Megszólalt a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója: ezért választják a fiatal színészek őket

2018 óta vezeti a Szegedi Nemzeti Színházat, összegezné az elmúlt időszakot, illetve azt, hogy milyen új irányvonalat szeretne megvalósítani a következő ciklusban?

Olyan repertoárt szeretnénk összeálltatni és olyan rendezőket meghívni, akik szakmailag emelni tudják a társulat művészeti munkájának értékét, és közönségvonzó előadásokat hoznak létre. Látva a nézőszámokat és az elért eredményeket úgy vélem, sikerült ezt a célt megvalósítanunk az elmúlt időszakban. Mindamellett bele kellett tanulnunk abba is, hogy mit jelent az újratervezés, mit jelent az, hogy újra, és újra át kell formálnunk a működésünket. Az elmúlt öt évből három év a pandémiás kihívásokkal telt. Mindeközben a fenntartó önkormányzat a színházzal összevonta a Szegedi Szabadtéri Játékokat is, ami meglehetősen nagy falat, hiszen az ország egyik legrégebbi, és legnagyobb szabadtéri színházi fesztiváljáról van szó, amely már 93 éves.

A Dóm téren évről évre a nulláról épül fel a csaknem ezer négyzetméteres színpad, a különböző kiszolgálóegységekkel. A hangosítás mellett, a világítás is ideiglenesen, szezonálisan kerül ide, majd vissza a raktárakba. Itt olyan egyedülálló produkciókat kell létrehoznunk, hogy az ország minden szegletéből idelátogassanak. A Dóm téren nagyszabású zenés előadásokat tartunk, a nézők az újszegedi színpadunkon pedig két éve öt, tavaly már hét, idén akár 8-9 koncertet láthatnak különböző műfajokban. Én azt gondolom, hogy mind technikailag, mind művészileg sikerült előre lépnie a Szegedi Nemzeti Színháznak. Jó látni, hogy egyre közelebb kerülünk a dobogós színházakhoz, sőt nagyon sok pályakezdő színész jelentkezik már hozzánk tanulmányai elvégzése után.

Ez is azt mutatja, hogy már országosan is odafigyelnek a szegedi színházra. A színház mint idézőjeles fertőző közeg továbbra is él, és aktív, természetesen pozitív értelemben. Azok közül, akik mondjuk, Kaposváron, Budapesten vagy Marosvásárhelyen végeznek művészeti egyetemeken, sokan jelentkeznek hozzánk azért, hogy pályakezdőként el tudjanak indulni. De nem csak a fiataloktól, hanem a középgenerációtól is érkeznek megkeresések. A vendégművészeink közül nagyon sokan jeleznek, hogy szívesen jönnek vissza a társulathoz, mivel nálunk tényleg a színházcsináláson van a hangsúly. És bár a színházi fizetések nem tudnak versenyre kelni a versenyszférában lévő fizetésekkel, de ez mégis egy olyan pluszt tud nyújtani, ami máshol nagyon nehezen lelhető csak fel. Amikor az ember kiáll a színpadra, és azt érzi, hogy ad a nézőknek és a közönség álló tapssal, és telt házzal viszonozza ezt a figyelmet. Ez mind olyan plusz, ami képes átsegíteni az embert a nehézségeken. Másrészt az is igaz, hogy vidéken sokkal több mindent kipróbálhatnak a színészek, mint mondjuk a fővárosban.

Szegedi Nemzeti Színház / Fotó: Szabó Luca

Legyen szó táncról, éneklésről, vagy akár mély tartalmakról, elég széles a skála. Szegeden van kisszínház, nagyszínház. Egy fiatal itt például megtapasztalhatja, hogy milyen együtt dolgozni a Szegedi Szimfonikus Zenekarral, és ilyenre csak a vidéki nemzeti színházaknál van mód. Mindemellett nagyon erős színházpedagógiai programunk is van. A fiatalok itt nagyon sok rutint tudnak szerezni, amit akár a későbbi pályájuk során is fel tudnak használni akár nálunk, akár máshol. Ha csak egy példát említhetek, Medveczky Balázs, amikor kijött a Színház- és Filmművészeti Egyetemről, egy évet töltött a Vígszínházban, utána viszont jobbnak látta, hogy leszerződik hozzánk, és itt musicaltől kezdve, kortárs bemutatón át sokféle darabban, nagyon sok szerepet játszott. Megtanulta alaposan a szakmát, rengeteg rendezővel tudott találkozni. Egy olyan monodrámát tudott csinálni, amit három fesztiválra is elvittünk, így sokkal jobban felfigyeltek rá, mint korábban.

