Íme 10 legális rezsitrükk: kevesen élnek vele, pedig rengeteget spórolhatunk a vízfogyasztáson

Tavaly nyáron országszerte több helyen is gondok akadtak a vízellátással, mivel a víziközműhálózatok fejlesztése elmaradt, a hiányosságokat pedig felszínre hozta az aszályos időjárás. A probléma forrását még a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) is a rezsicsökkentés miatt előállt forráshiánnyal magyarázta legutóbbi, tavaly nyáron megjelent éves jelentésében. Ebben részletezik, hogy a 2011-es szinten befagyasztott, majd 2013-ban 10 százalékkal rezsicsökkentett víz- és szennyvízdíjak reálértéke 2020-ban csak 54,1 százalék volt, míg a nem lakossági szegmens által fizetett díjértékek reálértéke is csak 60, 1 százalék volt három éve, vagyis a víziközmű-ágazat egy évtizede óta veszteséges, és elkerülhetetlenné vált idén a díjemelés, írja a Portfolio.

A vízdíj változása területenként földrajzi okokra vezethető vissza: egyrészről az ivóvízkitermelés sokkal egyszerűbb a jobb vízbázisú területeken, mint ahol eleve mélyebb talajrétegekben és kevesebb víz van. Ugyanígy a domborzat meghatározza a szivattyútechnológiát is, amelyet alkalmazni kell: sok magasabban területre fekvő helyre például költségesebb az ivóvizet felpumpálni, ez pedig a hálózatüzemeltetés és karbantartás ráfordítását is növeli. Ráadásul ilyen adottságbéli eltérések szolgáltatókon belül, ellátási helyenként fennállnak. A Fővárosi Vízművek Zrt. például Budapesten 218,9 forintért biztosította az ellátást, de Biatorbágyon már 423,4 forintot kért ezért köbméterenként. Győrnél a Pannonvíz Zrt. 173,4 forintot, míg a DRV Zrt. Balatonkenesén 453,7 forintos mértéket húzott meg a háztartásoknak az Országgyűlésnek beadott jelentés szerint.

Az ország vízigénye akkumulátorgyárak nélkül is folyamatosan nőtt: 2016-ban még csak 447,6 millió köbméternyi vizet értékesítettek a vezetékes hálózatból, míg 2020-ban már 464,7 millió köbmétert. Azóta pedig egyre másra tervezik az újabb akkumulátorgyárakat országszerte.

Ez ráadásul kiegészül azzal a problémával is, hogy a tavalyi, évszázados aszály várhatóan a következő évtizedben többször is megismétlődhet. A mezőgazdaság öntözési-vízigényét is növelni fogja mindez, melynek egy részét a hálózatos vízből fedezik már most is.

A rezsicsökkentett díj csak egy meghatározott mennyiségű fogyasztásig jár majd a lakosoknak, az a felett fogyasztók piaci áron jutnak majd hozzá a vízhez és a csatornaszolgáltatáshoz.

Logikusnak az tűnik, hogy mivel az ország vízfogyasztása folyamatosan nő, valamint egyre dominánsabbá válnak olyan vízigényes ágazatok, mint az akkumulátorgyártás, nem egy egyszerű átlagot vonnak a szolgáltatási díjaknál az egész országra nézve, hanem inkább az átlagfeletti díjtételt határoznak meg. Ezért is különösen fontos, hogy tudjunk néhány olyan trükköt, amivel csökkenthetjük a vízhasználatunkat. Még akkor is jól jön ez, ha jelenleg nem kell aszállyal szembenéznünk, ez ugyanis hétről hétre változhat, a valódi kánikula pedig még csak most jön.

Figyeljünk oda a vízlábnyomunkra

A vízlábnyom a vízfogyasztásunkat méri. Azt fejezi ki, hogy egy ember közvetett és közvetlen vízfogyasztása literben mérve mennyi; és egy számszerűsített értéket ad arra nézve, hogy milyen mértékben használjuk fel édesvíz készleteinket. Ugyanis nem csak akkor fogyasztunk vizet, amikor iszunk, kezet mosunk, főzünk, takarítunk. Gyakorlatilag mindenhez, amihez nyúlunk, még a szolgáltatásokhoz is szükség van vízre.

