Oberfrank Pál: az emberek semmiből sem tanulnak, nem követik a valóságot

Bár Budapesten született, oda is járt iskolába, tanult az SZFE-n, mégis vidéken kötött ki, 2010-óta pedig a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója? Összefoglalná pár mondatban az azóta eltelt időszakot, mi az, amire a legbüszkébb?

Hogy Önt idézzem, valóban Veszprémben kötöttem ki, de hiszek abban, hogy az ilyen döntő lépéseknek mégiscsak van valamilyen magasabb rendű értelme is egy egyszerű kikötésnél. Az életemet tettem ide, miközben a családom Budapesten maradt, a hivatásom most ideköt, és igyekszem úgy helytállni, hogy az legalább egy veszprémi ember helytállásával egyenlő legyen. A közösség, a közönség majd megítéli ezt az időszakot. Legbüszkébb a társulat teljesítményére vagyok. Arra, hogy milyen csodálatos előadások születnek, a közönség évi százezret meghaladó nagyságrendjére, és a több mint 20 ezer bérletes néző is magáért beszél. Büszke vagyok arra a hatalmas munkára, amelyet a fiatalok nevelése és a Színház társadalmi szerepvállalása terén elértünk Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes asszony, kreatív menedzser rendkívüli felkészültségének köszönhetően.

A 2023/24-es színházi évad a boldogság jelzőt kapta, mit üzennek ezzel a mottóval a közönségnek?

Számomra azt jelenti a boldogság jelző az évadban, hogy a most megélt betegségek, katasztrófák, háborúk ellenére, értékrendünk felforgatása, felborítása, az abnormalitás tombolása dacára hiszünk, hinnünk kell a józan gondolkodásban, a vertikális irányokban, végső soron a szeretetben, amely megmenti a világot, megment minket önmagunk elpusztításától. Vágyjunk a boldogságra, egymásra, egymás felemelésére, kihívásaink, keresztjeink közös elhordozására.

A magyar szecesszió egyik úttörőjének nevezett vidéki teátrum épülete Európa első vasbeton színháza volt. A színház felújítása viszont már régóta várat magára. Mikor indulhat meg a felújítás, és mit foglal majd ez magába?

A felújítás két ütemben történik. Az első, a régi iparostanonc iskola, ha úgy tetszik a régi ének-zeneiskola rekonstrukciója lezárult, a második ütem, a nagyszínház és a hozzátartozó üzemi területek felújítása most várat magára, amelynek elsődleges oka az EKF 2023-as év, amelyet nem akart a Város megterhelni egy belvárosi építési nagyberuházással. Sajnos időközben kitört a szomszédban a háború, amely óriási nemzetközi gazdasági krízist is kiváltott, és amelynek következtében további türelemre van szükség.

Idén nyáron adták át a Veszprémi kulturális negyedet, ami az Európa Kulturális Fővárosa apropóján hatványozottan felértékelődik. Hogy fogadták mindezt a helyiek, és a külföldről idelátogatók?

Erre a kérdésre a városvezetés és az EKF illetékesei hivatottak válaszolni, mi mindenesetre a Kulturális negyed felújításának II. ütemét várjuk évek óta, amely a Színházkertet és külön beruházásként a Színházat jelenti a Modern Városok Programja keretében. Valóban megújult az Erzsébet-liget, átadásra került az Acticity, a Ruttner-ház és még számos nagyszerű beruházás, beleértve a Veszprémi Vár nagyszerű tereit is, amely mindenképpen nagy öröm, emeli a Város fényét, és – meg kell mondjam – nagyon szeretek ezeken a csodálatos, minőségi helyeken megfordulni.

Az energiakrízis nagyon nehéz helyzetbe hozta a magyar színházakat, hogy élik/élték meg az utóbbi időszakot?

Nagyon összetett a kérdés. Szerencsénk, hogy az Állam és a Város is megtett mindent, hogy a rendelkezésre álló források segítsék a túlélést. Amit lehetett bezártunk télen, fogyasztásainkat minimalizáltuk. Komoly figyelmeztetés volt ez mindannyiunk számára. Sajnos nem érzem, hogy az emberek tanultak volna belőle, hamar felejtenek, gondolkodásuk nem kellő sebességgel követi a valóságot, és ez kihat a fogyasztás minden területére.

