak a falu együtt építette fel a házat, ami akár egy hónap alatt megépült, így mindenféle anyagi befektetés, hitel és egyebek nélkül jutottak fedél alá. A mai korban már megszűntek a faluközösségek, a nagycsaládi összefogás. Ahogy a társadalom átalakult, úgy maga az építkezés is

– vázolta fel röviden a XXI. századi szokásokig vezető utat a KÖRÉPÍTŐK elnökségi tagja.

Meglehet, hogy Magyarországon még újdonságszámba megy, hogy valaki egy vályogházban tervezi leélni az életét, de ahogy sok más „trendinek” titulált irányzat, úgy ez is külföldről gyűrűzött be hozzánk. Varga Rita szerint más európia országokban már 20-30 évvel korábban felismerték, hogy a vályog egy korszerűen előállítható és jó építőanyag, ami attól még, hogy régről ismerjük, egyáltalán nem ódivatú, ráadásul 100%-ban környezetbarát, így az elbontást követően az építési sitt fogalma, mint olyan, nem létezik. Itthon sokan mégis félnek tőle. Jogos a kérdés: mégis miért?

Az építészet fekete báránya?

A vályog szóra rákeresvén az egyes hírportálok jobbára csak tragikus eseményekről számolnak be, amikor az esős időszakot követően egy-egy ilyen ház a földdel lett egyenlővé. Ezek után nem meglepő, hogy a laikusok azonnal menekülőre fogják, mielőtt még az okokra választ kaphatnának. A vályog ugyanis kiváló építőanyag, ha betartják a technológiai szabályokat több száz évig is fennáll, ellenkező esetben viszont egy biztonságosnak hitt téglaház is képes károsodni.

Nem mindenhova javasolnám a vályogházat, mert vannak bizonyos szerkezeti megoldások, amiket muszáj betartani. Ha nedvesség éri a vályogot, akkor szétmállik, ezért tudja befogadni a természet. Éppen ezért ártéri területeken nem javasolt ilyet építeni. Ebből fakad egyfajta ellenérzés, mert árvizek idején összedőltek a vályogházak. Repedések pedig abból fakadhatnak, ha az épület nincs megfelelően karbantartva, és a kezdetben kicsinek számító hibát időben nem orvosolják. Az új házaknál már természetes, hogy készítünk alapot, kiemeljük a lábazatot és nagy tetőkinyúlást építünk. Úgy szokták ezt mondani, hogy nagy kalapot és nagy csizmát kell a vályogházaknak biztosítani

– rántotta le a leplet az összedőlő vályogházak mögötti okokról az építész.

A legnépszerűbb ingatlanhirdetésekkel foglalkozó portált böngészve több száz vályogházra vonatkozó hirdetés közül válogathatunk, amik között vannak a jó állapotú, téglaházak árával vetekedők mellett szép számmal olyanok is, amelyeknek négyzetméter-ára jóval 100 ezer forint alatt van. Igaz, utóbbiak esetében beszámítandó egy kicsi vagy inkább nagyobb felújítás is, viszont akinek szűkösek a keretei, még ez is remek kiindulási pont lehet, ha saját házat szeretne magának. Varga Rita azonban ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy sokan nem törődnek a falazat tulajdonságaival, és rutinszerűen a modern anyagokhoz nyúlnak, amivel megpecsételik ezeknek az épületeknek a sorsát.

A vályog ugyanis úgynevezett élő anyag, ami a párát és a nedvességet szabadon hagyja áramolni a külső és a belső tér között. Így a jól szigetelő, de párazáró tulajdonságú hőszigetelő anyagokkal, vagy a hőszigeteléshez használatos ragasztóval ez a lélegezés megszűnik, a pára feldúsul a szigetelés mögött, és penészedés keletkezik. A pára feldúsulása a téli fűtés kimaradásából is adódhat, ezért egy ilyen ház úgy marad leginkább élő, ha életvitelszerűen, nemcsak hétvégente vagy szezonálisan, például egy szőlőszüret erejéig élnek benne, hanem a hidegben fűtik és állandó gondját viselik.

