Indul a szezon: korlátozások és zsúfoltság a karanténból ébredező Balatonnál

Bár még nem dőlt el, hogy várható-e csődhullám a magyarországi idegenforgalomban, de van egy jó hírünk. A Balaton-felvidéken tett utazásunk alapján talán nincs még minden veszve. Látszik, hogy az emberek szeretnének utazni, de az élményszerzés kontra biztonság dilemmát egyelőre még nem sikerült eldönteniük. Mi egy két hónapja tartó bezártság után az utóbbira voksoltunk és bevállaltunk egy hétköznapi, egynapos kirándulást a Balaton körül.

Jól megtervezett utazásunk a Balaton-felvidéket célozta meg. A turizmus és a gazdaság ébredezése szempontjából talán ez a hely reprezentálja leginkább a magyarországi helyzetet: kávézók és éttermek sokasága, vízpart, vitorlázási lehetőség, természeti környezet, túraösvények, természeti környezet, helyi kézműves termékek, és egy kis korzózás is adott.

Bevallom, kissé félve indultunk, hiszen néhány hete még azokkal a helyi szolgáltatókkal készítettünk interjút a HelloVidéknek, akik arról meséltek, hogy talán egész évre le kell húzniuk azt a bizonyos rolót, de az ételkiszállítást és pick-up ételrendelést is csak igen kevesen merték bevállalni.

Szauer Judit, a Balatoni Gasztrotérkép ötletgazdája akkor azt mondta nekünk, a tartalékok hiányában nagyon nehéz gazdasági helyzetben találták magukat a vendéglátóipari egységek, akik úgy küzdenek a krízishelyzettel, mint egy sebes folyású folyó áradása idején. Már akkor is feltettük a kérdést: mi lesz a járványhelyzet után? Talán eljön az újabb „aranykor” a Balatonon és mindenki a magyar tengerre utazik majd? Vagy talán búcsút intünk idén a lángosnak, a hekknek és a csíkos napernyőnek?

Várakozással teli izgalommal, reggel hét órakor ültünk a korábban már teletankolt autóba Pécsen. Maszkokat fel – hiszen nem élünk közös háztartásban –, kézfertőtlenítő mindenki táskájában. Első állomásunk Keszthely volt, ahol elsőként egy partközeli kávézót teszteltünk. Tíz óra magasságában a parkolóban épp akadt egy hely és a hétasztalos teraszon négynél találkoztunk vendégekkel: anyuka a kislányával süteményt evett, két huszonéves srác beszélgetett, egy öltönyös férfi itta kapucsínóját a napi újság mellett, majd egy idősebb férfi érkezett biciklivel, szintén kávézni. A rendelést a pultnál kellett leadni, ahol mindenki (három pultos és felszolgáló) maszkot viselt. Az ízlelőbimbóinkat azonnal próbára is tettük: a kávézóban vendégekre várva feltöltötték a süteményes hűtőt, ahol számtalan különleges torta és más édesség csábított minket. Fél órát maradtunk itt és láthatóan folyamatos maradt a forgalom.

Ezután egy természeti csodát, a balatongyöröki Szépkilátót vettük útba. A parkolóban legalább tíz gépkocsi állt és két motoros is épp ott beszélgetett egymással. A zöld fövenyen egy család piknikezett, hangulatos kockás plédet leterítve a pazar panorámát kémlelve: élvezték a napsütést, közben olvastak, de az elemózsiás kosár sem maradt el. Két kutyás is érkezett, majd hátizsákos turisták. Amikor az egyik hölgyet megkértük, hogy készítsen rólunk egy fotót, előzékenyen elővett egy szendvicses zacskót, majd kesztyű hiányában azzal fényképezett le minket, odafigyelve a legmagasabb fokú biztonságra.

Ekkor már eléggé megéheztünk és már csak 12 kilométerre feküdt következő célpontunk, a Laposa-szőlőbirtok Badacsonyban. Biztosra mentünk és asztalt is foglaltunk még előző nap, ezért kicsit sietnünk kellett. A választás ezúttal sem véletlen. Laposa Bence, a Balatoni Kör elnöke már többször nyilatkozott nekünk itt, a HelloVidék hasábjain. Jól ismertük véleményét és aggodalmait is a járvány kapcsán, ezért mindenképpen támogatni szerettük volna az aznap kinyitott borterasz látogatásával. A hegyről a Balatonra nyíló panoráma azonban teljesen elképesztett minket: két hónap otthoni bezártság után ilyen csodálatosat látni felért egy lottó ötössel.

A teraszon a maszkot viselő pincérek épp az asztalokat és padokat fertőtlenítették, ez azonnal megnyugvással töltött el minket. Épp velünk egy időben érkezett egy négyfős társaság is, és hamarosan még egy fiatal pár is csatlakozott a vendégekhez. Barátnőm és kollégám természetesen megkóstolta a borokat, majd teret engedtünk a gasztronómiai élvezeteknek is. A járványidőszak ellenére az étlap kínálata teljes mértékben elérhető volt: végül helyi specialitásokat kóstoltunk meg frissen sütött hagymás-olívás kenyérrel. De erről majd később írunk egy éttermi kritikánkban.