Vízhasználat ökológiai lábnyoma

A vízhasználatnak is van ökológiai lábnyoma. A vízhasználat egy adott idő alatt elfogyasztott (elpárologtatott) és/vagy beszennyezett víz mennyisége. A vízlábnyom kiszámítható bármilyen fogyasztói csoportra (személy, fogyasztók, család, város, nemzet) vagy vállalatra (állami és magánvállalat, iparág). Az egyén, a közösség vagy egy üzletág vízlábnyoma jelzi mindazt a felhasznált vízmennyiséget, amennyit közvetlenül elfogyaszt, és amennyit közvetve az előállított termékek, igénybe vett szolgáltatások előteremtéséhez használt el. A fejlett országok között takarékos vízfelhasználónak számító Németországban például egy lakos naponta átlag csupán 124 liter vizet fogyaszt közvetlenül (ivóvízként vagy háztartásában), vízlábnyoma azonban a közvetett fogyasztás miatt eléri a napi 5000 litert.

Az országoknak van belső és külső vízlábnyoma. A belső a hazai forrásokból nyert víz mennyiségét jelzi, a külső pedig azt, hogy az importált termékek mennyi víz felhasználásával készültek a gyártó országban, és mennyi vizet emésztett föl szállításuk. Például Japán vízlábnyoma fejenként évi átlag 1300 köbméter, ám ennek a mennyiségnek a 77%-a idegen országokból származik.

A vízlábnyom kék-, zöld- és szürkevízből tevődik össze. A kékvíz a termékhez, szolgáltatáshoz felhasznált friss felszín alatti és fölötti víz, a zöldvíz a földben nedvességként tárolt csapadékvíz, a szürkevíz pedig az a szennyezett vízmennyiség, amely a termékkel, szolgáltatással kapcsolatban keletkezik.

A közvetett vízfogyasztás jelentős mértékben növeli vízlábnyomunkat. Például egy csészényi kávé termelése, feldolgozása, szállítása 140 liter, 1 kg marhahúsé átlag 13 000 liter vizet emészt fel az állatok etetésére használt termény vízigényét is beleértve, mire asztalunkra kerül. 1 pohár tej előállítása 200 liter vizet, 1 szelet kenyér 40 liter vizet, 1 szem alma termesztése 70 liter vizet, 1 darab hamburger 2400 liter vizet, 1 farmernadrág gyártása 8000 liter, 1 darab mikrochip előállítása 32 liter vizet igényel. Összehasonlításként: egy teli fürdőkádnyi víz 140 l, ennyit igényel 1 csésze kávé előállítása

- írja az fna.hu szakportál.

Egy átlagos magyar vízlábnyoma

Egy fejlett országban élő ember naponta átlagosan 2-3 liter vizet iszik, és a napi élelmiszer-szükségletének a kielégítéséhez közvetve és közvetlenül 3000 liter vízre van szüksége (1 literre kalóriánként). Ehhez jön még a mosogatás, mosás, mosakodás, vécéöblítés, locsolás, autómosás stb. vízfogyasztása.

Hazánkban személyenként átlagban napi 110 liter vizet fogyasztunk, ásványvízből 121 litert, vízlábnyomunk ehhez képest kedvező, napi 2055 liter. Magyarország ivóvizét 94-95%-ban felszín alatti vizekből nyeri. A talajvíz, azaz az első vízadó réteg vizei azonban már több térségben szennyezettek, és a mélyebben fekvő réteg- és karsztvizekben is megjelentek a szennyeződések, ez korlátozza használhatóságukat.

