Csodás otthon lett a 200 éves vályogházból: telekáron vették, ma háromszor annyit ér

Három éve lett szakszerűen felújítva az öreg parasztház a tulajdonos házaspár kérésére, akik Gáspár János vályogkészítő mesterre bízták a nem egyszerű munkálatokat A vályog minden csínját-bínját ismerő mester elmondta, hogy korábban már többszörösen felújított, tipikusan elrontott vályogház volt ez is, amilyennel rengeteggel találkozott szerte az országban.

Cementes vakolattal vonták be annak idején, mert egy időben ez jellemző volt, általában elmondható, hogy rosszué kezelték a vályogházakat. Ettől aztán vizesedett a fal, a vályog nem tudott ugyanis lélegezni. Első lépésként vissza kellett róla bontani az egészet, és onnantól kezdve teljesen rendben volt, folytattuk a munkát.

Magyarországon megvoltak a tájegységekre jellemző építési módok, amiket befolyásolt a helyben található agyagok minősége és mennyisége. Tömésfalat szinte bármelyik földből lehetett építeni, nem volt szükség szálas anyagra az elkészítéséhez, ezt a technikát leginkább a Dunántúlon alkalmazták.

Ugyanez a helyzet a vályogtégla falazattal, azt is szinte bármilyen anyagból tudtak csinálni, törek és szármaradványok felhasználásával. A rakott sárfal viszont csak jó minőségű, sárga agyag és sok szalma hozzáadásával készülhetett, ez főleg az Alföldön volt jellemző, mondta el Gáspár János.

Ezeknek a technikáknak a felismerése azért nagyon fontos, amikor valaki használt, vagy éppen szinte bontásra ítéltnek kinéző házat vásárol, mert minden falépítési technika más statikai képességekkel bír. Nem beszélve arról, hogy a felhasznált anyagok sem egyformák szinte sosem, általában az udvarról, közvetlen környezetből valók. Ennek megfelelően a tapasztási anyagok keverési arányát, felhordási módját, szálasanyag tartalmát úgy kell megválasztani, hogy a vályogvakolat még évtizedekig tartós legyen, hiszen léteznek akár 100 éves tapasztások is, amik még a mai napig megállják a helyüket. Ez köszönhető annak, hogy a régi mesterek tökéletesre fejlesztették a helyben található agyagok felhasználását.

A felújítás egy helyszíni szemlével kezdődik. Itt beszéljük át részletesen a ház állapotát, az átalakítási és felújítási munkálatok menetét. Így történt ez a sukorói ház esetében is, amely egy vegyes falazatú ház volt, eredetileg vályogtéglából készült, de az átépítések, felújítások során égetett téglával bővítették a tulajok, így vált időközben vegyes falazatú épületté.

Alapvetően a tégla is kiváló építőanyag, viszont a vályoghoz hasonlóan felszívja a vizet, és mivel cement kerül rá külső vakolatként, a födémet pedig olajfestékkel kezelték, így elkezdett vizesedni. Ez jellemző a vályogházakra, hiszen nem tudnak kiszellőzni innentől kezdve ezek a természetes anyagok. Régen tapasztották, meszelték a vályogházak falát, és mivel jellemzően nem volt alattuk szigetelés, ha fel is szívták magukba a talajból a vizet, el tudták párologtatni. És pont ezt akadályozta meg az ötvenes-hatvanas években elterjedt, új építkezési technika, a cement, olajfesték, linóleum trió.

Ha egy ilyen, nagyon leromlott állapotban lévő régi parasztház jó helyen áll, és szerkezetileg rendben van, telekáron, pár millióért hozzá lehet jutni, és ha szakszerűen újítják fel, simán meg is triplázhatja az árát. A sukorói házhoz hasonló állapotút néhány éve 20 millióért is megvehettünk, ha pedig rászánjuk a felújítás árát, ma akár 120 milliót is ér az épület.

Ez a ház viszonylag nagy alapterületű, 120-130 négyzetméteres, jó felosztású épület, három szobával, egy nagy előtérrel, amihez egy modern konyhát és egy vizesblokkot építettünk hozzá. Kívülről a falra, homlokzatra nádpadló szigetelést tettünk fel, miután a cementet visszabontottuk. Az eredeti födémről lefújta egy homokfúvó az olajfestéket, így az eredeti fa gerendázat megmaradhatott. A terasz és az erkély további díszei a háznak, utóbbira falépcsőn lehet feljutni.

