Egy düledező alföldi tanya új élete: Szolnokot elhagyva, pár milliós vályogházból varázsoltak csodát

HelloVidék: Honnan jött az ötlet, miért költöztetek ki a tanyára?

Tokaji Sándor: Én Szolnoktól nem messze, Törökszentmiklóson nőttem fel. Feleségemmel sokáig benne voltunk a lovas életben, ő is nagy állatbarát, 25 éve kutyakozmetikusként dolgozik, de a tanyasi élethez nem volt közünk. A szocialista érában, városban nőttünk fel, egyszerű melósok gyerekeként. Valószínűleg a korunk is adta, akkor már tizenéve Szolnokon éltünk, viszonylag jó helyen. Közel a Tisza-parthoz, kialakult baráti körrel, amikor érezni kezdtük, hogy elegünk van ebből a beszűkültségből. Az első gondolatunk egy vízparti hely volt, de 2021-ben, a covidot követően irdatlan drága lett minden ilyen ingatlan. Szolnokon, a Holt-Tisza partján egy 20 méter széles, 300 méter hosszú „futófolyosó” 25 milliótól indult. Ez elérhetetlen volt számunkra. Családi házban éltünk, de még ha jól el is tudtuk volna adni, abból nem lehetett vízparti házat vásárolni. Akkor jött az ötlet, hogy nézzünk szét a tanyák között, úgy 50 km-es körzetben. Mivel a szüleink még hál’ istennek élnek, azért ne menjünk túl messzire.

Mennyi ideig tartott a keresgélés?

Egy évig nézegettük a tanyákat mindenfelé. Mind a ketten lovaztunk, pontosan tudtuk, hogy a homokosabb terület nem kedvez a növénytermesztésnek, ahol pedig fekete föld van, ott eső után térdig járhatsz a sárban. Így Kecskemét felé vettük az irányt. A covid hatására nagyon sokan költöztek ki tanyára. Láttuk, fiatalok is, minden előképzettség, élettapasztalat nélkül vásárolták fel ezeket az ingatlanokat. Úgy jártunk, hogyha valami tetszett, az 1-2 héten belül el is kelt. Itt, ebben a dűlőben is akadt egy másik tanya, ahol már megírt papírokkal vártuk az eladót az ügyvédhez, de talált egy másik vevőt, aki többet adott érte. Így kerültünk végül Tiszakécskére, a Sárhalom dűlőbe.

A család mit szólt ehhez a váltáshoz?

Van két lányunk, 30 felettiek, akik őszintén, nem is értették, mit akarunk. Természetesen már nem velünk élnek, de szoros a kapcsolatunk. Amikor egy lepukkant tanyát látsz, döngölt agyaggal, beázásokkal, rossz tetőszerkezettel stb., nehéz elképzelni, mi mindent lehet kihozni belőle! Ők nem nagyon látták bele azt a csodát, amit mi Anikóval két év alatt véghez vittünk. De nekünk volt egy erős víziónk arról, mit is szeretnénk. Az elején azonban még mi sem tudtuk, mennyire való nekünk a tanyasi élet, nem lesz-e csupán egy romantikus fellángolás. Ezért is gondoltuk azt, hogy hagyjuk meg a szolnoki házat, ki tudja, legyen hova visszatérni. A szolnokit pont előtte újítottuk fel, de később, még a felújítási szakaszban is inkább aludtunk kint a tanyán hálózsákban, a döngölt földön, mert annyira megfogott bennünket a hely.

Később már nem is lett kérdés, eladtuk a szolnoki házat, mert éreztük, hogy ez a mi utunk. Mára már tudjuk, ez volt életünk legjobb döntése.

Aki kijön ide, az ma már azt mondja, hogy ez maga a földi paradicsom, kaptunk már olyan jelzőt is, hogy a tizsakécskei River Cottage! Autóval 15 perc a település, internet van, Szolnok 40 perc. A tanyától 7-8 km-re folyik a Tisza. 500 méterre van az első aszfaltozott út, és ez a kis dűlőút mindig járható, de már senki nem lakik nálunk bentebb ezen a részen. Nincs átmenő forgalom.

