Hihetetlen: bizarr külsejű, 5 méteres őshüllőre bukkantak a villányi tőkék között

Villányról első hallásra mindenkinek a borok, azon belül is a vörösborok jutnak eszébe. A végeláthatatlan szőlőtőkék, a hívogató borospincék, a frissítő rozék és a szőlőben rejlő lehetőségek. Pedig a boroshordók szomszédságában olyan, több százmillió éves kincseket rejt a föld mélye, amelyekre talán még álmunkban sem gondoltunk: őslény maradványokat.

A kutatást az úgynevezett Dinoszaurusz Kutatócsoport tagjai végzik, amely már 2000 óta működik az országban. Hogy miért pont hazánkban? A szakemberek ugyanis hosszas előzetes információgyűjtés és kutatás után felfigyeltek a felső-kréta korú (körülbelül 85 millió éves) folyóvízi üledékekre a Bakonyban található Iharkúton, amelyről egyszer már a HelloVidék is beszámolt. Erről a helyről származnak többek között Magyarország első dinoszaurusz-maradványai is.

Az első leleteket újabbak követték, hamarosan elindultak a több hetes kutatótáborok, miközben összefüggő csontvázak és több ezer önálló csontmaradvány és fog került elő, köztük halak, kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, madarak maradványai. Hamarosan bővült a lelőhelyek száma is: 2012 óta az ELTE tudósai már Villányban is megjelennek minden nyáron, hogy néha hihetetlennek tűnő felfedezésekkel álljanak elő. Ahogy most is.

A legújabb kutatások során előkerült több olyan maradvány, köztük 20-25 centiméteres nyaki csigolyák, illetve fogak, melyek arra utalnak, hogy az Európa és Kína hasonló korú rétegeiből ismert hosszúnyakú Tanystropheus az egykori Villány területén is élt. A legnagyobb csigolyák méretei alapján a villányi őshüllő nyaka elérhette a 2 méteres hosszt, teljes testhossza pedig akár az 5 métert is. Bár egyelőre még állkapocs vagy koponyaelemek biztosan ehhez a formához tartozóan nem ismertek, a sok ezer előkerült fog között van több olyan lelet, melyek összehasonlítva más európai lelőhelyek formáinak fogaival a villányi Tanystropheushoz tartozhattak

– mondta el a HelloVidék kérdésére Ősi Attila paleontológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Dinoszauruszkutató Expedíció vezetője, aki azt is elárulta, hogy ezekről az állatokról sokáig semmiféle információja nem volt a kutatóknak.

A szakemberek szerint a hegyes, kúpos, párhuzamos barázdákkal díszített fogok arra utalnak, hogy ez a bizarr hüllő minden bizonnyal főként halakkal és a vízben úszó más kisebb nagyobb szervezetekkel táplálkozott. Ez azért is fontos megállapítás, mert az őshüllő életmódjával kapcsolatban már több mint száz éve folyik a vita: egyes vélemények szerint teljes mértékben vízi életmódot folytató, ragadozó forma lehetett, miközben mások úgy gondolják, hogy bár képes lehetett úszásra, inkább a partokon, szárazföldeken vadászott. Most a villányi leletek végre választ adhatnak erre a nemzetközileg is fontos paleontológiai kérdésre.

Ezen a vidéken triász korú, közel 230 millió éves tengeri üledékes kőzetek tárulnak fel, melyekből már több mint 100 évvel ezelőtt is előkerültek gerinces állatok maradványai, de részletesen soha senki nem foglalkozott velük. Az ELTE, a Magyar Tudományos Akadémia és az Nemzeti, Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott Kutatócsoport szisztematikus ásatások révén több olyan csontokban, fogakban gazdag kőzetréteget fedezett fel, ahonnan mára sok ezer maradvány, köztük izolált csontok, koponyák, részleges csontvázak és fogak ezrei láttak napvilágot

– mutatott rá a szakember, aki kollégáival együtt számos, nemzetközi tudományos lapban publikálta az egyedülálló magyarországi eredményeit (legutóbbit a Geologica Carpatica neves szaklapban).

Ahogy azt a HelloVidék megtudta, a legtöbb maradvány tengeri állatoktól származik, amelyek között gyakoriak a porcos halak fogai, csontjai, illetve olyan tengeri hüllők csontjai, mint a hosszúnyakú, hegyes fogú ragadozó Notosauriák és a törőfogú, páncélozott Placodontiak. A triász időszaki leletek arról a kritikus időszakról mesélnek, amikor megjelentek az első dinoszauruszok vagy épp a mai krokodilok ősei.

A kutatásokat Villányban 2012-ben kezdtük meg, amikor egy már régóta ismert feltárást tanulmányoztunk budapesti és pécsi kollégákkal. Akkor vettük észre, hogy a feltárás mellett frissen nyitottak egy építkezési gödröt. Kiderült, hogy itt kiválóan feltárulnak olyan kőzetrétegek is, amelyeket korábban ilyen szépen nem lehetett látni. Akkor csontokat nem találtunk, de egy héttel később egy, a területen a kőzetrétegeket tanulmányozó kolléganőm, Pozsgai Emília telefonált, hogy az építkezési gödör területén csontokat fedezett fel. Azóta évente végeztünk itt 1-2 hetes nagy szabású ásatásokat. Az itt feltáruló kőzetrétegek túlnyomó többsége tengeri környezetben képződött, ezért a leletek döntő többsége is a tengeri állatoktól származik. Halak, Nothosauria és Placodontia őshüllők fogai, csontjai, továbbá ritkán néhány szárazföldi állat maradványa is előkerül innen. Ez utóbbi leletek azért fontosak, mert a triász időszaknak ebben a periódusában alapvető változásokon mennek át mind a tengeri, mint a szárazföldi ökoszisztémák. Többek között, ekkortájt jelennek meg az első dinoszauruszok és pteroszauruszok, amelyek csak néhány millió évvel később válnak majd uralkodóvá

– magyarázta Ősi Attila, aki szerint rendkívül gazdag leletanyagot rejt a villányi terület.

Ez pedig azt is jelenti, hogy Magyarország legújabb, de egyre gazdagabb leletanyagot szolgáltató mezozoikumi gerinceslelőhelye Villányban van. Mára több ezer lelet került elő, amelyek visszarepítenek minket a 220-240 millió évvel ezelőtti világba és segítik ennek pontosabb megismerését, az egykori élővilág pontosabb feltérképezését.

Címlapkép: Jeki Gabriella