Gyakori tévhit, hogy a vályog jó szigetelő; nem téve hozzá, hogy a hőszigetelés és vízszigetelés eltérő tulajdonságokból erednek. A hőszigetelés ellenében viszont jó hőtartó. A hőtartás a tömegtől függ, tehát minél nagyobb tömegű egy építőanyag, annál tovább tartja magában a meleget illetve a hideget, és így időben elnyúlik a hőleadás, hőfelvétel. A penészedés mindig nedves felületen jelenik meg, ott ahol leghidegebb a felület, ezek az úgynevezett hőhidak. A vályogházakhoz is társíthatók hőszigetelő anyagok, ugyanúgy természetes anyagokból, például farostból, fagyapotból, nádpallóból vagy könnyű vályogból készült hőszigetelők, amivel korszerűsíteni lehet a régi házak hőszigetelő képességét

– hívta fel a hőszigetelés kapcsán felmerülő tévhitekre a figyelmet a KÖRÉPÍTŐK elnökségi tagja.

Klasszikus anyag kontra modern kori elvárások

Varga Rita a HelloVidék kérdésére elmondta, az Alföldön számos olyan terület létezik, ahol a korábbi vályogvető gödröket kis tavakká formálták a belvizek, vagy éppen azokat építési törmelékkel, szeméttel feltöltve úgynevezett tájsebeket hoztak létre, a legjobb agyagbányákra pedig téglagyárak települtek. Így újabb tájsebek létrehozása helyett jobb híján érdemes a már meglévő, de lebontásra ítélt épületek alapanyagait is megmenteni, mert azokból is építtethetünk. Ahogy a tégla, úgy a vályog esetében is léteznek laboratóriumi vizsgálati módszerek és gyakorlati szemrevételezéses vizsgálatok, amellyel megállapítható, hogy az anyagot fel lehet-e még használni, és ha igen, akkor annak teherbíró képességét tekintve teherhordó vagy kitöltő, illetve válaszfalnak lehet beépíteni a készülő házba.

Noha a vályogházra rákeresvén a kereső döntő többségében régi parasztházakkal traktál bennünket, Varga Rita szerint a vályogból ugyanúgy lehet többemeletes házat építeni, mint téglából, csak be kell tartani azt a jó öreg szabályt, hogy a falak vastagságát emeletenként csökkenteni kell. Ha valaki nem hiszi el, hogy mindez lehetséges, keressen rá a több száz éves nyugat-afrikai templomokra! A HelloVidék többek között arra is kíváncsi volt, mennyivel olcsóbb építőanyag a vályog a nagy népszerűségnek örvendő téglával szemben, de a válasznak az igazán kispénzűek nem kifejezetten fognak örülni.

A falazat az egész építés 10-15%-át teszi ki, amin jelentős összegeket nem lehet fogni. Ebbe belefoglaltatik maga az előállítási költség is, ha abba beleteszem a kétkezi munkámat, időmet, a közösségem segítségét. Ha gyártó híján magunk állítjuk elő a téglát, a munkaerő nagyobb súllyal jelentkezik. Azt kell mondanom, árban nincs különbség, csak épp más szempontok miatt döntünk környezettudatos építőanyag mellett

– válaszolta Varga Rita.

És noha az építész szakember rávilágított, hogy a vályoggal kapcsolatos tragikus hírek vagy a karbantartás hiányából, vagy a nem megfelelő kivitelezésből származnak, az anyaggal kapcsolatos félelmek és tévhitek mára mély gyökeret eresztettek a fejünkbe. Ráadásul ez a „fekete bárányként” történő kezelés nemcsak az átlagpolgárok, hanem mind az ingatlanpiacon, mind pedig a lakásbiztosítások megkötésekor érzékelhető. Ahhoz, hogy a vályog ennyi hányattatás után végre méltó helyére kerülhessen, Varga Rita szerint mind a szakmának, mind a kormánynak össze kell fognia, hogy az ingatlanbefektetőket és a biztosítókat is képesek legyenek meggyőzni, jó helyre teszik a pénzüket, ha vályogházba fektetnek be, mert ezzel hosszú távon a környezetünket óvjuk.