Régóta bakancslistás tételt pipáltunk ki, amikor jóllakottan Monoszló felé vettük az irányt. A Balaton Felvidéki Nemzeti Park aznap (május 8.) nyitotta ki újra kapuit újra a látogatók előtt, így végre megpillanthattuk az ország talán leglenyűgözőbb geológiai természeti csodáját, a függőleges bazaltoszlopokból álló Hegyestűt. Ahogy a jegypénztárnál megtudtuk, a geológiai bemutatóhelyet több védelmi intézkedés mellett nyitották meg:

• 65 év felettiek nem látogathatják,
• egyszerre 25 fő tartózkodhat ott,
• a legalább 1,5 méter egyéni védőtávolság betartása mind szabad térben, mind zárt térben kötelező,
• zárt térben kötelező a maszk vagy más orrot, szájat takaró eszköz viselése,
• a közösségi tér és a játszótér használata tilos,
• törekedjünk a készpénzmentes fizetési módokra.

Rajtunk kívül még négyen tartózkodtak a bemutatóhelyen, ahová az ott eltöltött körülbelül egy óra alatt még négy látogató érkezett. Miután megmásztuk a bazaltvulkánt egy idősebb házaspárral találkoztunk, akik a hegy csúcsán pihentek, félúton pedig egy szerelmespár csodálta a Balaton-felvidékre nyíló kilátást. Pont jókor érkeztünk: ahogy azt az igen kedves jegypénztáros elmesélte, az irdatlan sziklafalnál általában elég jelentős a zsúfoltság, a hely óriási népszerűségnek örvend.

A hegymászás után jól jött egy frissítő, amihez nem is találhattunk volna jobb helyet Balatonfürednél. A Tagore-sétányon áthaladva meg is jegyeztük: „Balatonfüredet biztosan elkerülte a koronavírus”. Ennyi embert egy szokványos előszezonban is lehet látni a településen, ahol a kávézók, cukrászdák és éttermek is mind nyitott kapukkal várták a vendégeket. Parkolni sem tudtunk elsőre, két kört kellett menni, hogy a második, a parttól messzebb lévő utcában le tudjuk tenni az autót (jó hír viszont, hogy nem kellett parkolódíjat fizetni). Lesétáltunk a Balatonhoz, ahol örömmel láttuk, hogy a víz kristálytiszta. Rengetegen napoztak, beszélgettek, horgásztak, fotózkodtak vagy épp kutyát fürdettek a tó partján.

Hamarosan három orosz hölggyel is összefutottunk, feltételeztük, hogy talán az oroszok körében igen népszerű Hévízről keveredtek oda. Az egyik teraszon leültünk és bár zsúfoltságnak nem nevezném, ami ott fogadott minket, de egyik vendéglátóhely sem pangott az ürességtől. Kávét, shaket és limonádét rendeltünk. A maszkos pincér gyorsan hozta a rendelésünket, az árak láttán azért egy kicsit leesett az állunk. Apropó maszk: ahogy itt, úgy máshol is találkoztunk a járványügyi szabályok írásos jelzésével az ajtókon; belépés csak maszkban, még akkor is, ha csak az illemhelyiséget szeretné valaki használni.

A vacsora már Balatonalmádiban várt minket, ahol szintén foglaltunk asztalt az utazást megelőző napon. Bár ebben a vegán étteremben most először jártunk, pont úgy éreztük magunkat, mintha már jól ismernénk. Árvai Anita, a hely tulajdonosa már többször nyilatkozott a HelloVidéknek a szezonalitásról és arról is, hogy milyen fantasztikus érzés volt a családjával a fővárosból vidékre költöznie. A pultos természetesen itt is maszkot viselt – ahogy mi is, amíg kimentünk a teraszra –, és a több helyre kikészített kézfertőtlenítő is biztos megnyugvást adott a jelenlegi, fokozott helyzetben. Rajtunk kívül még három asztalnál ültek és még egy kedves pécsi ismerősünkkel is összefutottunk. Tényleg kicsi a világ.

A nap végén a Balaton egyik „sarkán”, Balatonakarattyán néztük meg a lemenő nap fényét, megszámlálhatatlan vitorlás útját megfigyelve. Meglepődtünk, de a Kisfaludy sétányon szinte tömeggel találkoztunk: minden padon ült valaki vagy valakik, így letelepedtünk a fűben és nyugodt szívvel vettük tudomásul, hogy az élet láthatóan újra beindult a Balatonnál, bármerre jártunk. Pécsig hazafelé arról beszélgettünk, hogy talán tényleg eljöhet az a sokat emlegetett „aranykor” a hazai turizmusban, és hogy a megfelelő járványügyi szabályok betartásával mégsem annyira drámai a helyzet, mint amire őszintén szólva számítottunk, amikor útra keltünk.

Fotók: Jeki Gabriella