A vízfelhasználás kétszer gyorsabb ütemben nőtt az elmúlt száz évben, mint a Föld népessége. A Föld édesvízkészlete ugyanakkor állandó, az összes víz mindössze 1%-a alkalmas emberi fogyasztásra. Ebből a kicsiny mennyiségből kell megtermelni növényeinket, itatni állatainkat, előállítani fogyasztási cikkeinket, és ezt használjuk ivásra, fürdésre, úszómedencéink feltöltésére, golfpályák, utak locsolására.

A Föld édesvízkészletét nemcsak a túlzott fogyasztás, hanem az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés, a talaj- és vízszennyezés, a gazdasági növekedés, a változó életstílus is veszélyezteti.

A vízzel való takarékoskodásnak a jelentősége ma már jóval túlmutat azon, hogy mennyi pénz marad a pénztárcánkban. A világ valamennyi részén előtérbe kerültek a környezetvédelmi szempontok is, a vízkészletek megőrzésére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, és nemcsak az ipari felhasználók, de a lakossági vízfogyasztók is. Ahhoz, hogy kevesebbet fogyasszunk belőle, nem kell nélkülöznünk a víz nyújtotta komfortérzetet, csupán néhány dologra érdemes jobban odafigyelnünk.

Napjainkban a hústermékek adják a legmagasabb vízlábnyomot. Egy kilogramm marhahúsé elérheti akár a 15000 litert is. Ebbe az értékbe beletartozik az állat által fogyasztott takarmány megtermelése, tisztán tartása, a hús feldolgozása, szállítása és csomagolása. Ezzel szemben a legvízigényesebb növény, a rizs termeléséhez csupán 3700 liternyi víz szükséges, de a gyümölcs és zöldségfélék termeléséhez még sokkal kevesebb

- árulta el a Kóta Gábor klímakutató, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Klímapolitikai Intézet munkatársa.

Tehát azt, hogy mekkora a vízlábnyomunk, jelentősen meghatározzák az étkezési szokásaink is, ehhez szorosan kapcsolódik az élelmiszerpazarlás, vagyis az, hogy mennyi étel landol a kukákban. Tehát csak annyi élelmiszert vásároljunk, amennyit biztosan meg fogunk enni!

De hogyan spóroljunk otthon a vízzel?

1. Ellenőriztessük rendszeresen a csapokat

Célszerű rendszeresen ellenőrizni a csapokat és a csöveket. Egy csöpögő csapból naponta akár 20 l víz is elfolyhat a semmibe, a csövek sérülésein át pedig akár több száz liter víz szivároghat el. A wc-tartály működését is ellenőrizhetjük, ha egy kevés ételszínezéket csepegtetünk a tartályba. Ha a festék megjelenik a wc-ben anélkül, hogy azt leöblítettük volna, akkor a tartály szivárog. Ne halogassuk a javítást, ha a probléma súlyosbodik, egy vagyont fizethetünk a helyreállításáért, a semmibe elfolyó vízdíjról nem is beszélve...

2. Zuhanyozzunk fürdés helyett

A zuhanyzás során jóval kevesebb vizet használunk, mintha mindennap teleengednénk a kádat. A legjobb, ha a tusolás idejét is lerövidítjük, hiszen percenként több liter vizet pazarolhatunk el, ha hosszú ideig áztatjuk magunkat. Számos változatban kaphatók víztakarékos zuhanyfejek, melyeket bárki könnyedén felszerelhet. Az ugyanilyen megoldással működő csaptelepekkel is nagyban csökkenthető az elhasznált víz mennyisége. A fogmosáshoz, borotválkozáshoz ne folyassuk a csapot, csak akkor nyissuk ki, amikor valóban szükségünk van rá.

3. Használjunk fogmosópoharat és mosdótálat

Egyszerű és könnyen kivitelezhető, plusz pénzbe sem kerül. Ne folyassuk a csapot fogmosáskor, és a reggeli arcmosáskor. Engedjünk kis vizet a mosdókagylóba, miután bedugtuk, vagy rendszeresítsünk erre a célra egy mosdótálat, ebben mossuk meg az arcunkat. A nap folyamán ez a víz még jó lesz kézmosáshoz is. A fogmosáskor pedig öblögessünk a pohárból. Borotválkozásnál is így járjunk el.

