Megszólalt Besenczi Árpád: így érzi magát a szörnyű balesete után

HelloVidék: Nemrég súlyos balesetet szenvedett a színpadon az Indul a bakterház című darab közben. Hogy érzi jelenleg magát?

Besenczi Árpád: Alapvetően már javul a helyzet. A baleset még november 17-én történt, amikor a színpadon egy szerencsétlen mozdulat következtében a gyűrűm beakadt egy csavarba. A baleset alatt ráadásul a fiam is ott volt a színpadon, aki Bendegúzt játszotta. Szerencsére már kivették a varrattokat, ám még sok mindent nem tudok csinálni, így vezetni se, azonban a színházban már dolgozom. A József Attila teátrumban korábban már ért baleset, ott a sarokcsontom repedt meg egy előadás alatt.

Látva ezt, és a Nemzeti Színházban történteket, joggal merül fel a kérdés az olvasóban, hogy nem-e kéne szigorítani a munkavédelmi szabályokat a hazai színházakban. Ön mit gondol erről?

Nálunk minden előadás, premier előtt van egy balesetvédelmi, és munkavédelmi oktatás. Amikor elkészülnek a díszletek azokat egy szigorú rendszabály szerint veszik át. Ez egy szigorú rendszer, ám fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a baleset nem külső ok miatt, hanem a saját magam hibájából történt. Nem volt semmi mulasztás műszakilag. Nekünk saját díszletgyártó üzemünk van, és magunk gyártjuk a díszleteket.

Amikor a díszlettervező leadja a terveket, akkor a díszletek több hét alatt teljes kontroll mellett készülnek el. Amikor ezek bekerülnek a színházba, és elkezdjük a próbákat, folyamatos ellenőrzés alatt tartjuk ezeket az elemeket. Ez egy bonyolult rendszer, tehát nem hiszem, hogy további szigorítás kéne, inkább a meglévő szabályokat kéne betartani.

Már 13 éve vezeti a Hevesi Sándor Színházat, ami nem kis idő. Mire a legbüszkébb az azóta eltelt időszakban?

Amióta leköltöztem Budapestről Zalaegerszegre, azóta már négy gyerekem született ezért erre vagyok a legbüszkébb. Amikor idekerültem egy erős ellenállással találtam szembe magam, ami alapvetően nem a személyemnek szólt, hanem a bizonytalanság szülte. Egy vidéki társulatban bizonytalanságot generál, amikor egy új igazgató érkezik. Amióta itt vagyok megtettem mindent azért, hogy megfeleljek minden kritériumnak. Ebbe az is beletartozik, hogy megpróbáljam a társulatnak a tagjait olyan szerepekkel kielégíteni, ami a tehetségüknek, és a habitusuknak is megfelel.

Az elmúlt tizenhárom év alatt csak egyetlen egy embertől kellett megválnom. Eléggé toleráns embernek vallom magamat, és megpróbálok úgy részt venni a színház munkájában, mint partner, nem úgy, mint főnök. Úgy gondolom, hogy a város, és az én elképzelésem is találkoznak. Úgy gondolom egy valamit tudomásul kell vennie mindenkinek, egyrészt, hogy mennyiből csináljuk a színházat, mekkora közönségnek, és hogy mekkora technikai kondíciói vannak a színháznak. Nekünk nincsen kamara, és stúdió termünk sem. Egy nagy színpadon keresztül tudjuk csak megoldani a népszínházi munkát.

Mit jelent személy szerint önnek a színház, és Zalaegerszeg?

Én pécsi születésű vagyok, ám akkor azt mondtam, hogy soha többet nem teszem be a lábam ebbe a városba. Mikor eljöttem Pécsről 16 évet Budapesten is éltem. Az utóbbi időben viszont óriási változásokon esett át Zalaegerszeg. A város minden tekintetben pozitív irányba változott, legyen szó infrastruktúráról, és minden másról egyaránt. Az itteniek szeretik a színházat, ez természetesen az elődeimnek is köszönhető. Nekem az életem a színház.

Bár elvégeztem a jogot, egy percet sem dolgoztam azon a területen, mivel egyből bekerültem a Pécsi Nemzeti Színházba. Azóta nekem a színház tölti ki az életemet, és a családom. Én azt gondolom, hogy az itteni színház családiasabb, mint máshol, a színészek jobban tudnak koncentrálni a színházra. Ettől meghitteb, barátibb ez a közeg.

Idén lett negyven éves a Hevesi Sándor Színház, a jubileumi gálaesten azt mondta, hogy továbbra is hűségesen és alázattal őrzik azt a lángot, amit Ruszt József lobbantott fel. Mi az a kohéziós erő, ami leginkább összetartja a társulatot és a közönséget?