Az elszálló energiaárak súlyosan érintették a hazai színházakat, így önöket is. Ezért bizonyos korlátozásokat vezettek be Önök is a fűtés terén. Hogy élik meg ezt az időszakot?

Az állam és az önkormányzat együttesen finanszírozza az intézménynek a működését, ezért ránk mind a kormányzati, mind az önkormányzati rendelkezések szorosan vonatkoznak. Ilyen például a hőmérséklet korlátozás, ami azt jelenti, hogy bizonyos hőfok fölé nem fűthetünk. Így fennállhat a kockázata annak, hogy a munkavégzés során többen megfázhatnak, megbetegedhetnek, ami miatt elmaradhat akár egy előadás is, ez ráadásul bevételkiesést jelenthet. Pro, és kontra megvan az előnye, és a hátránya is ennek. Sokat jelent, hogy a többlet energiaköltségeket a város a rezsialapja terhére átvállalta. Természetesen az intézmény is takarékoskodott nagyon. A spórolást végül az állami MVM kötbérrel büntette, aminek kapcsán jelenleg is zajlik az egyeztetés.

Vannak természetesen önálló intézkedéseink is, amelyeket mi vezettünk be. A téli időszakban a hétfői napokon Home Office-os munkavégzést rendeltünk el, akkor csak a műszaki kollégák dolgoznak, az irodai dolgozók nem jönnek be. A munkakezdés időpontját kitoltuk reggel hat óráról fél nyolcra. Ilyen apró intézkedésekkel tudunk valamennyit spórolni, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy hosszabb távon megéri-e, ha egyszer jön a többmilliós számla, mert kevesebbet fogyasztottunk, mint amennyi elő volt írva, vagy ami a szerződésben szerepelt.

A fő cél, hogy biztonságos munkavégzést tudjunk biztosítani a művészek és a munkatársak számára, illetve a nézőknek is, akik esténként rétegesen öltözve jönnek be hozzánk. Szerencsére nem kell egyik előadás alatt sem vacogva ülnie senkinek sem. Az elmúlt év ráadásul azt mutatta, hogy nagyon sok teltházas produkciónk van, sőt jó előre elmennek már a jegyek is. A padlás lassan a 75. előadásához közeledik például, a Hegedűs a háztetőn most már a 25. előadásához érkezik. Lehet nagyszériákat játszani vidéken is, nemcsak Budapesten, mindamellett, hogy egyre újabb és újabb bemutatókat hozunk létre. Az is fontos eredmény, hogy meg tudtuk őrizni azt a tradíciót, hogy a Szegedi Nemzeti Színház az operajátszás területén is élen jár. Ebben az évadban is három operabemutatónk van, és volt operettbemutatónk is. Az operatagozatunknál több, mint ötven ember dolgozik nagy énekkarral, tánckarral, valamint a működési feladatokat ellátókkal, karmesterekkel, magánénekesekkel. Mindannyian meg tudják mutatni a tehetségüket.

Pályázatában egy 5 fős művészeti tanács szerepelt. Sikerült átültetni végül ezt a gyakorlatban?

Már folyik a következő évadunk tervezése is. A sokféle látásmód és művészi ambíció és kreativitás úgy adódik össze itt, hogy képesek vagyunk összhangban lenni, ha pedig fel is merül valami, amin elkezdünk vitatkozni, akkor meg tudjuk beszélni ezeket a dolgokat, és abszolút harmonikusan tudunk egymással és egymás mellett dolgozni. Én azt gondolom, hogy a társulat jól reagált erre, hiszen minden rendezővel, karmesterrel megvan az összhang, és olyan eredményes előadások születnek, amelyek elnyerték a nézők tetszését is. Én azt gondolom, hogy ez egy jó irányváltás volt.

Tavaly debütált a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában Joël Pommerat A két Korea újraegyesítése című darabja Önöknél. Hasonló mély törésvonalat vél felfedezni az ember jelenleg Magyarországon is a társadalmi, és a politikai megosztottsága terén.

