Berúgta az ajtót a klímaváltozás: egyre pusztítóbb árvizek jönnek, ezek a kritikus régiók

Több hazai településen is homoklapátolással teltek a karácsonyi ünnepek, rengeteg zsákot töltöttek meg például a Dunafürdő területén élők, ahol a víz az ideiglenes gátakon is áttört. A helybéliek elmondása szerint a területen több mint háromszáz ingatlan került a víz alá. Eközben voltak, akik kifejezetten örültek a közelgő áradásnak, Berta Zoltán, Tolna alpolgármestere arról számolt be a Teolnak, hogy a településen található északi-holtág vízszintje már most is 460 milliméteren van, ami kifejezetten jónak számít az évnek ebben az időszakában.

Míg a Dunán már levonult az árhullám, a Tisza egyes szakaszain még csak a napokban tetőzik. A Tisza és a Zagyva 358 kilométeres szakaszán is árvízvédelmi készültség van érvényben. A szakemberek arra számítanak, hogy a hét második felében már itt is elkezdődik az apadás.Természetesen felmerül a kérdés, hogy milyen fejlesztések lennének szükségesek azért, hogy megtudjuk akadályozni idehaza az áradásokat.

A folyóink áradásai, vagyis az árhullámok kialakulása természeteses hidrológiai folyamatok, amelyek megakadályozására nincs mód és nem is cél. A valódi kérdés az az, hogy az árhullámok levonulásának feltételeit hogyan szabályozzuk, esetleg használjuk fel, valamint a rendkívüli mértékű árhullámok általi kockázatokra hogyan készülünk fel. Leegyszerűsítve, az árvizek biztonságos levonulása (árvízi biztonság) a megelőzés és védekezés kettősével biztosítható.

- kezdte lapunk megkeresésére az Országos Vízügyi Főigazgatóság.

Mint írták „békeidőben” zajlik a rendszerek fejlesztése, fenntartása, a nagyvízi meder - tehát töltésezett szakaszok között, az árhullámok levezetésében részt vevő meder - állapotának javítása, a védelmi eszközök pótlása, cseréje, a műtárgyak és védvonalak helyreállítása, és a védelmi szervezet folyamatos képzése, gyakorlatok tartása.

A hazai árvízvédelmi rendszer helyzetének és állapotának megértékeléséhez azt is tudni kell hogy az árvízi elöntésekkel veszélyeztetett területek a legtöbb esetben földtöltésekből épült védvonalak által mentesített területek, azaz a közvetlen elöntéstől védettek. Ezek már a XIX. század második felétől meghatározzák a hazai árvízvédelmi rendszert és annak folyamatos fejlesztéseit is.

A mintegy 4300 km hosszban kiépített hazai árvízvédelmi töltésrendszerre általánosságban elmondható, hogy a folyamatos fejlesztési munkáknak köszönhetően jól ellátja feladatát, azonban állékonysági, magassági és keresztmetszeti fejlesztések még számos helyen szükségesek. Mindezek mellett a rendkívüli helyzetekre felkészült védelmi szervezet, a műtárgyak, tározók és a korszerű döntés-támogató rendszerek a lakosság védelmét biztosítják.

- tették hozzá.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint az árvízszintek növekedése, a társadalmi igények, a mezőgazdaság a települések és az infrastruktúrák folyamatos fejlődése indukálta az árvízvédelmi rendszer folyamatos bővítését és fejlesztését is. Az elmúlt évek során az Európai Uniói és a magyar állam társfinanszírozásával jelentős töltésmagasítási és töltéserősítési beruházások valósultak meg. Példaként említhető a 2014. évben megvalósult "Duna projekt", vagy a Tisza-völgyben folyamatosan megvalósult töltésmagasítási beruházások.

A Tisza-völgyben továbbá "tartalékként", rendkívüli árvízi helyzetre rendelkezésre állnak a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében megépült árvízcsúcs-csökkentő tározók (összesen 7 tározó épült meg a Közép- és Felső-Tisza vidéken). A tározók korszerű üzemirányítási rendszere lehetővé teszi az árvízi védelemvezetés részére, hogy a kockázat és várható költségek figyelembevételével az optimális döntéseket meghozhassák éles helyzetben a tározók esetleges nyitásáról.

Az árvízszintek növekedése, a társadalmi igények, a mezőgazdaság a települések és az infrastruktúra folyamatos fejlődése megkövetelte az árvízvédelmi rendszer folyamatos bővítését és fejlesztését is. Az elmúlt évek során az Európai Uniói és a magyar állam társfinanszírozásával nem csak jelentős töltésmagasítási és töltéserősítési beruházások valósultak meg, de számos projekt irányult nagyműtárgyak építésére, rekonstrukciójára, vagy a hullámtéri területek rehabilitációjára, töltések áthelyezésére is.

A temészet issza meg a levét az áradásoknak

Az OVF szerint az elmúlt években tapasztalt alacsony vízállások miatt számos ártéri területen nem történt meg a Duna általi természetes elöntés, amelyeken a 2023. december végi árhullám hatására megjelent a vízborítás. Ez az időszakos elöntés az ártéri ligeterdők és élőlények számára elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a mélyebb területeken és a holtágakban kialakulhassanak a víz borította területek.

