Elképesztő tömegeket vonzanak ezek a túraútvonalak: itt a hazai bakancs-toplista!

HelloVidék: Mesélne kicsit arról, hogy mióta működnek, és mik a főbb célkitűzéseik a jövőre nézve?

Farkas Péter: A Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) egy nonprofit, közhasznú civil szervezet, amelynek elsődleges célja a kulturált egyéni és szervezett természetjárás elősegítése és népszerűsítése. Elsősorban a gyalogtúrázók, természetjáró szervezetek érdekeit képviseljük. A tagjaink nem magánszemélyek, hanem a turistaegyesületek – tagszervezeteinken keresztül az egyik legnagyobb, tízezres nagyságrendű aktív tagsággal rendelkező nonprofit szervezet vagyunk.

A civil feladatok, azaz a magyarországi turistaság hagyományainak ápolása mellett az államtól kapott támogatás révén mi menedzseljük a több mint száz éve fejlődő, kb. 18 ezer km összhosszúságú, szabványosan jelzett turistaút-hálózatot, illetve vezetjük a nyilvántartását, amihez komplex térinformatikai rendszert is üzemeltetünk.

Túravezetőket és útjelző-vezetőket (jelzésfestőket) képzünk. Mi működtetjük továbbá hazánk legnépszerűbb túramozgalmait, az Országos Kéktúrát, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát és az Alföldi Kéktúrát. Ehhez kapcsolódóan szervezzük meg minden október második szombatján A Kéktúrázás Napját, amelyen vezetett túracsoportok együtt egyetlen nap alatt körbejárják az egész Országos Kékkört, de mi rendezzük például a Gerecse 50 teljesítménytúrát is, amelynek évről évre csaknem 8 ezer indulója van.

Fontos feladatunk még a természetjárás népszerűsítése és az ismeretterjesztés: ennek részeként adjuk ki a nyomtatott és online Turista Magazint, a Természetjáró.hu-t és a hozzá tartozó Természetjáró túraappot, Magyarország digitális útikönyvét, valamint a Természetjáró Túrakönyvek sorozatát. Ezekkel, továbbá a Kéktúra és a rendezvényeink honlapjaival évente több millió embert érünk el, megismertetve velük az ország természeti és épített örökségét. De konzorciumvezetőként több projektben segítettük az erdei turisztikai infrastruktúra fejlesztését: kilátók, pihenőhelyek, látogatóközpontok létesítését vagy felújítását is.

A hazai turistaegyesületek első szövetsége, az 1913-ban megalakult Magyar Turista Szövetség, a II. világháború után jogutód nélkül megszűnt. Mi azonban továbbra is az ő célkitűzéseiket és hagyományaikat követjük, 2012-ig Magyar Természetbarát Szövetség, majd azóta Magyar Természetjáró Szövetség néven.

HV: Mit lehet elmondani a hazai túramozgalmakról?

Erre így általánosságban nehéz válaszolni, de az biztos, hogy a túrázás reneszánszát éli, és a koronavírus-járvány miatti lezárások adtak neki egy extra lendületet is. Azok közül, akik egyéb lehetőségek híján akkor kaptak rá a természetjárás ízére, sokan máig kitartanak mellette. Ez ösztönzőleg hatott a túramozgalmak népszerűségére is, amelyek mai kifejezéssel élve a túrázás „gemifikált” változatai: a bélyegzés és a teljesítés öröme rengeteg embert motivál.

Nem túl meglepő módon az Országos Kéktúra közülük a legnépszerűbb, annak évről évre többezren vágnak neki, pedig csaknem 1200 km-t legyalogolni komoly elkötelezettséget követel. 2021-ben és 2022-ben például több mint 20 ezer OKT-bélyegzőfüzetet vásároltak az emberek, miközben az összes teljesítők száma 1952 óta még nem lépte át a 10 ezret. Igaz, mostanában egyre többen fejezik be az OKT-t, tavaly és tavalyelőtt is több mint 800-an jutottak a végére.

HV: A fővárost, és a Balatont leszámítva, melyek a legnépszerűbb turista célpontjai a magyaroknak vidéken?

Mi a túraterepekről tudunk nyilatkozni, de olyan forgalomszámlálási rendszer, amely alapján az egész országra vonatkozóan rendelkeznénk korrekt módon összehasonlítható adatokkal, nincs. Pontszerű adatok vannak, illetve egy hőtérképünk, amivel mérhető pl. a turistaút-hálózat egyes szakaszainak a relatív terheltsége. Az biztos, hogy összességében a mindenki által ismert, nagyváros-közeli, könnyen elérhető „slágerpontok” a leglátogatottabbak, mint amilyen a Normafa, Dobogókő, Kékestető vagy Lillafüred, de népszerűek a különösen szép panorámával kecsegtető kilátók, pl. a prédikálószéki is, meg persze a bakancslistásnak tekinthető helyek, pl. a Rám-szakadék.

