Egyedülálló kiállítás nyílik ebben a nagyvárosban: ilyet még nem láttál

A művészettörténetből számtalan híres művész-házaspárt ismert, akik nemcsak magánéletüket, hanem szakmai munkájukat is egymás közelében, egymás hatása alatt bontakoztatták ki. Egy ilyen szoros kollaborációban közösek a sikerek és a nehézségek, bizonyos témák, motívumok mindegyikőjüknél fel-fel bukkannak. Nádas Alexandra és Nagy Gábor új kiállítása is bepillantást enged privát és szakmai együttállásukba.

A házaspár szerint közös kiállításuk közös életük, élményeik képszövetbe terelt megformálása.

Nádas Alexandra (1974) festőművész 1996 óta több mint hetven önálló kiállításon, valamint 600 csoportos hazai és külföldi kiállításon vett részt. Művészeti vásárok, művésztelepek rendszeres tagja, több tucat munkája található hazai közgyűjteményekben. Fő témája a történelmen átívelő női identitás megragadása, sajátos kézjegye a művészettörténeti parafrázisok intellektuális beépítése munkáiba.

Ahogy megfogalmazta, festményei legfontosabb eleme a táj, azaz az ember által épített struktúrákból, épületekből és tárgyakból felépített mesterséges környezet, de képein absztrakt módon a természet is megjelenik. Legújabb munkái a korábbi konstruktív, merev és absztraháló képszerkezetről a líraibb és realisztikusabb, "rétegzett" kifejezésmód felé való elmozdulást tükrözik, miközben a feszes, kiegyensúlyozó szerkezetet továbbra is megtartják.

A megszokott táj, amelyben nap mint nap élünk, bizonyos mértékig átformálva, profán oltárképpé alakul át néhány alkotásán.

Ahogy Nagy Gábor a közelmúltban született alkotásairól írt, az elmúlt években vertikálisan kialakított motívumok - a Létoszlop, a Fűkatedrálisok, a Földszegmensek - között megjelent egy objektív elem, a bárány, amely szándéka szerint, de történelmileg is, a tisztaság, az őszinteség, a szeretet és az áldozatos tartalom hordozója.

Címlapkép: Getty Images