A magasabb vízállásokkal levonuló vizek számára elérhető árterek morfológiája nagyon változatos, holtágak, kisebb mélyedések és a terepből kiemelkedő zátonymaradványok fedik le, lehetőséget adva sokszínű és egészséges ártéri ökoszisztémák fenntartásához és fennmaradásához.

Az ártereket elöntő víz tehát felfrissíti, pótolja a holtágak vizét az aktív ártéren (pl. Gemenc), de számos mentett oldali holtágunk vízpótlása is a nagyvizekre épül, hiszen ekkor van lehetőség gravitációsan vizet kivezetni.

Melyek a leginkább veszélyeztetettebb régiók?

A hatóság szerint a választ érdemes két fő szempontból tekinteni az alapján, hogy az árvízi elöntéssel közvetlenül vagy közvetetten érintett.

Közvetlen elöntéssel érintettek azon települések belterületei, melyek semmilyen védelemmel nem rendelkeznek az ártérben. Ezek a nyílt ártéri településrészek. (Itt fontos megjegyezni, hogy itt nem az ártéri üdülőterületekről van szó, ahol illegálisan sokszor állandó jelleggel élnek.)

A leginkább veszélyeztetettnek a nyílt ártéri településrészek tekinthetőek (pl.: Dunakanyar térségében, illetve a Duna-völgyben, Sajó völgyben számos település). Árvízvédelemmel rendelkező régiók tekintetében kiemelten kell kezelni a Tisza hazai részének felső szakaszát, mivel itt a vízgyűjtő sajátosságai miatt kis időelőnnyel érkeznek meg viszonylag nagy víztömegek a felső vízgyűjtőről, így még a kiépített és karbantartott védművek esetén is gyors reagáló képesség és erőforrás mozgósítás szükséges a hatékony árvízvédekezéshez

- hívták fel a figyelmet.

Kockázatosak lehetnek azok a régiók is, - ahol vannak védelmi rendszerek, - a folyók szakaszjellege már síkvidéki jellegű (kisebb esésű) és adott esetben kedvezőtlen hidrometeorológiai és hidrológiai viszonyok esetén a levonuló árhullámok tartóssága megnő, azaz hosszabb időn keresztül állnak fenn magas vízállások, melyek a földtöltések átázása miatt okozhatnak jelentős problémákat (pl.: Tisza és Duna alsó szakasza).

Az OVF szerint jeges árvínek az előfordulása az elmúlt időszakban ugyan csökkent, azonban így is bármikor bekövetkezhet, és jelentős károkozással járhat. Mint mondják, jelenleg is vannak olyan jégmegállás szempontjából veszélyes szakaszok a folyókon, ahol preventív jégvédekezési beavatkozásokat érdemes végrehajtani a károk bekövetkezésének elkerülése érdekében. Előzőek miatt például a vízügyi ágazat a téli időszakban jégtörő hajóflottát tart készültségben a Dunán és a Tiszán is.

Kik az illetékesek az áradások megakadályozásáért?

Természetesen adódik a kérdés, hogy ki a felelős a biztonsági intézkedésekért. Ezzel kapcsolatban az OVF fontosnak tartotta lszögezni, hogy a „vízgazdálkodásról” szóló 1995. évi LVII. törvény alapján, az állami fővédvonalakon – azaz a kettőnél több település védelmét szolgáló vízkár-elhárítási létesítmények esetében – a vízügyi szolgálat látja el a védekezési feladatokat, azonban a legfeljebb két települést védelmét szolgáló árvízvédelmi létesítmények esetében az árvízvédekezés megszervezése a helyi önkormányzat(ok) feladata (önállóan védekező települések).

Szintén a helyi önkormányzat feladata azon településrészek védelmének megszervezése, melyek a folyó árterében helyezkednek el, de kiépített árvízvédelmi létesítmény nem védi őket, azaz a már említett nyílt ártéren fekszenek. Speciális esetnek tekinthetők azok a településrészek – általában üdülőterületek, melyek a folyó töltése, valamint medre között – az úgynevezett hullámtéren – helyezkednek el. Hullámtéren építményt csak speciális megkötések és szabályok betartása mellett lehet létesíteni, amire tipikus példaként említhető a pilléreken álló építmények, a „lábasházak”.

Az önállóan védekező települések esetében a védekezés megszervezése az önkormányzat feladata, azonban azok árvízi helyzetét a vízügyes szakemberek folyamatosan figyelik és értékelik. Az érintett önkormányzatokkal mindig folyamatos a kapcsolattartás (nem csak árvízi helyzetben) és ha arra szükség van, segítségkérés esetén műszaki segítséget nyújtunk a feladatok elvégzésében.

Mit tudunk tenni lokális szinten az áradások ellen?

