Kész, máris megtelt a Balaton: őrült tömeg, brutál árak a magyar tengernél

Nem volt abszolút tervezett utazás, de a dolog valahogy mégis adta magát: május elsején reggel fél nyolckor ültünk autóba és indultunk a Balaton irányába, hogy felfedezzük a nyitás utáni első, meleg tavaszi hétvége nyújtotta lehetőségeket. Bár a mondás szerint a májusi eső aranyat ér, azért a félúton ránk szakadó eső kevésbé tűnt abban a pillanatban vonzónak. Az időjárással kapcsolatos mobiltelefon applikáció szerint napos-felhős idő lesz 22 fokkal, amiben bízva haladtunk tovább első körben Fonyód felé. A forgalom ekkor még visszafogottan haladt, csak néhány mezőgazdasági gépjármű lassította utunkat a kétszámjegyű szakaszokon; cserébe viszont a somogyi végtelen repcemezők ajándékoztak meg minket a végtelen sárga virágtenger látványával (az illata az már ízlés kérdése).

Fonyódra beérve már igencsak felerősödött a forgalom. Délelőtt tíz óra környékén a főútra való kikanyarodás már erősen a „mission impossible”, azaz lehetetlen küldetés kategóriába tartozott. Úgy gondoltuk, hogy először érdemes lenne meglátogatni a strandot, illetve a mólót, ezért arra vettük az irányt. Itt is meggyűlt a bajunk a forgalommal, mert a kanyarodósáv an álló autók feltorlódtak, miután lezárták a sorompót az erőteljes vasúti forgalmat bonyolító területen. Ablak le, rádió hangereje fel, és igyekeztünk a várakozás közben újra felfedezni a „balatoni lázat”.

A jó hangulat azonnal gyorsan szertefoszlott, amikor végre felnyitották a sorompót és elindulhattunk parkolóhelyet keresni a vízparti szakasz mellett. Hiába tettük meg az utat kétszer oda és vissza, illetve fordultunk be mindkét parkolóba hely után kutatva, az erre tett kísérletünk végül kudarcba fulladt. A közben gyalogosan szállingózó embertömeg között lavírozva úgy döntöttünk, hogy akkor a fonyódi parton tett séta tervét sztornózzuk.

A Panoráma-sétány felé vettük az irányt a kisebb tömeg reményében. A főúton áthaladni ismét közel öt percet vett igénybe, de ezután már egyszerű volt a haladás. Útközben felújítások tömkelegével találkoztunk, illetve a villasor mellett egy jelentősebb beruházással, ahol több tábla is hirdeti az eladó lakásokat. Természetesen erre is azonnal rákerestünk, amikor parkoltunk a következő utcában, ahol viszonylag nyugodt körülmények vártak ránk. Mint kiderült, 2021 tavaszától fokozatosan adják át itt a lakásokat.

Az épület lokációja nem csak balatoni de országos viszonylatban is egyedülálló, hiszen századfordulós épületek között, egy nemzeti park közvetlen szomszédsága adta csend és nyugalommal övezve helyezkedik el. A panorámájáról ismert Szaplonczay sétány a bejáratunk előtt halad el, mindemellett a Balaton-part is csak 5-6 perc gyalog

– válaszol a lakásokat kínáló oldal a „miért éppen a fonyódi villasor” kérdésre.

Mint kiderül, az egész éves lakhatásra is alkalmas lakásokhoz már "smart home" rendszert is építenek, amivel a tulajdonos okostelefonról vezérelheti a hűtés, illetve fűtésen túl akár a bejárati ajtó nyitását, a redőnyök mozgását, IP kamerát, vagy épp a füstérzékelőt.

De nézzük az árakat, amiből csak kettőt találtunk: egy 84 négyzetméteres, 3 szobás lakás 62,5 millió forintba kerül; egy 110 négyzetméteres, 3+fél szobás lakás ára 79,9 millió forint. A hirdetésekhez egy videó is kapcsolódik, ebből megtudtuk azt is, hogy az összesen 54 társasházi lakás mérete 35-110 négyzetméter között mozog, amihez elektromos autó töltési lehetőséget biztosított, illetve 17 teremgarázst és 36 felszíni parkolót épített Szendrő Péter, Ybl díjas építész.

Adatgyűjtés után visszatértünk a sétányra, és a panorámás látvány után úgy döntöttünk, hogy felmászunk a Sipos-hegyi kilátóhoz. Hét kilométer és tizenkilenc emelet megmászása után (köszönet az okos eszközöknek, hogy ezt így tudjuk mérni) a kilátót azonban karbantartás miatt zárva találtunk. Hozzánk hasonlóan járt egy nagyobb baráti társaság is, akik a szintkülönbség legyőzése után még jobban kapkodták a levegőt, amikor elárultuk, hogy „hiába” jöttek.

Fonyód után a 7-es úton indultunk az északi part irányába. Mint kiderült, az egyik barátnőm is úgy döntött, hogy balatoni kirándulást tervez aznapra és anyák napja alkalmából magával hozta az édesanyját is. Mint kiderült, kettő órára foglalt asztalt az egyik szigligeti étteremben még a hét közepén, ezt bővítettük plusz egy fővel és egy kutyával, így mi is csatlakozhattunk hozzájuk.

Az útvonaltervező szerint az út 1 órát vesz igénybe, azonban közel másfél óra alatt értünk oda az óriási forgalom miatt. Mindenhol autók, kerékpárosok és gyalogosok. A balatongyöröki kilátónál esély sem volt parkolni, és a szigligeti várnál is egymást érték a gépjárművek. Ezek után nem lepődtünk meg, amikor a kikötő melletti étteremnél sem sikerült leparkolni, csak visszatérve az út mellett.

Nagyon aggódom az eső miatt, nézzétek ezt a rengeteg embert. Majd ha esetleg leszakadna az ég, majd próbáljuk az asztalokat ide-oda húzni, hogy mindegyik bekerüljön a ponyva alá. De nagyon figyelünk a távolságtartásra, így mindenki nyugodtan tud enni és beszélgetni is

– sorolta aktuális aggodalmait a hely egyik felszolgálója, akiről később derült ki, hogy az étterem nagyon lelkes tulajdonosa.

Az ételre a tömegre való tekintettel viszonylag sokat kellett várni, de ezt előre jelezték, így nem ért meglepetésként minket. A várakozás vagy a kapkodás azonban szerencsére nem ment a minőség rovására, és még a kutyus elé is azonnal került egy vizestál, külön kérés nélkül. Az étteremben töltött kicsit több mint két óra alatt rengetegen fordultak meg ott: a kikötőben, illetve a mólón is egymást érték az emberek.

Hasonló vendégszámmal dolgozott szinte minden hely, amiket az utunk mentén láttunk. Visszagondolva talán ezért is tűnik már utólag csírájában rossz ötletnek, hogy elkanyarodtunk a gyenediási Bringatanya felé az ország fagyijának megkóstolása reményében, ahol a hihetetlen sort látva lemondtunk a nap zárásának tervezett fagylaltozásról.

Címlapkép: Getty Images