Idén júniusban a hazai színházigazgatók közös levélben kérték a kormánytól az előadó-művészet állami támogatásának minél hamarabbi, a válságok előtti időszak mértékére való visszaállítását. Történt-e azóta valami előrelépés?

Ez egy hosszútávú kérdés. Most a világ nagy kihívásokkal néz szembe, nehéz a gazdaságok helyzete Európában az ismert válságok miatt, és ennek következményeit természetesen a kulturális szféra is megérzi, különösen azért, mert az utóbbi években igen komoly állami támogatást mondhatott magáénak. Ezt a jó helyzetet természetes módon szeretné újra megélni az egész ágazat, amint a gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi. Tudjuk, hogy türelmesnek kell lennünk.

Egy interjúban arról beszélt, hogy örömtelinek tartana egy Végvári-díjat a művészek, egy Kisfaludy-díjat pedig a háttérszakmában dolgozók esetében. Ezt kifejtené kicsit részletesebben?

Szeretnénk elérni, hogy állami elismeréseket kapjanak azok az alkotók, művészek, szakemberek, akik a megyeszékhelyeken, kistelepüléseken egész életművükkel, alázatukkal, tehetségükkel szolgálják a színházpártoló, a művészetszerető közönséget. A mostani díjazások során, mire döntésre kerül sor, rendre beelőznek az ismertebb, erősebben támogatott budapesti kollégák. Ezt szeretnénk ellensúlyozni az említett díjakkal.

Repertoárjukban van Bródy Sándor 1907–1908 között írt és leghíresebbé vált színdarabja, a Tanítónő. Milyen tanulsággal, útravalóul szolgálhat ez a mű a ma emberének?

Sajnos az előadás, mely kicsit a covid áldozatául esett, éppen most került ki a repertoárból. Csodálatosan játszottak a színészek, nagyon büszke vagyok az egész alkotócsapatra, a műszakra, és mindenkire, aki sikerre vitte Bródy darabját. „Tisztaság, erő, elhivatottság kell ahhoz, hogy elindulj utadon, és megálld a helyed, hű maradj ahhoz, amit kaptál otthonról, az iskoláidtól. Bár sokan próbálkoznak az életben, hogy letérítsenek pályádról, az állhatatosság, az igazságba vetett hit, sokszor a dacos akarat, ellenáll minden kísértésnek. Hogy végül a rossz is jóra forduljon, a szerelem beteljesedjék, az ősi tanítás értelmet kapjon, és mindenki kapjon a tavasz sugarából egy kis melegséget” – írtam korábban a darab kapcsán oldalunkon.

Hogy látja Veszprémi Petőfi Színház jövőjét? Mennyire tudják megszólítani nemcsak a régióban élő, de az ország más részeiről érkező, esetleg külföldi nézőket a kulturális/közösségi programokkal?

Nagyon örülök annak, hogy Színházunk a repertoáron túl Fesztiváljaival, az ifjúság széles körű megszólításával és társadalmi szerepvállalásával központi szerepet tölt be Veszprémben, a térségben, és hangunk messze hallatszik, sőt, sokszor tapasztaljuk, hogy másolnak bennünket. Hűséges közönségünk érzi, hogy értük dolgozunk az év minden napján, kifogyhatatlan ötletekkel bombázzuk őket, hála Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes asszony kreativitásának. Sokan jönnek hozzánk más városokból, Budapestről is, és rendszeresen érkeznek külföldi érdeklődök, akik követik életünket.

Mit ad önnek személy szerint Veszprém?

14 éve élek, dolgozom itt. Életem része lett Veszprém, amely valóban gyönyörű, jó adottságú város. A Veszprémi Petőfi Színház jelent mindent, reggeltől estig benne élek. A családom viszont Budapesten van, és a színházi szakmai feladatok is a fővároshoz kötnek. Most otthon sehol nem vagyok.

Kiemelne néhány emblematikus darabot az évad első feléből, amit leginkább ajánlana a fiataloknak?

Kedves és szórakoztató előadás az Anconai szerelmesek, a kicsiknek a Vuk és a Mézga család, de legfontosabb talán a Hatodik szék c. darab, amelyet kifejezetten a 12-25 éves fiataloknak ajánlunk, akik közösségben élnek osztálytársaikkal, évfolyamtársaikkal, és akiknek már ifjú korban is felelősen kell gondolkozniuk arról közegről, amelyben nap mint nap mozognak.