Tízezrek az egyetemvárosban: ilyen fesztivál sem volt még Dél-Dunántúlon

Miért tartod fontosnak, hogy minden évben életre hívjátok a PEN-t?

A piac visszajelzése alapján, iszonyatos igény mutatkozik rá. Ugye voltak már háromévente, kétévente megrendezett Pécsi Egyetemi Napok, ahogy látjuk a látogatói számokból, illetve az érdeklődésből, ezt minden évben elbírja a város. Azt fontos kiemelnem, hogy ez a régió legnagyobb zenei fesztiválja. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy eredmény, hogy a Pécsi Tudományegyetem tudja biztosítani ezt a rendezvényt, ami régiós szinten megmozgat egy csomó embert, ezen felül a korábbi hallgatóink Budapestről és az ország szinte minden pontjáról érkeznek ilyenkor a városba. Ezzel felhasználva a szállodai, kollégiumi férőhelyek - szinte teljes - kapacitását. Ez a piaci része. A másik része pedig az, hogy egy jó hangulatú, jól működő egyetemhez, amit Miseta rektor úr szeretne kiépíteni, és elérni, - ebben én nagyon támogatom -, komoly hallgatói élet szükségeltetik. Tehát mi is akkor fogunk tudni hatékonyan beiskolázni és akkor fogunk tudni eredményeket elérni és létszámot növelni/fenntartani, hogyha tudunk egy olyan, a minőségi- oktatás, lakhatás mellett, kulturális környezetet teremteni, amiben jól érzik magukat a hallgatók.

Pécs város számára mit nyújt a fesztivál?

Három nap alatt generálunk nagyjából huszonnégyezer embernyi forgalmat. Turisztikailag ez egy elképesztő hajtóerő a helyi vendéglátásnak, a szállodaiparnak, másrészről iszonyatos marketing értéke van, mind az egyetem, mind a város életében. Harmadrészről pedig mégiscsak egy olyan kis kulturális közeget hozunk itt össze, ami vidéki fesztiválok, illetve az egyetemi napok tekintetében teljes mértékben egyedülálló. Kiemelném, hogy idén a nagyszínpad olyan színvonalú, amit a Dél-Dunántúli régió még nem látott, de abban egészen biztos vagyok, hogy más egyetemi napok sem láttak ilyen technikát, amit összeraktunk.

Neked, mint EHÖK elnöknek miért fontos, hogy életben tartsd az egykor nehézségeket is megélt rendezvényt?

Az elsőszámú motivációm az az, hogy az ember mindig próbáljon egy kicsit a saját határain, a takaróján túl nyújtózni. Most egy olyan fejlődési pályára tudunk lépni, amivel középtávon, most 3-5 évről beszélek, nem csak Magyarországon, de akár a környezetünkben lévő országokban is, – a diaszpóra magyarság körében, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában – illetve a külföldi hallgatóink részére is egy valóban nemzetközi szinten ismert, elismert és minőségében topkategóriás regionális fesztivált tudjunk felépíteni. Évről évre apró lépésenként építjük és építjük. A célom, hogy mindig jobb visszajelzések érkezzenek.

Milyen hagyományai vannak a rendezvénynek, amit kiemelnél, ami meghatározó szerepet tölt be a rendezvény életében?

Egy minőségi kulturált szórakozási lehetőséget szeretnénk nyújtani, ez mind a zenekarok kiválasztásában, mind pedig a kísérőprogramok tekintetében úgy van összeállítva, hogy az egyetemi, értelmiségi, hallgatói létünket alátámasztva tudjunk szórakozni. Nyilván van ennek egy olyan vonulata, hogy Pécs elképesztő módon kiemelkedő város, a könnyűzenei kultúrát tekintve, vannak olyan büszkeségeink, mint a Punnany Massif, a Halott Pénz, a 30y, a Kiscsillag és még sorolhatnám. Ez valami döbbenetes. Ezért a hazai zenei kultúrát is szeretnénk erősíteni. A több mint száz fellépőnek legalább a negyede pécsi kötődésű, és amellett, hogy a befutott nagy zenészeink szerepelnek minden évben a kínálatban, amellett hozzá kell tenni, hogy mindig van egy olyan színpadunk, ahol a feltörekvő pécsi zenekarok, előadóművészek is helyet tudnak kapni. Emellett kísérőprogramként idén már harmadik alkalommal rendeztük meg a PTE Hangját, ami ismételten csúcsokat döntő sikert ért el ebben az évben is. A hagyományokhoz hozzátartozik a Diákrektor választás is, ami a karok közti kohéziós, ismerkedős, kreatív versenysorozat. Ennek a lényege, hogy az induló csapatok viseljék az egyetemi kultúrát, képviseljék azt a közösségi érzést, amit ez az egész két hónapos rendezvénysorozat szimbolizál.