Az igazság az, hogy a cím egy picit megtévesztő, hiszen valóban egyfajta megosztottságot sugall, de az sokkal inkább az emberi kapcsolatokban és szituációkban érhető tetten, mintsem hogy bármi fajta politizálásra sarkallná a rendezőt vagy a társulatot. Ez nem is célunk. Az viszont igen, hogy jelenidejűleg tudjunk darabokat bemutatni. úgy, hogy Úgy választunk ki címeket, szerzőket, témákat, hogy mindenféleképpen azt lehessen érzékelni, hogy a világban zajló társadalmi változásokra reagálunk, vagy hogy azok a szituációk, amelyekbe nap mint nap belekerülünk, tetten érhetőek legyenek.

Ezért is fordulunk sokat a kortárs szerzők felé is. Ennek köszönhető egyrészt A két Korea újraegyesítése is, a másik fontos dolog pedig, hogy a társulat tagjainak, a színészeinknek is nagyon jó feladatokat tudjunk adni. Ez a mű jó példa erre, hiszen a színészek akár 3-4 szerepet is eljátszanak, mivel egy jelenetfüzérről van szó. A megosztottság talán abban érzékelhető, hogy egy gondolatot is nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni. A vélemények ütköztetése szerintem az egyik legfontosabb szerepe a színháznak, hiszen ezáltal tudunk olyan kérdéseket felvetni, vagy elindítani a nézőben, amitől tovább gondolja az adott előadást. Ez számunkra is egy olyan muníció, amitől azt érezzük, hogy a színház nemcsak szórakoztatást, és kikapcsolódást ad, hanem olyan tartalmakat, amelyek lelkileg és szellemileg is megdolgoztatják a nézőinket.

Hogy alakult a tavalyi jegyértékesítés?

A nézőink visszatértek a pandémia után, annyi azonban érzékelhető, hogy talán jobban megválogatják azt, hogy mire váltanak jegyet. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy újra és újra meglepnek minket, hiszen a 2024-es Dóm téri előadásokra, illetve a szegedi koncertekre is már több, mint 35 ezer jegyet értékesítettünk az év végéig, gyakorlatilag két és fél hónap alatt, ami azt mutatja, hogy nagyon nagy az érdeklődés, nagyon sokan váltanak jegyet már előre is. Akár már októberben megveszik azt a jegyet, amivel a következő év augusztusában eljöhetnek az István, a királyra vagy megnézhetik a Rebecca című musicalt, amelynek szabadtéri világpremierje lesz a Dóm téren. A pandémia, az energetikai válság miatt a bérletvásárlóknak a száma csökkent, mivel a kiszámíthatóság is változott. Ugyanakkor a legfontosabb mégiscsak az, hogy a nézők itt vannak velünk, és ebben a gazdasági helyzetben is nagyon sokan váltanak jegyet. Vannak, akik többször néznek meg egy előadást. Ez számunkra erőt és hitet ad, hiszen az intézményvezetők érzékelik, hogy a kultúrára szánt kormányzati összegek folyamatosan csökkennek.

Februárban kerül műsorra Szabó Magda Az ajtó c. műve a Szegedi Nemzeti Színházban, mit üzen ez a darab a ma emberének?

Most kezdjük fejtegetni a próbák során, hogy mennyi mindent préselt bele az írónő, illetve Vörös Róbert, aki színpadra adaptálta ezt az eddig sehol nem látott változatot. Talán a színház egyik misztériuma is ez, hogy olyan dolgokról beszél, amiket nem tudunk kézzelfoghatóan leírni, nem tudunk tudományos módon megmagyarázni. Ilyen az, hogy hogyan is alakul ki vonzalom két ember között, legyen szó szerelemről, barátságról, rokonszenvről. A bizalom törékeny, és ha ezt valaki elveszti, abba bele is tud rokkanni, vagy bele is tud halni. Minderről gazdagon és árnyaltan tud mesélni ez a történet. Minden felnőttnek ajánlom ezt a művet, mivel mindenki megtudja találni azt az egy-egy mondatot, ami alapján fel tudja mérni, hogy hol tart az életében, és magára tud ismerni.

Címlapkép fotó: Frank Yvette