Düledező parasztházból meseszép otthon: milliárdok mentek vidéki lakóházak felújítására

A Népi Építészeti Program támogatására idén januárban ismét lehetett pályázni. Azok a szervezetek vagy magánszemélyek igényelhették a támogatást, amelyek-akik népi építészeti értéket képviselő, egyedi (műemlék, nyilvántartott műemléki érték, helyi védelem) vagy területi védelem alatt álló ingatlan tulajdonosai.

Januárban a szakmai előkészítésre lehetett támogatást kérni. Az előkészítésbe beletartozott a népi építészeti emlék építészeti értékeinek azonosítása, illetve az épület szerkezeteinek állapotát értékelő dokumentációk (építészeti felmérés, építéstörténeti dokumentáció és értékleltár, statikai és faanyagvédelmi szakvélemény, diagnosztika, falkutatás, szakrestaurátori terv) és a felújítási építészeti terv elkészítése, melyek megalapozhatnak egy későbbi építési támogatási kérelmet. A mostani kiírásban ezek finanszírozására kérhettek támogatást a pályázók.

Míg 2017-ben a program tervezett első szakaszában 300 millió forint összegű támogatást osztott ki a Miniszterelnökség, 2018-tól már 1,5 milliárd forintos keretösszeg áll rendelkezésre a programnak.

Fontos változások történtek a pályázat kapcsán

Az előző évek gyakorlatától eltérően az eddig az év közepén megjelenő kimondottan Tájházak részére szóló támogatási forma idén külön nem jelenik meg, hanem egybeolvad az általános támogatási kiírásokkal. A januárban megjelent kiíráson a Tájházak a korábban is alkalmazott kedvezőbb támogatási feltételekkel nyújthattak be kérelmet.

További változás, hogy helyi védettség esetén a településkép-védelmi rendeletben a kérelem benyújtásának napjáig jogerősen megállapított védettség igazolása volt szükség. A tervezői költségvetés-kiírás a szakmai előkészítés pedig kötelező elemévé vált.

Elképesztő, mit hoztak ki a romos lakóházakból

A támogatott helyszínek nagy számára való tekintettel a Népi Építészeti Program eredményeit több kötetben mutatta be a Lechner Tudásközpont, így a Megújuló vidéki örökségünk című sorozatban a már lezárult pályázatokat tekinthetjük meg. A kiadványokból megismerhetjük az épületek rövid történetét, főbb jellemzőit és azokat a feladatokat, amelyeket a támogatással egy vagy két év alatt megvalósítottak tulajdonosaik. A felújítás előtti, fekete-fehér képeket összehasonlítva a megvalósult állapotot rögzítő színes fotókkal, átfogó képet nyújtanak a mindig megújulni képes vidéki épületekről.

A bemutatott hagyományos népi építészeti emlékek Magyarország minden régióját képviselik, akad köztük helyi védelem alatt álló, műemléki védelmet élvező, valamint Világörökségi területen álló is. Cikkünben a sorozatból most a lakóházakat vettük górcső alá, így ezekből gyűjtöttünk egy csokorra valót.

• Zala megye, Balatongyörök, Kossuth utca 9.
  
  Balatongyörök a Balaton északi partján, a Keszthelyi- és Szigligeti-öböl közti föld - nyelven, a Keszthelyi-hegység tövében fekszik. Az egykor főként halászattal és szőlőtermesztéssel foglalkozó település köz - pontjában több 19. századi parasztház maradt fönn, együttesük a Balaton-felvidéki népi építészet szép példája. A római katolikus templom közelében elhelyezkedő lakóházat a homlokzaton található évszám szerint 1888-ban építették, de a telken már korábban is ilyen tömegű épületet ábrázolnak a régi térképek. Fésűs beépítésű, nádazott nyeregtetővel fedett, oromfalas, eredetileg szoba – konyha – szoba alaprajzú. A soros elrendezésben hozzá kapcsolódó egykori istálló jelenleg ugyancsak a lakórészhez tartozik. Az épület különleges értéke a három utcai ablakkal rendelkező első szobájában lévő, a tájegységre jellemző hagyományos füstelvezető, az ún. mászókémény. A támogatásból a már korábban másolatra cserélt ollóágasos szelemenes tető nádfedésének cseréjét és a klasszicizáló díszítésű homlokzat újrameszelését valósították meg.

• Békés megye, Battonya, Vörösmarty utca 42.
  