Azért mesélj kicsit még a tanyáról, milyen állapotban került hozzátok, mennyi idő és pénz volt felújítani?

A házrész az 50-es években épült, rendkívül rossz állapotú tetőszerkezettel került hozzánk, a tanya kb. egy hektár területtel van a tulajdonunkban. Tartozik hozzá egy melléképület, teljesen összedőlve, hozzá még egy másik melléképület, aminek a megmentése folyamatban van, azt kívülről már felújítottuk. Új vályogvakolatot kapott, és jövőre tervezzük a tetőszerkezet cseréjét. U alakú lesz az egész, egy belső udvarral. Volt még egy kis épületünk, aminek le volt szakadva a teteje, abban volt egy kemence, az is mállott szét. Hozzá egy dzsungel, szemétlerakónak hasznát területekkel, amit el sem tudsz képzelni. Egy fúrt kúttal, ami 15-20 méter mély, ez az első vízzáró réteg, így nem ivóvíz minőséget ad.

Szinte az első pillanatól kezdve elindítottad saját YouTube-csatornád is: a Harmónia Tanya - városból a tanyára…

Először az motivált, hogy megörökítsük, aztán vissza tudjam majd nézni azt a folyamatot, hogyan is csináltuk. Már 134 film készült: a cserépkályha-építéstől a kútfúráson át, a tetőszerkezet cseréjén keresztül a nyári konyha kialakításáig végig követhető az a munka, hogy mit kellett lépésről-lépésre tenni ahhoz, hogy élhető tanyánk legyen.

Megkaptam kritikaként, hogy mindig mosolygok, meg jó kedvem van, nem tehetek róla, szeretem az életemet!

A videók abban adnak támpontot az utánunk jövőknek, hogy milyen kihívásokkal kell szembesülni. Mi 2022. december 13-án költöztünk ki négy kutyussal, és azóta sikerült kialakítani egy kisebb közösséget is, akikkel összejárunk. Most már olyan filmeket is felteszek, ami inkább az életünket mutatja be, meg a szomszédokét, hogy ki mivel foglalkozik.

Ez szintén fontos, sokan félnek attól, hogy a tanyán nagyon magányosak lesznek.

Ha valaki kinéz egy tanyát, először nézze meg a környezetet! Mert azon nem tud változtatni. A tanyával csodát tudsz művelni, de az, mi vesz körül, már nem egészen rajtad múlik. Ha 10-20 hektáros, permetezett, monokultúrás földeket találsz, azzal együtt kell élned. Vagy ha fölötted megy el egy nagyfeszültségű távvezeték, azzal is. De ha a környezettel nincs baj, akkor csak rajtad múlik, hogy milyen életteret alakítasz ki. Az is fontos, hogy 200-300 méteren belül lesznek-e szomszédaid. Ha pl. odébb kell rakni egy betontuskót, amit egyedül nem tudsz megoldani, néha jól jön pár markos kéz, akinek lehet szólni. Nyilván ez oda-vissza működik. Azt szoktam mondani, hogy a tanyavilágban két valuta van, az egyik az időd, a másik a pálinka. Tavaly volt egy srác a vályogos táborban, ő úgy vásárolt egy tanyát, ráadásul egyedülállóként, hogy most szembesült csak azzal, hogy nincs kihez fordulni, ha valami baj van, ha segítségre lenne szüksége.

Másrészt, itt a tanyavilágban azt is tapasztalom, hogy akiknek saját döntésük volt, hogy kiköltöznek, azoknak jellemzően rendezettek a portáik, komoly és határozott elképzelésekkel érkeztek, az önellátás felé kacsintgató veteményeseket építenek, állattartással foglalkoznak.

Azoknál azonban, akik ide születtek, mindent látsz. Szemétlerakó, dágvány, kidőlt fal stb. Valószínűleg ennek az az oka, hogy nekik ez nem egy szabad döntés, hanem kényszer szülte élethelyzet.

Mesélted, hogy kutyákkal érkeztetek, azóta jócskán bővült az állatállomány is.

