Féltve őrzött magyar kincs, ami drágább az aranynál: csak 11-en ismerik a titkot

A valódi, kézzel készített műremek története egészen 1902-ig nyúlik vissza, akkoriban álmodta meg a helyi református gimnázium rajztanára a magyar varrott csipkét, amihez a települést és a környéket járva gyűjtötte a népművészeti emlékeket és motívumokat. A terveivel több híres hímzőnőt is felkeresett, azonban valamennyien kivarrhatatlannak ítélték a rajzokat, és végül mintegy a szerencsének köszönhetően találkozott a fővárosból hazaérkező Markovits Mária varrónővel, aki egy új technika kidolgozásával valósággá váltotta Dékáni álmait.

A halasi csipke 100%-ig kézi munkával készül, először kontúrozzák, majd szövik, végül belevarrják az öltésmintákat, így több fázisban készül a végső minta, amelyet leheletvékony, szemmel alig látható tűvel és cérnával alkotnak meg. Míg a híres európai varrott csipkék előállításakor 10-15, addig a halasi csipke esetében 60 különböző öltést alkalmaznak készítői.

Az előállításnak minimális az anyagszükséglete, legnagyobb részben a hozzáadott emberi munkának köszönhető létrejötte. A csipkék tömege néhány grammban mérhető, és így valóban a halasi csipke értéke súlyához viszonyítva meghaladja az arany értékét. A halasi csipke megjelenési formájában műalkotásnak tekinthető, így értéke szimbolikusan is vetekszik az aranyéval

– hangsúlyozta a műalkotás valódi értékét a halasi Csipkeház és Csipkemúzeum igazgatója.

A klasszikus motívumok közé tartoznak a virág- és levélminták (tulipán, epervirág, csillagvirág), az állatok (szarvas, páva, galamb, pillangó) és a figurális alakok (táncoló pár, legény, leány), de a gyűjtemény bővülése a XXI. században is ugyanúgy folyik tovább, így nem egy lezárt, hanem egy újra és újra megújulni tudó műalkotásról beszélünk. Szécsiné Rédei Éva elárulta, kaptak már megrendelést néptáncostól, borásztól, de terveztek már családi és városi címert, logót, valamint házassági évfordulóra és a helyi középiskolába a pedagógusok és kiváló diákok díjazására is készítettek már egyedi darabokat, amely szépségre az igazgató szerint a mai rohanó világban különösen nagy szüksége van az embereknek.

A mintavilág bővülésével párhuzamosan pedig a csipke az élet mind több területén megjelent, ahogyan ezt a kiskunhalasi múzeumban bemutatják. A csipke a divatban részlegen az egykor divatos csipkegallérok és zsabók mellett helyet kapnak a modern kori öltözettel való ötvözetek is, ahol Hrivnák Tünde divattervező ruhakollekciójának néhány darabjára kerültek fel a fehér cérnából szőtt darabok. Bár egyre távolabb kerülünk a nagyszülők csipketerítős életétől, Szécsiné Rédei Éva szerint egy-egy darab keretbe foglalva az asztal helyett a falon tökéletes dísze lehet az enteriőrnek, így egy minimal design elvén berendezett ház miliőjébe is ugyanúgy beleillik.

Aki pedig a múlt egy darabját szeretné állandó jelleggel magánál hordozni, készítenek belőle ékszereket is, amit például a halasról elszármazott operaénekesnő Miklósa Erika vagy Marcellina énekesnő is szívesen visel. 2001 óta hivatalosan is a magyar állam protokoll ajándéklistáján szerepel a halasi csipke, de ezt megelőzően is szívesen ajándékozták az országba látogató méltóságoknak, így a magyar remek híre mondhatni az egész világot bejárta. A teljesség igénye nélkül halasi csipkét kapott ajándékba Horthy Miklós, Gömbös Gyula, II. János Pál pápa, II. Erzsébet brit uralkodó, Bush amerikai elnök felesége, Hitachi japán hercegnő és a Jordán királyné is.

Légies, könnyed megjelenése ellenére azonban a halasi csipke elkészítése koránt sem egyszerű feladat, és mivel nem hatott rá az elgépiesített világ, a legegyszerűbb minta kidolgozása is több napig tart, míg a nagyobb darabokat akár évekbe is beletelhetnek. Ráadásul, ahogy a HelloVidéknek Szécsiné Rédei Éva elmondta, a technika fortélyait erősen védik, annak elsajátítása pedig még a legkitartóbbakat is próbára teszi.

Halasi csipkét kizárólag a Csipkeházban, a Halasi Csipke Közalapítvány alkalmazottjai készíthetnek. Megtanulni sem iskolában, sem szakkörön nem lehetséges. Az idős, tapasztalt csipkevarrók tanítják meg a fiatal kollégákat. A halasi csipke készítésének technikája rendkívül bonyolult, a 60 féle különböző öltés varrásának elsajátításához legalább 1 év szükséges, ekkor kisebb darabok elkészítésére képes a csipkevarró tanuló, nagyobb csipkék varrásához 2-3 év tapasztalata szükséges. A készítési technika védettségére a minőség biztosítása és megtartása érdekében is szükség van. Meglepő, de az elmúlt években nem volt gond az utánpótlással, pedig igyekszünk a nyugdíjba vonuló kollégák helyébe fiatal csipkevarrókat betanítani a csipkevarrás hagyományának megőrzése érdekében. Szerencsére napjainkban is vannak fiatal lányok, akik jó kézügyességgel rendelkeznek és érdeklődnek a halasi csipkekészítés iránt. Általában 5 próbálkozóból 2 tanuló marad meg csipkevarróként, mivel nagy kitartás, türelem szükséges ehhez a munkához

– részletezte a tanulási folyamatot az intézmény igazgatója.

A vészhelyzetre való tekintettel bár a múzeumot kényszerűek voltak bezárni, a manufaktúrában továbbra is készíti a technikát ismerő 11 hölgy a halasi csipkéket, valamint a vásárlási lehetőségtől sem fosztották meg az érdeklődőket. A korlátozásokkal terhes időszakot Szécsiné Rédei Éva elmondása szerint a virtuális felületek mind aktívabb használatával igyekeznek átvészelni, ahol rendszeresen bemutatják az éppen aktuális munkákat, valamint virtuális tárlatvezetéssel teszik megtekinthetővé az offline nem látogatható Csipkemúzeumot.