Így hódította meg az országot a Halloween: amcsi népbutítás vagy magyar hagyomány?

Kérdéseinkkel felkerestük dr. Sándor Ildikó néprajzkutatót, a Hagyományok Háza Közművelődési és Tudományos szakcsoport vezetőjét, aki elárulta nekünk, mi áll a Halloween hazai elterjedése mögött, és hogyan befolyásolja ez a magyar kultúrát és hagyományokat.

Milyen módon kezdett el terjedni a Halloween ünneplése Magyarországon?

Egy olyan jelenséggel találkozunk, amelyre a jelen és jövő néprajzkutatóinak figyelniük kell. A média, különösen a mozifilmek és televíziós filmek, hatással van arra, hogy egy-egy ünnepet hogyan tartunk meg. Az alapvető benyomásom az, hogy a Halloween ünnepének és annak tradícióinak elterjedése elsőként filmek révén érte el a magyar közönséget. A következő lépés az volt, hogy iskolákban, elsősorban középiskolákban, az angoltanárok például kezdték szervezni a Halloween-i partikat, hogy közelebb hozzák az angolszász kultúrát a diákokhoz.

Ez a folyamat később elterjedt a középiskolákban és általános iskolákban, sőt, szórványosan már óvodákban is megjelenik. Fontos megjegyezni, hogy ez még nem általános, de egyre szélesebb körben gyakorolt jelenségről van szó. Legalább húsz éves folyamat, amely most próbálok felvázolni. Amikor húsz évvel ezelőtt megkérdezték, hogy ez már hagyomány-e vagy szokás, mindig azt válaszoltam, hogy még nem tudjuk, mert a hagyomány és a szokás több generáció és időszak kérdése. Ma azonban határozottan kijelenthetem, hogy ha az iskolai kereteken kívül is elterjed, és az ifjúsági és felnőtt társadalom is részt vesz benne, akkor lassan beilleszkedik a magyar kultúra rendszerébe.

Ennek jeleit már most is láthatjuk. Az utcákon olyan emberek jelennek meg, akik Halloween jelmezekben sétálnak Budapest utcáin. Több ház is Halloween dekorációval van díszítve. Még olyan szolgáltatások is elérhetők, mint a gyerekeknek Halloween bulit szervező vállalkozások, hasonlóan a Mikulás házhoz jöveteléhez. A popularizálódás útján nagyon határozottan elindult ez a jelenség. Nem nevezhetjük népszokásnak, mert az elsősorban a paraszti kultúrához kötődött, de a jelen populáris ünnepi kultúrában a Halloween-nek már érzékelhető hatása van.

Hogyan befolyásolja Halloween ünneplése a magyar kultúrát és hagyományokat?

Egyfajta kultúrális adaptációról van szó, és ha az általános szempontokat nézzük, akkor elmondható, hogy amikor egy újítás megjelenik egy kultúrában, át kell haladnia egyfajta szűrőrendszeren, mielőtt bekapcsolódik a kultúrába. Ebben a folyamatban az újítás maga is alakul és változik. A Halloween esetében is egy viszonylag lassú befogadási folyamatról beszélhetünk, és láthatjuk, hogy megosztja a társadalmat. Vannak, akik erősen ellenezik, mondván, hogy ez nincs jelen a magyar hagyományokban. Bizonyos értelemben igazuk van, hiszen az ünneplés módját és mintáit az angolszász kultúra teremtette meg, és ezen keresztül ért el minket a média hatása.

Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy amikor ez a befogadási folyamat és beilleszkedés elindul, akkor a kultúrában van valamiféle fogadókészség. Tehát nemcsak ellenzők vannak, hanem olyanok is, akik azt gondolják, hogy az Halloween valamilyen módon kapcsolódhat a magyarországi népszokásokhoz és néphagyományokhoz. Ők támogatják és segítik az adaptációs folyamatot.

A fiatalabb generációk, különösen az elmúlt tízegynéhány év középiskolás diákjai, most először találkoznak ezzel a szokással. Az idősebb generációk nem nőttek bele ebbe a hagyományba, és most különböző módon viszonyulnak hozzá. Azonban az a biztos, hogy a fiatal generációk, akik most középiskolába járnak, gyakorlatban találkoznak vele, és ha élvezik, ha kedvükre való, akkor valószínűleg folytatják majd, és ők lesznek azok, akik kivezetik az iskolai környezetből is.

Az elutasítás mellett, ami az egyik álláspont, van nyitottság és befogadás is, ami a másik oldalt képviseli. Ez egy általános probléma minden újításnál. Azok, akik elutasítják, gyakran az idegen hatásoktól való félelmet említik, míg azok, akik befogadóbbak, azok az elemi vonásokat, tartalmakat és funkciókat ismerik fel, amelyekhez képesek kapcsolódni.

A töklámpások és a világítótűkkel való ijesztgetés nem csak a Halloweenhez kapcsolódnak, hanem a magyar néphagyományban is előfordultak az október-novemberi időszakban. Ez a szokás nem a gyerekekhez, hanem a fiatalok társas alkalmához, a fonókhoz tartozott. Néprajzi adatok szerint volt, aki a temető mellett rejtőzött el, és riogatta az arra járókat. Ez a szokás valamilyen módon összefüggött a halál, a halottak és a túlvilág koncepcióival. A Halloween befogadása kapcsán két álláspont alakult ki: az elutasítás és a nyitottság. Az elutasítók idegen hatásoktól féltik a kultúránkat, a nyitottak pedig látják azokat az elemeket, amelyekhez tudják kötni a Halloweenhez.