Ha a közösségi médiában felkapnak valamit, időlegesen ott is megnő a forgalom: ez történt például az Alsótold közelében épült Kéz-kilátóval. Ami a területeket illeti, a fővárostól való közelsége révén a Budai-hegység, a Pilis és a Visegrádi-hegység erdőit rengetegen járják, azon kívül sokan látogatják a Bakonyt, a Mátrát, a Börzsönyt (különösen a déli oldalon), míg pl. a Tokaji-hegység (vagyis a Zemplén) vagy a Kőszegi-hegység jó adottságai ellenére is kevésbé felkapott. Természetesen a Bükk, és a nyári szezonban a Balaton-felvidék is ott van a forgalmasabb túraterepek között.

HV: Az elmúlt években óriásit nőtt a kéktúrák ismertsége. Melyek lehetnek még a főbb kitörési pontok, amelyben fantázia lehet?

Kifejezetten kitörési pontokról nem igazán beszélhetünk. Ami célunk, az a forgalomterelés: a slágerpontokon hétvégenként már túl sokan vannak, ami nemcsak számukra teszi nehezen átélhetővé a természetélményt, hanem a környezeti terhelést is elviselhetetlenné teszi. Ebben szerepe van annak is, hogy a fősodrú és a közösségi médiában ezekről a helyekről szuperlatívuszokban, a dicsérő jelzőkkel nem spórolva írnak, a kihagyhatatlanság látszatát keltve, miközben rengeteg más hely is hasonlóan látványos, csak épp nem kapják fel. Fontosnak érezzük ezeket is megismertetni a kirándulókkal.

Mindenki jobban járna, ha kevésbé koncentrált lenne a turistaforgalom - a koronavírus-járvány alatt például létrehoztunk egy válogatást a Természetjáró katalógusában megtalálható összes látnivalóról és túráról Budapest környékén, ami pont ezért a mai napig rendkívül népszerű. Szerencsére egyre többen túráznak, de fontos lenne az is, hogy betartsák az erdei etikettet, például ne szemeteljenek, és tartsák tiszteletben a természeti értékeket.

HV: Milyen állapotban vannak a hazai turista utak?

Erre általánosságban nem lehet válaszolni: sok tökéletesben, mások kissé elhanyagoltabban. Attól is függ, hogy a kérdés a pontosan mire vonatkozik, a jelzettségre vagy a bejárhatóságra. Magyarországon az MTSZ nagy pontosságú felmérése szerint 18 ezer km szabványosan jelzett turistaút van (ehhez még hozzájönnek a zarándokutak, tanösvények, egyéb tematikus utak), aminek a folyamatos karbantartása óriási feladat. Pár kivételes esettől eltekintve magát a jelzésfestést sem mi magunk végezzük, hiszen erre nincs kapacitásunk, hanem állami forrást kapunk hozzá, amire a tagszervezeteink pályázhatnak.

Ezen az óriási hálózaton folyamatosan nyomon követjük a jelzések és az utak állapotát, de mi senkit nem kötelezhetünk rá, hogy kifessen egy konkrét útszakaszt, ha nem érkezik rá pályázat. Hasonló a helyzet a bejárhatósággal: a különféle terepi problémákat, pl. ahol az útra dőlt fák akadályozzák a túrázók mozgását, mi magunk nem háríthatjuk el, hiszen csak a terület tulajdonosának vagy vagyonkezelőjének van joga intézkedni. Mi csak megkérhetjük rá, amit természetesen meg is teszünk. A visszajelzések alapján ettől függetlenül is jól működik a rendszer, hiszen az elmúlt 9 évben összesen 12500 km hosszúságban tudtunk jelzést, tehát turistautat felújítani a szervezeteink segítségével.

De meg kell jegyezni, hogy a túrázók igényei is nagyon eltérőek. Van, aki mindenhol rendezett, parkerdei környezetet vár el, és már az út mellett heverő holtfák is bosszantják, mert elhanyagoltságot lát bennük, miközben az igazi, természetszerű erdő pont ilyen, látszólag kaotikus benyomást kelt. Mások viszont kifejezetten szeretnek átmászni a kidőlt fatörzseken, és egy parkerdőben nem élik át a természetközeliség élményét. Nincs egyveretű válasz, de a biztonságos bejárhatóság elérésére minden jelzett turistaúton törekszünk. Sajnos azonban 18 ezer kilométeren mindig lesznek olyan pontok, ahol valamilyen probléma tapasztalható. Ezeket a túrázók könnyen jelezhetik nekünk az MTSZ vállalati honlapjáról is elérhető bejelentő felületen (https://bejelentes.turistaterkepek.hu/).

