Nem minden a Hortobágy: ezt a négy gyöngyszemet ne hagyd ki, ha a Hajdúságban jársz

Debrecen hazánk második legnagyobb városaként méltán népszerű turisztikai célpont, de számtalan hely található 20 kilométeres körzetén belül is, amelyek kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek az utazók előtt, de mindenképp érdemes felkeresni őket annak, aki erre jár.

Ez a vidék nem bővelkedik természetes vizekben, de a mesterségesen létrehozott tavak, főleg egykori halastavak is úgy simulnak a tájba, mintha öröktől fogva ott lettek volna, aki nem tudja, észre sem veszi rajtuk, hogy nem a természet formálta őket ilyenné. A Hortobágyi halastavakat valószínűleg sokan látogatják, de le le kell menni a térképről ahhoz, hogy egy másik gyöngyszemhez eljussunk.

1. Nagyhegyesi Kráter tó

Bizony a szántások között húzódó földúton lehet csak megközelíteni ezt az eldugott helyszínt, ami egy baleset következtében jött létre, és utólag elmondhatjuk, ez esetben pozitív eredménye lett annak, hogy a természet megmutatta az embernek: ő az úr. Nagyhegyes egész területének talajszíne alatt hatalmas szénhidrogéntelep helyezkedik el, egymás alatt 670-1210 méter közötti mélységben, és 1958-59-ben meg is találták ezt a gázmezőt. Addig elképzelhetetlen volt, hogy akár csak 1 milliárd köbméter gáz legyen valahol, itt pedig 33 milliárd köbméternyit sejtettek. Nagyhegyesen 1961 augusztusában kitört egy ilyen kút, ami aztán létrehozta ezt a sajátos mikroklímájú szigetet a szántóföldek közepében. A Hortobágy keleti szélén, a Hajdúság délnyugati határán, a Keleti-főcsatorna mellett, Debrecen, Balmazújváros, Hajdúszoboszló városok által határolva, ártéri síkságon, a tengerszínt felett 87-110 m közötti magasságban fekszik.

A szakemberek hiába igyekeztek iszappal elfojtani a kitörést:

Kráter keletkezett, ami rövid idő alatt elnyelte a 45 méter magas fúrótornyot a gépekkel, fúrómesteri bódéval együtt. A béléscsövek mint a gyufaszálak, röpködtek a levegőben, kőzettömbök repültek föl, szétrobbantak, és kezdtek a kút körül gátat építeni. A levegőbe szökött hatalmas gázmennyiség annyira lecsökkentette a rétegben a nyomást, hogy a vizes rétegből megindulhatott a beáramlás a kútba. A kráterben keletkezett iszap zagy fojtotta el a kitörést"

- emlékezik meg az esetről Somfai Attila, okleveles geológusmérnök.

A kitörés helyén több mint 200 méter átmérőjű, és igen mély krátertó keletkezett. A kitörés hordalékai 17 méter magas földsáncot építettek, amelyen dús növényzet fejlődött aztán. A tó körül és a földsánc tetején sétautat alakítottak ki, padokkal, de van itt szalonnasütő, bográcsozó hely is.

Ahogy közelítünk Debrecen felé északi irányból, Hajdúböszörmény felől, útba esik egy zsákfalucska, Bodaszőlő. Érdemes lekanyarodni ide a 35-ös főútról, mert egy olyan középkori várrom maradványait csodálhatjuk meg, amelyiknek a falaihoz szerelmi tragédia miatt vér tapad a legenda szerint. A szántóföldek rejtekében egy kunhalmon magasodik a titokzatos, középkori templomrom.

2. Zeleméri templomrom

A valamikor körülbelül harminc méter magas templomtorony mára már csak a maga tizennyolc méterével tör az ég felé, mellette az északi fal egy kis darabja áll még, dacolva a múló évszázadokkal.

1907 óta a templomrom műemlék. Az egykori állomással szemben, a vasúti sín túloldalán, a Zelemér halmon terpeszkedik. Az Alföld térségében igen gyakori képződmények a zelemérihez hasonló halmok, többségüket a Kárpát-medencében még a honfoglalás előtt itt élt népek (szkíták, szarmaták, hunok, avarok) hozták létre temetkezési céllal, őrhelyül és szakrális okokból. A 19. században tévesen a kunok művének tulajdonították őket, innen ered a nevük.

A tatárjáráskor elnéptelenedett, és ezután újratelepült dombon 1310 körül épült a késő gótikus, egyhajós, fél nyolcszög alakú, északi sekrestyével ellátott templom. A szentély, a hajó és a torony együttes hossza 26 méter, a hajó szélessége 6,6 méter volt. A 4,5 x 4,8 méter alapterületű torony valószínűleg őrtoronyként is funkcionált.

A monda szerint Zeleméren a templom mellett állt egy vár is a középkorban, melyben egy Vaszil nevezetű gazdag rác élt lányával, a szép Mariczával. Egy idősödő rác vezér, Daniló, Vaszil barátja, a lány szépségét érkezett megcsodálni. Maricza már jegyben járt, ez azonban nem zavarta Danilót, aki egy őszi este, mikor Vaszil a bökönyi határon portyázott, szerelmet vallott a vár bástyaszerű építményének legmagasabb csúcsán éneklő lánynak. Maricza visszautasította Daniló közeledését, a vezér erre vadul rátámadt a védtelen lányra, és dulakodni kezdett vele. Maricza érezve vesztét, hogy tisztességét megőrizze, inkább a halált választotta, és magával rántotta a vágytól megvadult vezért a hegyes karókkal, éles kövekkel megrakott mély árokba. Maricza azonnal szörnyethalt, Daniló azonban csak a lábát törte. Vaszil szörnyű bosszút állt Danilón, a várat pedig leromboltatta. A legenda szerint a szép Maricza halálának évforduló éjjelén több éven keresztül két magas, fehér árny jelent meg a zeleméri templomtorony aljában, akik nyugtalanul kerestek valamit. A régi öregek azt rebesgették, hogy az öreg Vaszilnak és Maricza jegyesének hazajáró lelkei azok, akik a szép lány sírját keresik.