Hogyan illeszkedik a Halloween az év többi ünnepéhez és hagyományaihoz Magyarországon?

A mindenszentek, halottak napja egy érzékeny és örök emberi téma, amely az elhunytakról való megemlékezést, az ősök, az elődök tiszteletét fejezi ki. A magyar néphagyományban ehhez egy emelkedett ünnepiesség kapcsolódott, amely a sírgondozásból, a gyertyagyújtásból állt. A halottak etetése és itatása egy archaikus képzeten alapult, miszerint a lélek vagy az eltávozottak valami módon rászorulnak, vagy legalábbis képesek elfogyasztani az itteni ételeket, italokat. Ezért szimbolikusan terítettek az asztalra vagy tettek ki kenyeret, vizet, sót az ablakba a halottak számára, amelyet természetesen soha senki nem fogyasztott el. Néhol koldus kalácsot is sütöttek és adtak a temetőben kéregetőknek. Az angolszász eredetű Halloween-i édesség gyűjtésben fölismerhetjük ennek a párhuzamát.

Amikor a gyerekek házról házra járnak édességeket gyűjteni, ez egyfajta házaló szokás, amelynek során köszöntéseket mondhatnak és tréfálkozhatnak. Fontos megjegyezni, hogy ez a szokás itthon inkább a farsangi időszak, a maszkos alakoskodásnak és a világ kifordított, tréfás, gúnyos megmutatásának az ideje, kevésbé a novemberi időszaké. Azonban mégis, valamilyen távoli kapcsolatot lehet látni a halottak etetésének és itatásának archaikus elképzelésével, mint egy általános emberi hiedelemmel ebben a jelenségben.

Másképp ünneplik-e a Halloweent a fővárosban vagy vidéken?

Ennek a szokásnak a beillesztésében és megjelenésében volt egy lényeges impulzus. Fontos megérteni, hogy ez az újítás elsősorban a városokban jelent meg, mivel a falvakban nincsenek középiskolák. Ez azt is jelenti, hogy az újítás elsődlegesen ott tudott megjelenni és gyökereket verni, ahol középiskolák működnek. Azonban érdekes módon láthatjuk, hogy mind a városokban, mind vidéken találhatók azok, akik ellenzik vagy tartózkodóan viszonyulnak az új szokáshoz, és vannak befogadó emberek is.

Tavaly egy kisebb településen, Pest közelében, a helyi gyerekeknek Halloween-i programot szerveztek és hirdettek, amely alulról jövő kezdeményezés volt. A programban a gyerekek jelmezbe öltözhettek, és édességet is kaptak. Ez egy nagyon csábító lehetőség volt számukra.

Ez azt mutatja, hogy az új szokás befogadása nem függ automatikusan attól, hogy valaki falusi vagy városi. Ez szerencsés, mert nem a településtípuson múlik, hanem inkább a generációk közötti különbségeknek lehet tulajdonítani. Az én generációm például kevésbé találkozott ezzel az új szokással, míg a fiatalok, akik az iskolájukban vagy kortárs közegükben találkoznak vele, elkezdik kipróbálni és beépítik az életükbe. Ezek a fiatalok lehet, hogy tovább viszik ezt a szokást a felnőtt életükbe. Nagy érdeklődéssel fogom figyelni, hogy mi lesz ennek a jelenségnek a sorsa a jövőben.

Milyen impulzusok segítették elő a Halloween megjelenését és befogadását a magyar kultúrában?

Két fontos aspektusa van ennek a jelenségnek. Az egyik az, hogy az új szokás megjelenése az őszi sötét időszakhoz kapcsolódik, amikor rossz időjárás miatt nehéz programokat szervezni a szabadban. Egyfajta űr keletkezett ebben az időszakban, amikor nincs közös összejövetel vagy jeles nap. Az új szokás, azaz a Halloween ezt a hiányterületet tölti ki, és lehetőséget teremt az emberek számára, hogy együtt legyenek és ünnepeljenek.

Ez az időszak hagyományosan a földművesek pihenőidőszaka is volt. Ennek megfelelően előtérbe kerültek a hagyományos társas munkaalkalmak, amelyek az október-november-december hónapokban zajlottak, és amelyek során maszkos, maskarás, drámai alakok váratlanul megjelentek. Őket nem hívták meg, de mindig csipkelődő vagány legények, vagy hasonló korú fiatalok, főként férfiak voltak, akik bementek a fonóba, részt vettek a kukoricafosztásban, tollfosztásban, és bolondoztak, csipkelődtek, jókedvet csináltak. Ezekben a hagyományos eseményekben is találunk valamilyen rokon vonást az új szokásokkal.

A Halloween nem jóllehet új kezdeményezés, a sikerét részben annak köszönheti, hogy olyan elemekből építkezik, amelyekhez már volt valamilyen kapcsolatunk. Az emberek beöltöznek, maskaráznak, bolondoznak, látogatják egymást, ez egy felületet teremt az emberek közötti kapcsolatok elmélyítésére és a jó hangulat kialakítására. Néprajzkutatóként nem az a feladatom, hogy állást foglaljak mellette vagy ellene, hogy ez jó vagy rossz, vagy hogy szabad-e vagy kell-e ezt csinálni. Inkább objektív módon próbálom megérteni és elemzeni az eseményeket, és megtalálni az okokat, hogy miért történik mindez.

Címlapkép: Getty Images