Amikor pedig a hírek a globális felmelegedéssel, klímaválsággal és egészséges életmóddal vannak tele, nem meglepő, hogy az építőanyagok is a figyelem középpontjába kerülnek. A cement gyártásával jelentős szén-dioxidot termelünk, ami egyes kutatások szerint a kibocsátás 8%-ért felelős, egy ezzel lezárt falazatnak pedig további egészségügyi kockázatai is vannak. A vályog ún. élő anyag voltából fakadóan egy egészséges, 50-55%-os beltéri relatív (a hőmérséklettől függő telített páratartalomhoz viszonyított) nedvességtartalmat biztosít, ezért nem szárad ki a torkunk, túl nagy pára esetén pedig a penészedést elkerülendő kifelé leadja a felesleges nedvességet. A KÖRÉPÍTŐK elnökségi tagja felhívta rá a figyelmet, hogy ezzel szemben a műanyaggal szigetelt könnyűszerkezetes, tégla- vagy panelházak úgy működnek, mint egy bezárt kapszula: tökéletesen elszigetelnek a külvilágtól, állandóan pótolni kell a levegő nedvességtartalmát, vagy „nagyüzemi” mosás idején ügyelni kell az időnkénti szellőztetésre a penészedés elkerülése miatt.

Vályogvakolattal, vályog-glettel egészséges belső levegőt tudunk biztosítani akár a házgyári panelházak beton felületén is, ami gyönyörű természetes hatást kelt, sőt létezik vízhatlan vályogfelület is, amely a fürdőszoba zuhanyzóját határolja. Ez utóbbi látható volt a 2019-es Solar-Decathlonon, Szentendrén a Pécsi Tudományegyetem bemutatóházán is. Nagy a fejlődési lehetőség a növényi szálak, könnyű szilikát anyagok kis mennyiségű vályoggal történő összekeverésével. Ezt az összetételt könnyűvályognak nevezzük, mely kiváló hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, kitöltő falak, válaszfalak építésére, utólagos belső hőszigetelésre is alkalmas. Nagy nyomású présgéppel teherbíró vályogtégla is előállítható – hogy csak pár lehetőséget említsünk a kutatás-fejlesztés irányára

– tette hozzá Varga Rita.

A vályog a múlt és egyben a jövő építőanyaga?

Bár a vályog jelenleg úgy tűnik, nehezített pályán mozog, az egészséges életmód szemléletének elterjedésével egyre többen fordulnak a természetes és egyben környezettudatos építőanyagok felé. Varga Rita elárulta, a KÖRÉPÍTŐK egyesületét azzal a céllal hozták létre, hogy javítsanak nemcsak a vályog, hanem az összes környezettudatos építési anyag társadalmi megítélésén, ezeket népszerűsítsék, továbbfejlesszék és kutassák, nem utolsó sorban pedig előremozdítsák az azzal kapcsolatos oktatást, amiről az iskolapadban sokan egyáltalán nem, vagy csak említés szintjén hallanak.

Az építész a HelloVidék kérdésére kitért arra is, hogy nappali építész-képzéseken már a tananyag részét képezik ezek az alternatív, környezettudatos építőanyagok és technológiák viszont a paletta igen színes, és ezek nálunk még nem képezik a kutatás-fejlesztés fő irányát. Felhasználó szakmunkás szinten ezektől az anyagoktól kár idegenkedni, mert aki elvégezte a 3 éves kőműves képzést, és magabiztosan tud már falazni és vakolni, annak csak bizonyos technológiai sorrendet vagy néhány felületelőkészítési fortélyt kell elsajátítania ahhoz, hogy környezetbarát anyagokat is használni tudjon. Sőt ezek a természetes, régóta használatos anyagok még a munkabiztonság szempontjából sem utolsók, lévén nem marják, kezdik ki a bőrt, plusz, újra bedolgozva ismét felhasználhatjuk azokat, építési hulladék keletkezése nélkül.

A klímaváltozás kapcsán a szén-dioxid kvóta betartása a lehetséges legnagyobb potenciális hátszele lehet ezeknek az építőanyagoknak, amiknek lényegesen kisebb vagy mondhatni nulla az ökológiai lábnyoma, míg az ipari úton előállított építőanyagok során keletkező számok hihetetlen méreteket öltenek, amihez a szállítás során keletkező üzemanyagfelhasználás is csak pluszban hozzáad. Nem utolsó szempontként pedig, ha egy minősített rendszerként bevezetnénk a környezettudatos építéstechnológiát, minősített szakembergárdát, akkor a cégek számára is előnyös lenne, hogy saját dolgozóit továbbképezzék, így pedig mind a bankok, mind pedig a biztosítók megnyugodhatnának, hogy a vályog igenis kiváló építőanyag, minőségi és egészséges házak készülnek belőle.

Címlapkép: Getty Images