A Zeleméri-halomtól alig kétszáz méterre nyugatra található a Tócó-patak forrása, amely a közeli Józsa településen keresztül folyik Debrecen felé. Ha tovább indulunk a patak mentén, eljutunk egy modern templomhoz, ami pár éve épült Józsán, a helyi jelentőségű természetvédelmi terület csücskében.

3. Józsa, díjnyertes Szent György-templom

Két rangos építészeti díjjal is büszkélkedhet az egykori honfoglalás-korabeli településen, Józsán álló római katolikus Szent György-templom: felszentelése után nem sokkal, 2016 októberében a Pro Architektúra díjat nyerte el, majd pedig ugyanez év decemberében a Média Építészeti Díját is a magáénak tudhatta.

Nem véletlenül kapta a Szent György nevet az épület. Már a 13. században is állt egy Szent György-templom a mostanitól nem messze, a romjai ma is megtekinthetőek, és mivel hivatalosan nincs gazdájuk, így benőtte őket a fű és a gaz, tábla sem jelzi, hogy milyen régi épület maradványaira lelhetünk a fák között.

A Győrffy Zoltán tervezte épület méltatói kiemelik, hogy a templom a téglaépítés mesteri példája, a szerkezetek és az anyagválasztás összhangban van mind a tájjal, mind az épület funkciójával. Az ősi anyag innovatív módon köti össze a múltat és a jelent. A homogén kialakítás, az azonos belső és külső kiképzés szakrális erőt sugároz.

A templom érdekessége az is, hogy több mint 1600 négyzetméter kapott speciális téglaburkolatot, és hagyományos értelemben vett tető nincs is a templomon. A teljes külső burkolat téglából készült, hogy az egységet hangsúlyozza. Magyarországon és határainkon túl alig néhány hasonló burkolású építmény van.

4. Debreceni Erdőspuszták

Debrecen közelében nemcsak a méltán nagy hírű Hortobágyi Nemzeti Park szikes pusztasága terül el, de a város határában van egy kevéssé ismert, ám annál értékesebb gyöngyszeme a vidéknek: az erdőspuszták ősi tájegysége, ami a maga nemében egyedülálló az országban.

A Tiszántúl síkságából 120-150 méter magasra emelkedik ki, tavakkal, fás-füves területekkel. Szigetszerűen elkülönül környezetétől az ősmaradvány, mintegy 10 km távolságra, félkör alakban húzódik Debrecentől Bánk felé. Ahogy a neve is mutatja, átmenet a különleges kirándulóhely a füves és erdős puszta között, tulajdonképpen egyfajta erdős és füves sztyepp táj, rendkívül gazdag növény- és állatvilággal.

Ősi tájegységnek nevezik a területet, mely a mai napig is őrzi a történelem előtti idők tájképét. Buckaközi mocsarak, fűz és nyírlápok a legtöbbet rejtenek az alföld múltjából, növény- és állatvilágából egyaránt. Az 1800-as évek végén a területet lecsapolták, hogy a víz alatt álló részek helyet adjanak a mezőgazdasági művelésnek. A vízfelületek eltűnésével csökkent a levegő páratartalma, megváltozott a terület flórája, ez az oka annak, hogy a múltat idéző kőris-nyír-éger-fűzlápok maradványai mára csak nyomokban lelhetők fel. A vízrendezéssel megkezdődött az erdőterületek csökkenése, és a megmaradó erdők faállományának átalakítása. Az őshonos növények termőhelyén különböző tájidegen fajok jelentek meg, például akác, erdei fenyő vagy a vörös tölgy. A 19. század óta az őshonos vegetáció mellett a szárazabb viszonyokat is jól tűrő telepített akácok jellemzik, amelyek mára a területek meghatározó erdőalkotójává váltak

– mondta el Böszörményi Bence, a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének erdészeti igazgatója.

Az erdőspusztákon éltek a terület gondozói, a vákáncsosok, egyfajta erdőpásztorok, akik földbe vájt kunyhóikban az egész évet kint töltötték a határban.

Hatalmas földsáncok maradványai többfelé találhatók az Alföld peremén. A nép a Tiszántúlon Ördög árkának, a Duna-Tisza közén Csesz árkának, Csörsz árkának nevezi őket. Ezek a sáncok valaha hatalmas védelmi rendszert alkothattak, hazánk területén mintegy 550 km hosszúságú ördögárok terül el.

Debrecen határát az Ördög árkának két ága is átszeli, érdemes rájuk is vetni egy pillantást, ha már erre kirándulunk. Az egyik a hajdúhadházi Csere-erdőből a Monostori-erdőt, a Nagyerdőt érintve fut a Paci-erdőbe. A másik a hajdúhadházi Nagyerdőből indulva éri el Pallagot, majd délkelet felé haladva fut át a Fancsikai- és a Bánki-erdőn.

A sáncok egy széles és mély árokból és annak belső oldalán emelt magas töltésből állnak. Kutatók feltételezései szerint a 320-330-as években építhették a szarmata-jazig törzsek szállásterületeik (és így a Római Birodalom Pannónia tartományának) keleti határainak jelölésére és a kelet felől várható vándorló népek támadásai elleni védelmül.

Címlapkép, fotók: Dubóczky Krisztina