Gáspár János arra is felhívta a figyelmünket, hogy sokszor látszatra nem lehet megítélni egy rossz állapotban lévő házról, hogy megérett-e a bontásra, vagy érdemes beletenni pár milliót, és évtizedekig élvezhetjük a jócskán megnövekedett értékű ingatlanunkat.

Ezért is nagyon fontos, hogy szakemberrel méressük fel a ház állapotát, mielőtt vásárlásra vagy felújításra adjuk a fejünket, mert sokmilliót bukhatunk, ha laikusként csak a szemünkre hagyatozunk.

Ami még jó ház és megmenthető, csak kicsit ütött-kopott, annak az a fő ismérve, hogy szerkezetileg rendben van, és akkor fel lehet újítani. Ha a fal alsó része meg van rogyva, kifelé dől, úgymond megindul a fal, és nagy repedések vannak rajta, akkor már nagy a baj. Ha egy házfal kifelé nyomódik, akkor az előbb-utóbb ki is fog dőlni, nem lehet rajta már segíteni. Ez egyébként minden 50-60 évesnél idősebb házra érvényes, amit jól meg kell figyelni. A gépészetet utólag be lehet építeni, a tetőt általában le kell cserélni, ami nem akkora nagy munka, de ha a falak meg vannak süllyedve, ki-bedőlnek, akkor arra a házra már nem érdemes költeni.

A sukorói ház felújítása jó befektetés volt a házaspárnak, hiszen egy vályogház mindig olcsóbban megépíthető vagy éppen felújítható, mint egy téglaház. A fenti munkálatokon kívül elvégeztük a nyílászárók teljes felújítását, egy asztalos mester restaurálta őket, a téglarész nádpadló szigetelést kapott, a többi helyen agyaggal, szalmával, törekkel vakoltuk és meszeltük, foglalta össze a legfőbb munkálatokat a mester.

A vályogház felújítási munkálatai az alábbiakból adódnak

Nagyon sok esetben használtak vályoggal nem kompatibilis anyagokat, amik nem engedték szellőzni a falakat, vagy a vízelvezetés nem volt megfelelő, ezért felvizesedtek a falak. Az első feladat ilyenkor ezeket az okokat megszűntetni, és a vizesedés mértékétől függően, néha pár hónapos száradási folyamat után lehet csak folytatni a munkálatokat

- fejtette ki kérdésünkre Gáspár János szakember.

A mai kor igényeinek megfelelő élettér létrehozása, ami általában érinti a fő közfalakat. Például konyha, fürdőszoba kialakítása. Ezeket az átalakításokat, ha már ismertek, célszerű már a helyszíni szemle során jelezni, és a ház adottságait figyelembe véve megvizsgálják a szakemberek, statikailag milyen megoldás a legoptimálisabb.

Nyílászáró csere: A vályogházak régen jellemzően kicsi és alacsony nyílászárókkal készültek, ráadásul a vastag falak miatt nagyon kevés fény jutott be, és ezek legtöbbször már rossz állapotban vannak, ezért a felújítás során a nyílászárók cseréjére és nagyobbítására is sok esetben sor kerül. Ilyenkor szükség van a fal teljes szélességében az áthidalások elkészítésére.

Bővítés: zömében a vályogházak viszonylag kis hasznos alapterülettel épültek, ezért sokan szeretnének a meglévő házhoz hozzáépíteni, bővíteni. Ilyenkor építész bevonása szükséges, aki a tervdokumentációt elkészíti miután egyeztettünk a kivitelezés részleteiről. A vályogházak bővítésénél sok olyan dologra kell odafigyelni, amivel el lehet kerülni a későbbi problémákat, például a dilatáció okozta repedéseket. Kiemelten fontos a hozzá építésnél az anyagválasztás is.

Szinte mindenki laikusként vág bele a felújításba, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy még az elején minden apró részletet tisztázzunk, ha engem kérnek fel erre a munkára: a felújítás menetét, idejét és költségét illetően. Egy jól és szakszerűen felújított vályogház hosszú évtizedekig tud együttműködni a ház lakóival, arról nem is beszélve, hogy a leginkább költséghatékony megoldás a ma a piacon lévő alapanyagok közül.

Címlapkép, fotók: Gáspár János