Az OVF a Hello Vidéknek arról is beszélt, hogy számos területen zajlanak az országban olyan projektek, melyek egyes elemei tartalmaznak pl. töltések áthelyezésével hullámtér szélesítést, legelő helyreállítás, inváziós növények irtását, vizes élőhelyek rehabilitációját, amelyek nagyon fontos szerepet játszanak a nagyvízi meder jó állapotának hosszú távú fenntartásában, azaz az árvizek levonulását, ezzel pedig a védekezési tevékenységet segítik.

Az árvízlevezetés szempontjából generális problémát jelent a folyók hullámtereinek, ártereinek kedvezőtlen irányú megváltozása (nagyobb területen történő beépítés; nem megfelelő területhasználat, művelési mód; vegetáció túlburjánzása; sarjerdő képződés), melyek bárhol okozhatnak jelentős vízszint-növekedést a levonulást gátló hatások miatt.

A vízfolyások nagyvízi medrében az árhullám levonulását károsan befolyásoló folyamat zajlott le, és zajlik sajnos a mai napig. A részben természetes, részben antropogén hatások következtében a folyók nagyvízi medrének folyamatos csökkenése tapasztalható, melyek egyértelműen negatív következményeket idéznek elő az árvizek levonulásában, vagyis azok szintjeit növelik. Tényszerűen, mérnöki, illetve tudományos módszerekkel igazolt megállapítás több folyónk esetén is, hogy adott esetben változatlan, vagy alacsonyabb vízhozamok mellett is a folyóinkon magasabb árvízszintek mérhetőek.

- húzták alá.

A hatóság szerint óriási problémát jelent az inváziós növények terjedése, melyek az ártéri területeken sűrű, áthatolhatatlan cserjeszintet eredményeznek, térnyerésük pedig már nem csak az erdőkben probléma, hanem a mezőkön, legelőkön, és az árvízvédelmi töltéseken is. Az ártéri területeken a rendkívül sűrű növényzet káros visszaduzzasztást, terjedése és a szukcessziós folyamatok gyorsulása a folyók középvízi medrének csökkenését eredményezi, ezzel további vízszintemelkedést okozva. Az inváziós fajok terjedése nem csak az árvíz levonulása, hanem természetvédelmi szempontból is káros lehet az ártéri ligeterdők, mezők és legelők átalakulásával.

Mesterséges káros hatás az ártéri területeken például az olyan üdülőövezetek növekedése, ahol a házak padlószintjét nem emelik ki a mértékadó árvízszint biztonsági értékkel megnövelt szintjére, vagy ha olyan területek kapnak védelmet árvízvédelmi töltéssel, melyek árvíz általi elöntésének kárértéke alacsony, és területhasználat váltással, megfelelő támogatási háttérrendszerrel kezelhető lenne az időszakos vízborítottság problémamentessége (jellemzően mezőgazdasági területek).

A hatóság szerint, ha "versenyképesek" akarunk maradni hosszú távon az árvízszintekkel, akkor nélkülözhetetlen, hogy a nagyvízi meder vízszállító képességének javítására irányuló intézkedéseket végrehajtsuk.

Ágazatunk a lehetőségeihez mérten kezeli a fenti problémákat, pl. az említett projektek végrehajtásával, azonban országos szinten sem elengedő kapacitás, sem megfelelő támogatottság nincs a vízfolyások teljes nagyvízi meder területének karbantartására, annak ellenére, hogy az ilyen irányú terveket a 2013-as árvíz után elkészítettük

- magyarázták.

Egyre nagyobb gondot okoz a klímaváltozás

Érdemes kiemelni, hogy az áradások és a klímaváltozás között van összefüggés, de nem úgy, hogy a klímaváltozás a magyarázata a folyók áradásának. A hatóság szerint a folyók áradása egy természetes folyamat, ezeket a klímaváltozás csak időzítésében, nagyságában és gyakoriságában tudja módosítani. Azaz az elkövetkezendő években az éghajlatváltozás hatására a hidrológiai szélsőségek és az események intenzitásának növekedése várható.

Ez azt jelenti, hogy bekövetkezhetnek mind a magasabb szinten levonuló árvizek, mind a hosszan tartó aszályos időszakok, és alacsony vízállások egyaránt. Az éghajlatváltozás továbbá az események gyakoriságára és előfordulási időszakukra is hatással lehet. Ez előidézhet például olyan időszakokban előforduló árvizeket, melyek szokatlannak mondhatók, bár nem példátlanok az elmúlt 100 évben sem, hiszen több alkalommal is fordult már elő hasonló szinten levonuló árhullám Karácsonykor.

A klímaváltozással összefüggésben szintén fontos megemlíteni a kisvízfolyásainkon intenzív csapadéktevékenység következtében kialakuló villámárvizeket, amelyek egyre nagyobb és több problémát idéznek elő településeinken. Az OVF szerint a fejlesztések az önkormányzatokkal együttműködve itt is adottak, de számos további helyen vannak tervei még az ágazatnak.

Mind nemzetközi, mind hazai szinten törekednek arra a szakemberek, hogy a folyók áradásait és kisvizeit minél természetesebb medrek és árterek fogadják, ezzel növelve a klímaváltozás elleni küzdelem eredményességét

- zárták.

Címlapkép: Getty Images