A tavalyi évben a Diákrektor választás kimaradt a programból, miért gondoltad úgy, hogy idén visszaemeled?

Van egy személyes indítatása is a dolognak, én korábban 2013-ban és 2015-ben is csapattag voltam a Közgazdaságtudományi Kar színeiben. Én az gondolom, hogy ezeken a kis vetélkedéseken szereztem, a nem közgázos, akkori ismeretségemnek a kilencvenöt százalékát. Azt gondolom, hogy ha PTE Család-i életérzést szeretnénk erősíteni, márpedig azt szeretnénk erősíteni, akkor ezeket a karok közti integrációs rendezvényeket mindenképpen fent kell tartanunk, ez a személyes volta. A szükségszerűségéről pedig azt gondolom, hogy egy rendkívül fontos marketingeszköze magának a Pécsi Egyetemi Napoknak is. Jelenleg hat csapat hetvenkettő fővel állt fel, de saját csapatuk létszámának sokkal többszörösét tudják megmozgatni, szurkolók, érdeklődők formájában. Azt gondolom, hogy egy nagyon-nagyon jó felvezetése a rendezvénynek, a PEN-t is tudja promotálni, illetve önmagában is megállja a helyét.

Mi történik ebben a két hónapban?

Március elején szoktuk klasszikusan megkezdeni a rendezvényeket egy bemutatkozó estével, vannak olyan szervezett programok ahol a csapatok összejönnek és egymással vetélkednek. Idén volt egy tizenkét órás vetélkedőnk, volt egy bemutatkozó estünk ezen kívül voltak olyan rendezvények, mint a főzőverseny, ahol a csapatok hívják meg egymás a saját kampuszaikra és ott versengenek egymással, de a csapatok részt vettek a TeSzedd akcióban is. Ezen felül vannak olyan különálló feladatok, amiket egyénileg, otthon kell, hogy megoldjanak: videó készítés, de volt olyan is, hogy kaptak egy feladat listát egyik pillanatról a másikra üzenetben, és volt huszonnégy órájuk teljesíteni. Nem hagytuk pihenni őket abban a két hónapban. A PEN-en is vetélkedőkkel vártuk őket mind a három nap. Idén a tíz karból hat tudott csapatot állítani, minden csapat tizenkét tagból állt. A győztes összeállítást a PEN harmadik napján hirdettük ki, idén a Műszaki és Informatikai Kar hallgatóiból álló, a Karib-PENger kalózai névre hallgató csapat nyerte meg versenyt.

A PTE Hangja minden évben hatalmas siker. Hogy zajlottak a válogatások és a döntő?

Huszonkilenc hallgató jelentkezett összesen, ebből huszonkettő hallgató érkezett meg az előválogatóra. Alapvetően tíz embert vártunk a döntőbe, de olyan magas színvonalú produkciókat nyújtottak a hallgatók, hogy végül tizenketten jutottak tovább. A döntőt a PEN nulladik napján tartottuk a fesztivál helyszínén. Zseniális produkciókat láthattunk. Én azt gondolom, hogy tekintettel arra, hogy ezek a fellépők, akik a döntőbe jutnak, 1-1,5 hónapon keresztül folyamatos szakmai felkészítésben vesznek részt, zenekarral próbálnak, személyre szabott felkészítést kapnak, így gyakorlatilag jóval nívósabb és zeneileg értékelhetőbb performanszokat tudnak végrehajtani a döntőben, mint akár a nagy tehetségkutató műsorokban látható produkciók. A résztvevőket Balásy Szabolcs és csapata készítette fel a végjátékra. A tizenkettő emberből legalább hatot tudnék mondani, akikből nem tudtam volna választani, hogy ki nyerjen, szerencsére szakmai zsűri értékel. A győztest Lakner Tamás, a Művészeti Kar dékánja, a zsűri elnöke, Vermes Tímea, operaénekes, Bajnai Zsolt, a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Program program-igazgatója és Rudán Joe, Életmű- díjas rockénekes választották ki. Én azt gondolom, hogy egy igen felkészült és igen szakmabeli zsűrit sikerült összeállítani. A PTE Hangja címet idén Zoric Szonja, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar hallgatója nyerte el.