Két dobermannal és két magyar agárral költöztünk ki. Az elején kikötöttem, hogy nem akarok kecskét, mert az ront-bont, mindenre felmászik stb. Nem akarok tehenet és lovat sem, mert ahhoz kell egy komoly infrastruktúra. Kiszámoltam, hogy ha csak két sima magyar félvért (lovat) akarok megvásárolni, annak építeni kell egy istállót, biztosítani egy legelőt, legalább egyéves takarmányt, szerszámot, 2-3 millió forint alatt nem lehet elindulni. Ezért ez egy gyakorlatias döntés volt, ha lóra akarnék ülni, elmegyek egy lovardába. A tehénhez meg nem értek. Amióta beindult a YouTube-csatorna meg a Facebook oldalunk, már kaptunk felajánlásként japán kakasokat, tehenet, kecskét, mini kecskét, nyulakat, tyúkokat. Most több, mint 200 állatunk van, tartunk fürjeket, gyöngytyúkokat, tyúkokat, libát, kacsát is, és bővültünk kutyában is. 2023 volt az első teljes évünk, több rendezvényt is csináltam, mert nekem kell, hogy havonta egyszer legyenek körülöttem emberek. A kérdés az volt a Feleségemhez, hogy vagy én járok el, vagy kinyitjuk a tanya kapuját, és mások jönnek ide alkalmanként. Az utóbbi utat választottuk, ennek az az oka, hogy nagyon nehezen mozdulok ki innen, annyira szeretünk itt lenni. Tavaly volt több szakmai rendezvényünk is, szabadtartásos baromfibörze, vályogos tábor, 3-4 workshop hozzáértők segítségével.

Sokan félnek az állattartástól, mert nincs tapasztalatuk.

Kicsiben kezdtünk, először tizenvalahány tyúkot tartottunk. Tudtuk, hogy az mennyi takarmányt vesz fel, milyen súlyra tudtunk eljutni. Egyrészt mi 50+-osok vagyunk, van egy élettapasztalatunk, az első 20 évünket úgy éltük le, hogy a szüleink és a nagyszüleink otthon vagy a hobbitelken mindenféle jószágot tartottak. Másrészt folyamatosságra törekedtünk. Tartottunk tyúkokat, láttuk, hogy ez reggel-este elvett negyedórát, akkor még tartsunk ilyet. Szép lassan bővült az állatállomány és hozzá az infrastruktúra, de nem kell semmi luxusra gondolni.

Amúgy is próbálok autentikus lenni, ha építkezésről van szó, akkor is csak fát meg agyagot használok, itt nincs dryvit háló, meg élvédő, meg cement, csak ami nagyon szükséges. Ez igaz az állattartásra is.

Nem kell félni, ha valaki ezt az életmódot választja, kifejezetten imádni fogja, hogy reggeli kakasszóra ébred, ha idegen közelít, a libák és a gyöngyik jelzik, ettől lesz élet a tanyán. Ha ugyanúgy a pékségben veszed a kenyeret, este a tévét nézed, és bejársz dolgozni egy irodába, azzal nem változik meg az életed, hogy kiköltöztél. A tanyasi élet akkor lesz igazi, ha a tanyában élet van, és ebbe szervesen beletartozik az állattartás is, meg a növények is. Nekünk ez benne volt a gyerekkorunkban, persze minden gyerek utálja a szülei által végzett pluszmunkákat, én se töltöttem az időmet apám mellett a birkaólban. Ennek ellenére most van minden, de nem ördöngösség. Ha megfelelő körülményeket biztosítasz, normális takarmányt szerzel be, azt időben odaadod, a hőségben odafigyelsz arra, hogy naponta többször cseréld a vizet, akkor az állatodnak nem lesz baja. Akkor van baj, ha egy szűk ketrecbe rakod a tyúkot másik ötvennel.

Sokan attól félnek attól is, hogy ez mennyi időt vesz el.

Úgy szoktam fogalmazni, hogy én mindennap azt csinálom, amit akarok, de ez úgy igaz, hogy felkelek hajnali 4-5 órakor, és eldöntöm, hogy mihez fogjak. A több mint 200 állat ellátása nem több mint egy óra reggel és este, még egy kapucsínót is meg tudok inni közben. Emellett lehet dolgozni is. Vannak persze árnyoldalak is. Az is egy klasszikus mondatom, hogy én irodistaként éltem az életemet, ingatlanüzemeltetésben dolgoztam önkormányzati vonalon.