A legendás a zalaegerszegi művészklub, mivel itt minden színész, és műszaki kolléga is leülhet, és elbeszélgethet egymással. Mindenki ismeri a másikat, ha az ember kimegy a főutcára, akkor ráköszönnek a piacnál, a kávézónál, nem olyan személytelen, mint Budapest.

A jubileum alkalmával mivel másabb ez az évad a többinél?

Nekem kuriózum, mivel annak idején katonaruhában ültem itt a nyitó előadáson az Ember Tragédiáján. Aztán eltelik negyven év, és színházigazgatóként állok ott azon a gálaesten, amire régi tagokat, kollégákat, a város akkori, és jelenlegi vezetőit is meghívtuk. Egy nagyon szép és nívós gálaestet csináltunk. Tavaly rendeztünk egy fotókiállítást az elmúlt negyven év előadásaiból. De természetesen megkoszorúztuk a Ruszt és a Hevesi szobrot is. Külön nem volt olyan darab, ami kifejezetten erre a jubileumra készült volna. Én azt gondolom, hogy a színháznak az ünneplése abból áll, hogy ha este hétkor felmegy a függöny és teltház előtt játszik.

Hogy alakulnak idén a jegy és bérlet értékesítések?

2019-ben 12 ezer bérletesünk volt ez egy kisvárosban hatalmas szám, még akkor is, ha ebben a vonzáskörzetek is benne vannak. Járnak hozzánk Vas Vármegyéből, Somogy Vármegyéből, Veszprém Vármegyéből, de a Szlovéniából a Mura vidékről is. A Covid alatt 3200 ezer bérletesünk volt 2021-ben. Nagyon kemény, és szívós munkának köszönhetően azonban idén már több, mint 9 ezer bérletesünk van. Az a bevétel, amit elterveztünk az meglesz, sőt túl is szárnyaljuk idén.

Utoljára 2000-ben esett át felújításon a színház, a kormány 2019 decemberének végén két határozattal döntött, a Hevesi Sándor Színház felújításáról. Hogy állnak jelenleg a munkálatok?

Az energiaválság miatt sajnos leállították a beruházást. A színház felújításának a terveit ugyanaz a cég tervezte, aki a kaposvári Csiky Gergely Színházét is. Gyönyörű szép tervek készültek, elindult a közbeszerzési eljárás is, amikor azonban beütött a válságos időszak akkor megváltozott minden. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha olyan állapotba kerül az ország gazdaságilag akkor elindulhat a felújítás. Hozzá kell tenni, hogy ezalatt az időszak alatt ki kell költöznünk majd a színházból.

Sajnos Zalaegerszegen nem nagyon van olyan művelődési ház, ami betudná fogadni majd a színházat. Úgy néz ki az Ady moziba tudunk átmenetileg beköltözni, ott ugyan nagy a nézőtér, viszont kicsi a színpad. Ez egy körülményes dolog lesz, ám az ember inkább összehúzza magát 3-4 évre, azért, hogy visszajöhessen egy csodálatos szép új intézménybe.

Az energiaválság óriási kihívás elé állította a vidéki színházakat. Az elszálló árak árnyékában, hogy élik meg a mindennapokat? Kell-e valamivel spórolniuk?

Megpróbálunk folyamatosan odafigyelni a spórolásra, ebbe a villanyok lekapcsolását, a számítógépek áramtalanítását is bele értem. Az önkormányzattal egyeztetve pedig december 16 és január 8. között téli szünet lesz nálunk. Ez a téli szünet korábban is bevett szokás volt, az idei abban más, hogy egy héttel tovább tart majd. A hétfőket is szünnappá nyilvánítottuk, tehát ha nincs előadás, akkor vasárnap-hétfő is szünnap. Ekkor az irodai dolgozók se dolgoznak.

Kiemelne néhány emblematikus darabot az évadból?

Mindenkinek ajánlom az Indul bakterházat, de lesz egy klasszikusunk a Moliere: Tartuffe, ami nagyon modern látványelemekkel lesz kiegészítve. Emellett lesz egy nagyon izgalmas előadásunk egy zalai szerzőtől, Szálinger Balázstól, aminek a címe Becsvölgye lesz. Ez tulajdonképpen egy falusi krimi, amit fiatal színész kollégám Mihály Péter fog rendezni. Előtte még bemutatjuk a Hunyadi Sándor írta Három sárkány című vígjátékát. Ennek Rékasi Károly lesz a főszereplője.

Jövő áprilisban pedig olyan musicallel várjuk a nézőket, ami szemet gyönyörködtető lesz. Ez az Annie, a kis árva című darab, aminek a története nagyon hasonlít a Twist Olivérhez. Azt tudni kell, hogy ekkora városban mindent játszani kell, klasszikust, gyerekdarabot, kortárst, vígjátékot. Ezt nem könnyű összehozni, de általában azért sikerül.