A Pécsi Tudományegyetem nagy hangsúlyt fektet a nemzetköziesítésre az oktatásban. A külföldi hallgatók milyen intenzitással veszik ki részüket a hallgatói életből?

Ha megnézzük a magyar és a külföldi hallgatók arányát az egyetemen, akkor azt láthatjuk, hogy jóval felülreprezentáltabb a külföldieknek a részvételi aránya. A PTE Hangjára jelentkezők számának 35-40 százalékát a nemzetközi hallgatóink tették ki. Kiemelném, de ugye ez már történelem, az első PTE Hangját pont egy madagaszkári hallgatónk nyerte meg. Én azt látom, hogy nagyon aktívak nagyon nyitottak és szeretik a programjainkat.

Minden évben teret kapnak a hallgatók, hogy megmutassák zenei tehetségüket. Miért tartod fontosnak, hogy ne csak a nagyzenekarok, hanem az egyetem diákjai is színpadra állhassanak?

Több PTE kötődésű fellépőnk van a tehetséggondozás jegyében, és itt most tényleg a teljesség igénye nélkül kiemelném a Mongoose and the Magnet-et, ők is az egyetem hallgatóiból, sőt PTE nemzetközi hallgatókból álló zenei felállás, egyéni fellépők, mint például Nash K, aki különben az Egészségtudományi Kar Konfuciusz Intézetben PhD hallgató és oktat is. Igyekszünk a Pécsi Tudományegyetemhez kötődő tehetségeknek lehetőséget adni.

A PEN mára már vetekszik az országos fesztiválok színvonalával. Hogy sikerült eljutni erre a szintre?

Az utóbbi években megtaláltuk azokat a partnereket, akikkel iszonyatosan magas minőségben, kellő odaadással, alázattal tudunk együtt dolgozni. Nyilván a körülmények is segítenek abban, hogy mára már ilyen színvonalat tudunk nyújtani. Nagyon szerencsés körülmény, hogy a nagyon telített magyar fesztiválszezonnak a nyitórendezvénye vagyunk, itt van a teljes magyar zenei elit. Ők az egész fesztiválszezonra nézve a produkciójukat gyakorlatilag itt próbálják ki, minden új momentum a Pécsi Egyetemi Napokon kerül bemutatásra. Ezért szeretik a fellépők is és a zenekedvelők is, mivel itt találkozhatnak először velük a fesztivál szezonban.

A város lakói szempontjából milyen a Pécsi Egyetemi Napok megítélése?

Úgy rakjuk össze a programot, hogy nyílván ez egy egyetemi zenei fesztivál, de nem csupán az egyetemi korosztálynak van előkészítve, láthatunk az idősebb korosztályból is vendégeket a rendezvényen. Természetesen mindig van egy olyan csoportnyi ember, akik a zajszennyezésre hivatkozva elégedetlenségüket fejezik ki, de arányaiban tekintve ez soha nem éri el az öt százalékot.

A fesztivál a kezdetektől fogva nagyon nagy változásokon ment keresztül. Kezdetben a Zsolnay porcelángyár, majd az egykori Bőr Gyár területe adott otthont a rendezvénynek. 2014-től pedig a Zsolnay Kulturális Negyed lett hangos a PEN-től. Idén megint új helyszínt választottak a szervezők. Miért kellett elköltöztetni a fesztivált?

Pusztán technikai oka van. A Zsolnay Negyed egy gyönyörű szép rendezvényhelyszín – én személy szerint egy ékszerdoboznak tartom – de nem feltétlenül egy fesztivál befogadására lett kitalálva. A tavalyi évben a három napból kettő alkalommal este hét órakor már teltházas volt a buli, tehát este héttől létszám stopot kell hirdetnünk, egy ember nem jöhetett be, egy szöget nem lehetett ledobni a rendezvényen. A harmadik nap is száz fő híján teltházas volt. Az Expo Center majdnem másfélszeres kapacitással bír. Ez már az első napon ki is derült, hogy a korábbi évekhez képest nagyjából ezer emberrel többet tudtunk beengedni, mint a Zsolnay Negyedben. Naponta nagyjából 7500-8000 ember vett részt az eseményen, ez felülmúlta a várakozásainkat.