Fizikálisan soha nem dolgoztam annyit, mint az elmúlt két évben, pedig aktívan sportoltam. Nagyon sok a munka, de az idő előrehaladtával az egyre könnyebbül. Mindig vannak új feladatok, de már nem akkora léptékűek. Pl. a tetőszerkezet cseréje, nem tudom, hány körméter fát csiszoltam le, lazúroztam, majd újracsiszoltam. Tonnákat pakolsz, cipelsz, lapátolsz.

Amíg alkalmazottként dolgozol bárhol is, mindig van legalább egy főnököd, és az ő álmait valósítod meg. Amikor megtapasztaltam az első idényemet, amikor a két kezemre voltam hagyatkozva, azt láttam, hogy olyan szinten tudtam haladni a dolgaimmal, alakulni, hogy az hihetetlen. Nem az van, hogy este hazaesel, és már nincs kedved semmihez fogni, és csak halogatod, mert nem tudsz vele foglalkozni. Persze ehhez kell egy elhivatottság, hogy a saját álmaidat valósítsd meg.

Ott is hagytad a régi munkahelyedet?

Igen, amikor elindult ez a tanyasi projekt, egy másik dolog miatt váltottam, nagyon véletlenszerűen beszippantott az esküvői ipar. Ceremóniamester lettem, ami hasonló, mint a vőfély, csak annak a modern verziója. A mai napig hálás vagyok, amiért így alakult az életem, hogy hétköznap itthon vagyok, találkozom a párokkal, forgatókönyvezünk az esküvőkre, és áprilistól október végéig hétvégeken esküvőkön vagyok. Árnyoldala is van, hiszen nyolc éve nem grilleztem a barátokkal. Novembertől áprilisig pedig egy-két téli esküvő mellett a tanyára tudok koncentrálni, a következő évi programok előkészítésére. A három legjobb döntés az életemben valószínűleg a Feleségem, az esküvőzés és a tanya.

Mennyiért lehet ma tanyát venni, és mennyibe kerül felújítani?

Ha van egy budapesti panelod, annak az árából egy tanyát kacsalábon forgóvá tudsz alakítani. A feleségemnek elsősorban az volt az inspirációja, hogy teret akart maga körül. Nekem az, hogy a nagyobbik lányunk három éve férjhez ment, és mire megszületik az unoka, olyan állapotokat teremtsünk, hogy nyugodtan itt lehessen hagyni velünk. Sokakban van egy előítélet, hogy a tanya egy patkány rágta lukas fészek, de nincs ez így! Itt ugyanúgy van fürdőszoba, nagyon szép vendégszoba, mosógép, szárítógép, konyha.

Minden adott, amit megszoktál a városban, csak ha kijössz a házból, nagyobb az élettered. 3,5-4 millió forintért már lehet tanyát venni, de egyre nehezebb találni. Most már jellemzőbb a 10-20 millió forint. Mi 15-20 milliót költöttünk erre, ebben benne vannak a munkadíjak és az anyagok is.

Árban kb. mint egy panel, csak az életminőséged nem olyan, mintha egy dobozban élnél. Egy tanyasinak kb. 50 szakmához kell „értenie”. Növénytermesztés, állattartás, vályogozás stb. Nagyon nagy segítség, ha van a közeledben olyan hozzáértő, akitől tudsz tanácsot kérni. Nekünk ez annyira nem volt adott, viszont ott van a YouTube „egyetem”, nagyon ritka, amiről nem találsz 15-20 filmet, amikből gyakorlati útmutatót kaphatsz. Egyre ritkábban hívok szakembereket a városból. Mi is belefutottunk a felújítás során, hogy átvertek, hitegettek, aztán megtanulod, hogyan tudod magad megoldani. De vannak olyan dolgok, amik veszélyesek, pl. nem állnék neki elektromos hálózatot kiépíteni, arra szakembert hívsz.

A tanyák épületei szinte mind vályogból készültek, milyen nehézségekkel szembesültetek emiatt?