4. Vizeskancsó a konyhába

Tartsunk a konyhában egy vizeskancsót, és étkezésekkor abból töltsünk a poharunkba – mindenki annyit, amennyit biztosan meg is iszik. Ezzel sem szaporítjuk a PET-palackok mennyiségét.

5. Hajmosás

Bár egy időben nagy divat volt, de kiderült, a hajnak is kifejezetten árt a mindennapos hajmosás, hiszen leoldja róla a természetes olajokat, és kiszárítja azt. Ráadásul de sok-sok vizet is pazarolunk vele. Itt is érdemes beszerezni egy mosdótálat vagy lavórt, tökéletesen megfelelnek hajmosáshoz.

6. Mosás, mosogatás

Válasszunk gazdaságos gépeket, és mosáskor, mosogatáskor ECO programot. Csak annyi vizet használjunk, amennyi tényleg szükséges, (kézi mosásnál is), és csak akkor indítsuk el a mosást, ha tele a dob, a ruhák pedig valóban koszosak. Tehát az egyszer felvett farmert, pulóvert ne dobjuk a szennyesbe megszokásból. Azzal is sok energiát és vizet spórolhatunk, ha csak 30 Celsius fokon indítjuk a mosást, a szakértők szerint ez legalább annyira megtisztítja az átlagosan használt ruháinkat, mint a melegebb fokozatok.

7. WC-öblítés és alomszék

A wc-t csak valódi wc-zés után öblítsük, tehát csak mert beledobtunk egy-két hajszálat, valamilyen szöszt vagy zsebkendőt, ne pazaroljunk el több liter vizet egy öblítéssel. Ugyanez vonatkozik a papírtörlőkre, a dugulást okozó egészségügyi tárgyaknak pedig a szemetesben a helyük. Nagyszerű vízcsökkentő megoldás lehet a kerti alomszék használata is.

8. Ne folyassuk a vízcsapot

Egyszerű instrukciónak tűnik, de gondoljunk arra, hány liter víz elfolyik, míg megvárjuk, hogy a zuhanyzóvíz kellően meleg legyen, vagy éppen hidegre hűljön a csapvíz a kánikulában? Amíg az épp kívánt hőfokú hideg- vagy melegvíz jön ki a csapból, az addig elfolyó mennyiséget fogjuk fel egy kancsóban vagy lavórban, öntözéshez vagy wc-öblítéshez még tökéletes lesz. Ha pedig hideg vizet szeretnénk inni a kánikulában, tegyünk be egy üveggel a hűtőbe, és töltsük mindig utána, ha elfogy.

9. Locsoláshoz, felmosáshoz használjunk esővizet

A növényeink hálásak lesznek érte, mert a klóros és kemény csapvíznél sokkal jobb nekik. Ha kerti tavunk van, abból is locsolhatjuk a kertet, és aztán pótolhatjuk a kilocsolt mennyiséget a csapvízzel, amit lággyá tesz a tó ökoszisztémája napok alatt. Ha tehetjük, gyűjtsünk esővizet, akár a felmosáshoz is jól jöhet például a teraszon.

10. Válasszuk a helyi termékeket

Ha nem is tudunk lemondani a húsfogyasztásról, a vízpazarlás megfékezésében azzal is segíthetünk, ha a helyi termelőktől vásároljuk a húst vagy a zöldséget, de igaz ez bármilyen termékre. Amelyiket Magyarországon állítják elő, ahhoz kevesebb vizet használnak fel, ugyanis a tároláshoz, utaztatáshoz is szükség van vízre, bár erre általában nem is gondolunk. Tehát minél hosszabb ellátóláncon keresztül jut el hozzánk az adott élelmiszer (vagy bármi más), biztosak lehetünk abban, hogy jóval több vizet használtak el közben.

Címlapkép: Getty Images