HV: Rengeteg turista jelzés van az erdőkben, egy laikus szinte alig ismeri ki magát. Mik a főbb jelzések, amelyeket érdemes helyén kezelnünk?

Magyarországon máig az 1930-as években kidolgozott jelzésrendszer van érvényben, amely ebben a formában hazai sajátosságnak tekinthető: bár sávjelzések más országokban is léteznek, a kiegészítő jelzések komplex rendszere csak itthon jellemző. A hivatalos, MSZ 20587:2021 azonosítójú, a Magyar Természetjáró Szövetség és a Magyar Szabványügyi Testület által 2021-ben megújított szabvány 11 féle jelzést tartalmaz, mindegyiket 4 színben. A színeknek is van egy rangsora – kék, piros, sárga, zöld –, és a leágazó jelzések azt a színt öröklik meg, amilyen színű jelzésről indulnak. Tehát a piros háromszög jelzés egy másik piros jelzésű turistaútról, például a piros sávról ágazik le.

A jelképek jelentését is érdemes megjegyezni, mert nagyban segítik a biztonságos tájékozódást. A sáv jelzésűek a legmagasabb rendű, hosszú, akár egy teljes hegységen (sőt, az Országos Kéktúra esetében Magyarország egész északi részén) átvezető utak, ezek alkotják a turistaút-hálózat gerincét, de a kereszt jelzésűek is lehetnek főútvonalak.

A kereszt egyébként átkötő utat jelöl, a háromszög magaslatra vagy kilátópontra vezetőt, a négyzet lakott településre, szálláshelyekre, a kör forráshoz, vízvételi helyhez, az ómega barlanghoz, az L pedig romhoz, műemlékhez vezet, míg az irányított körvonal körutat jelent. Ezek a legfontosabbak jelképek, amelyeket célszerű észben tartani, ugyanakkor van külön ikonja a kápolnáknak, templomoknak, az emlékhelyeknek, sőt a túramozgalmak bélyegzőhelyeinek is. Hasznos információ, hogy az ilyen kiegészítő jelzéssel ellátott turistautak nem lehetnek pár kilométernél hosszabbak.

Ez az egységes logika könnyen áttekinthetővé teszi az úthálózat jelölési rendszerét. Viszont fontos tudni, hogy ugyanolyan jelzésű turistaútból sok van; pl. a kék sáv sem csak az Országos Kékkörhöz tartozó útvonalakra utal, mivel több másik, kék sáv jelzésű turistaút is létezik hazánkban. Sőt, vannak más kéktúra-mozgalmak is: pl. a Balaton-felvidéki Kéktúra nem része az Országos Kékkörnek.

Egyébként a terepen találkozhatunk más jelképekkel is, amelyek többnyire zarándokutakat, egyéb tematikus utakat, tanösvényeket jelölnek. Ezek azonban nem részei a hivatalos szabványnak, és nem tartoznak a mi tevékenységi körünkbe, más szervezetek vagy önkormányzatok létesítik és menedzselik őket.

HV: Mennyire népszerűek a kéktúrák, mik a leginkább felkapott térségek?

A kéktúrázás reneszánszát éli, egyre többen kapnak kedvet az elkezdéséhez. 2022-ben minden addiginál többen,1320-an vehették át a Kékkörhöz tartozó három mozgalom valamelyikének a teljesítéséért járó jelvényt.

Természetesen az Országos Kéktúra a legnépszerűbb, annak pedig a statisztikáink szerint a fővároshoz közeli részei: a legtöbben a Hűvösvölgy - Rozália téglagyár (14.) és a Piliscsaba - Hűvösvölgy (13.) szakaszt járják, de kiemelten sokan választják az 1. szakaszt, amely a Kőszegi-hegységben, az Írott-kőnél kezdődik, illetve a Szárliget - Dorog (11.), valamint a Börzsönyön átvezető Nagymaros - Nógrád (17.) szakaszt is.

Ez azért nem meglepő, mert szinte mindenki vagy a lakóhelyéhez legközelebbi, vagy az 1. szakasszal kezdi a kéktúrázást, messzebb már csak azok jutnak el, akiknél kitart a lelkesedés. De általában véve érvényes, hogy az Országos Kékkör, és különösen az Országos Kéktúra szakaszai a hazai turistaút-hálózat legforgalmasabb részei közé tartoznak.

Címlapkép: Getty Images