Eleink valóban az itt helyben fellelhető anyagokból építettek házat. Amivel a felújítás során magam is szembesültem, hogy az elmúlt 50 év építészeti technológiája, de maguk az építőanyagok is nagyon megváltoztak. Már nem sárból csinálnak házakat, hanem téglából, cementből stb. Tele volt verve dryvit hálóval a tanya fala, és volt rajta cementes, meszes vakolat, de ez hosszú távon nem jó a vályognak. Ez egy lélegző anyag, párát tud felvenni és leadni, ettől kellemes bent a klíma, mindig megfelelő nedvességtartalommal. Amikor az ember lezárja egy cementes réteggel, akkor ez megszűnik lélegezni. A vályognak egyébként egyetlen ellensége van, a víz. Ha normálisan megvan a csapadékelvezetés, nem lehet baja a házadnak. A régi házakat széliránynak háttal építették meg, a felkelő nap a konyhádba süt be. Így kerestem meg Gáspár János vályogépítő mestert, fel is mérettük vele a tanyát, ezt egyébként mindenkinek javaslom vásárlás előtt, hogy kiderüljön, nincs-e valami rejtett hiba. Elmondta, hogy mennyiért újítaná fel, de az nekünk drága volt, úgyhogy elmentem a táborába, és utána neki mertem állni már magam felvinni a vályogvakolatot három rétegben. A tábor végére már mély barátság alakult ki köztünk, és tavaly már volt vályogos tábor itt, az Alföldön. Tehát elsősorban anyagi megfontolásból tanultam meg, de érdekelt is nagyon. Ez a harmadik hét, hogy amikor felkelek hajnalban, szedem le ásóval a külső vakolatot a házról. Ez évtől már szép, fehér vályogvakolt házunk lesz.

A tanyasi élet azért egy csomó lemondással is jár.

Amikor mi kijöttünk, végiggondoltam, hogyan éltünk a városban, milyen dolgokra van szükség. Pl. szemétszállításra. Itt ilyen nincs, nincs szelektív kuka sem. De egy hét alatt jön össze maximum egy zsáknyi szemetünk. Az ásványvizes palack a legnagyobb hulladék, ezt kiváltottuk azzal, hogy szódát veszünk, és cserélik a palackot. Mi nagy hordókba gyűjtjük a csapadékvizet, és ezzel locsolunk. Itt semmi nem megy pocsékba. A beköltözés előtt fúrattunk egy mélyebb kutat is, 44 méteren találtunk egy olyan 6 méteres réteget, amire a kútfúró azt mondta, hogy örök életünkre lesz víz. Bevizsgáltattam, ez közel ivóvíz-minőségű, fizikai szennyeződések elleni szűrőt tettem fel, klórozni nem fogom, de az állatok és mi is ezt isszuk.

Megszűnt a vízdíj és a csatorna. Ilyeneket kell figyelembe venni, hogy élhető maradjon a környezetünk, ne romboljunk. Fával tüzelünk, cserépkályhát építtettem, klíma nincs, szerintem egy vályogházban marhaság.

60 cm-es falakról beszélünk, annál jobb klíma nem kell, mint ami egy tanyasi házban van. Télen nyilván nagyon kényelmes dolog a termosztátot fel-le tekergetni, ezt elengedtük, nekem kifejezetten jólesik, hogy kijövök mindennap, összehasítom a fát, azzal begyújtok, hogy mire a feleségem hazaér a munkából, jó meleg legyen. Megpróbáltuk úgy kialakítani a tanyát, hogy szinte egy légtér, a nappaliban és a hálóban 24-28 fok van, a vendégszobában 20-22. Az egyetlen, ami a civilizációhoz köt, az elektromosság. Léteznek tanyafejlesztési pályázatok napelemes rendszerekre, szennyvíztisztításra, gondolkoztunk ezen, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem kell a tetőre napelem. Nem illik hozzá. Elektromos tűzhely van, mosógép, szárítógép, bojler, számítógép, használunk elektromos dolgokat, de nem kapcsolunk be mindent egyszerre, így 16 amperrel lehet bírni. Megigényeltük az alanyi jogon járó 32 ampert két éve, talán most júliusban ki is épül, új vezetéket húznak be, és akkor kicsit még lazábbak leszünk áram tekintetében.

A teljes önellátás mennyire célotok?

Mi most léptünk rá erre az útra, hogy 1-2 éven belül használhatom a családi gazdaság kifejezést is, hogy a tanya ezen a szinten el tudjon minket tartani. Mert olyan szinten már most is eltart, hogy nem kell venni húst, alapvető élelmiszerekkel ellátjuk magunkat, de pl. tejet még nem tudunk előállítani, vagy az autót is fenn kell tartani, készpénzre is szükség van. Öt évre lőttem ezt be, mintha egy vállalkozást csinálnánk, hogy ha ugyanolyan szerencsénk van, mint eddig, akkor öt év után már eltart minket a tanya. Egyelőre mind a ketten dolgozunk is mellette, minden pénzünket beleforgatjuk, de nyugodtan tesszük, mert megvan, hogy hol keressük meg.

A növénytermesztéssel hogy álltok?

Amikor kiköltöztünk, gyümölcsfánk nem volt, csak egy nagyon öreg körte, ami csak a darazsakat vonzotta. Amióta itt élünk, ültettünk 16 gyümölcsfát, ezek most fordulnak majd termőre. Nagyon megszerettük a batátát, azt is ültettünk, meg rendes burgonyát is. Ez a talaj nagyon szereti a tökféléket, azt meg kellett tanulnunk, hogy csak talajtakarásos módszerrel tudunk termelni bármit. Ez lehet mélymulcsozás, magaságyás, szabad földben a homokban nem terem meg semmi, és a locsolásigénye is nagy. Tavaly kitaláltam, hogy 400 nm-en fűszerpaprika-ültetvényt csinálok. Novembertől ástam, gyomtalanítottam, bakhátakat csináltam, most májusban ültettünk ki 1600 tő szegedi 80-as fűszerpaprika palántát, a csepegtető rendszerrel öntözött, talajtakaró fóliával fedett bakhátakra…mert ez adta a legnagyobb terméshozamot egy kísérletben. Ma már látom, hogy a csepegtető öntözőrendszert ki fogom építeni a nem fűszerpaprikás részre is, mert jelenleg szórófejjel locsolunk, de azzal mindent locsolunk, a gyomot is. 7-8 magaságyást is építettem, ezekben van paprika, paradicsom, krumpli, hagyma, tök, cukkini.

De az önellátás 2024-ben a lehetetlen kategória. Nem tudsz mindent megtermelni, főleg egy hektáron. Nem tudsz gabonát termelni, hogy liszted legyen. Meg szeretünk pl. kávét is inni.

Tavaly karácsonykor, amikor leültünk a családdal, elhagyta az ajkaimat egy fellengzős mondat, hogy én soha életemben nem voltam ilyen gazdag, mint most. Ezt értse jól mindenki. Nem a bankszámlára gondolok, azt kipucoltuk. De bárhova nyúlok, ott vannak a saját termelésű élelmiszerek. Füstölt fürjtojást készítek, húsvétkor az általam füstölt sonkát tettük az asztalra. Mindenünk megvan, amire azt gondolom, hogy fontos.

Életemben először csináltam cefrét, főzettem pálinkát. Mondtam a feleségemnek, hogy felkészültünk a télre. Fa felhasogatva, pálinka a pincében – mi bajunk lehet? Másrészt remek embereket ismertem meg, új barátokat szereztünk. Változott a baráti körünk is, mert akik nem tudtak ezzel mit kezdeni, lemorzsolódtak.

Minden videódat így zárod: mentsetek meg egy tanyát…

Én csak biztatni tudok mindenkit. Akinek van ehhez ereje, lelki erőre is gondolok, nagyon fontos a párkapcsolat, szerintem egyedül nem megy kiköltözni. Legalább olyan fontos a női energia, mint a férfi. Ha közös a döntés, és nem csak az egyik akarja, akkor az a tanya élni és működni fog. Ha ez nem így van, akkor előbb-utóbb elválnak, rosszabb helyzetbe kerülnek, mint mielőtt kiköltöztek.

Fotók: Tokaji Sándor