  Békés megye déli részén, a román határ közvetlen közelében helyezkedik el Battonya. A várost kettészelő Száraz-ér kanyarulatában fekvő parasztház az 1882-es kataszteri térképen már szerepel, tehát legalább 140 éves. A nyeregtetős, oromfalas lakóház az alföldi háztípusba tartozik, háromosztatú, szoba – pitvar/konyha – szoba alaprajzi elrendezésű, oldaltornácos. Falazata lapított sárgömbökből rakott, közel fél méter vastagságú ún. csömpölyegfal, mennyezete mestergerendás. A konyha fölött szabadkémény emelkedik, az első szobában padkával körülölelt, karóvázas szerkezetű búbos kemence, a hátsó szobában pedig falazott takaréktűzhely áll. A támogatásból meg - valósult az eredeti állapot hiteles helyre - állítása: javították a döngölt földpadlót és a nyílászárókat, helyreállították a szabad - kéményt, a kemencét és a rakott tűzhelyet, részlegesen cserélték a tetőszerkezet elemeit és a cserepezést, valamint a korhadt tornácoszlopokat. Emellett utólagos falszigeteléssel és sártapasztással a falazat állékonyságán is sikerült javítani.

• Borsod-Abaúj- Zemplén megye, Égerszög, Kossuth utca 1.
  
  Égerszög az Aggteleki-hegység déli részén fekvő, egykor Torna megyéhez tartozó zsákfalu. A község határában található a Világörökség részét képező, fokozottan védett Szabadság-barlang. A település központjában, a templom mögötti, helyi védelem alatt álló utcasorban helyezkedik el a népi műemlékegyüttes. A portán álló tornácos lakóház 1859-ben épült. Nyeregtetős, cserépfedéses, oromfalas, gazdag vakolatarchitektúrával díszített homlokzatát vízvető párkány és lizénák díszítik. A támogatásból az épület két tüzelőberendezését restauráltak és Felújított állapot további kettőt rekonstruáltak. Helyreállították a pitvarban található rakott tűzhelyet, valamint a tisztaszoba tengelyében álló világító kandallót, ami kizárólag fényforrásként szolgált, tulajdonosa olvasási, művelődési vágyának kielégítéséhez. A tisztaszoba északkeleti sarkába, az ott talált lenyomat alapján egy felvidéki típusú táblás kályhát építettek, és analógiák alapján a kamraszobában is egy táblás kályhát emeltek. A szálláshelyként, helyi árusítóhelyként, illetve programhelyszínként hasznosított házban a látogatók megismerhetik a hagyományos életformához tartozó tüzelőberendezéseket.

• Borsod-Abaúj- Zemplén megye, Jósvafő, Petőfi Sándor utca 27.
  
  Az Aggteleki-karszt három patak által kialakított völgyében, az Aggteleki cseppkőbarlang egyik bejáratának közelében fekszik Jósvafő. A falu főutcáján, műemléki jelentőségű területen áll a 19. század közepén épült népi ház, ami az oromzat formájából ítélve később, a 19. század végén egészülhetett ki oldaltornáccal. Szoba – konyha – szoba alaprajzi elrendezésű, falazatai kőből rakottak, fedélszéke a fafödémtől független szerkezetű. Az épület utcai megjelenése a gömöri tájegységre jellemző: a két hatszemes ablakkal áttört homlokzatot vízvető párkány és lizénák díszítik. A ház mögött a hegyoldalba mélyedő, kőből rakott és agyaggal szigetelt pince nyílik. A felújítás során a ház süllyedését és nedvesedését hárították el aláfalazással és szivárgórendszer kialakításával. Rekonstruálták a fedélszerkezetet, a fa - födémet, a tornácot, az oromzatot és a homlokzati vakolatdíszeket, valamint a belső terekben felújították a nyílászárókat. A munkák eredményeképpen helyreállították a ház hagyományos külső megjelenését, ugyanakkor komfortos, a falusi turizmus igényeit kiszolgáló szálláshelyet hoztak létre.

• Somogy megye. Kisbajom, Kossuth utca 116.
  
  A megye középső részén található Kisbajom községet gazdag természeti környezete és építészeti öröksége miatt a ’Rinyamente ékszerdobozának’ is nevezik. Karakterét egy balszerencsének köszönheti: 1847-ben a település egésze leégett, ezért a 19. század második felében teljesen újjáépítették, mai lakóépületei zömmel ebből az időszakból származnak, szabályos szerkezete, széles utcái, parkjai és tágas telkei is ekkor alakultak ki. A támogatott lakóházat 1910-ben a református lakosú község három katolikus családjának egyike építtette. A háromosztatú, részben kétmenetes alaprajzú épület kuriális jellegű, amit az udvari homlokzata elé emelt, önálló nyeregtetős, beépített portikusz hangsúlyoz. A homlokzatokat klasszicizáló pilaszterek és párkányok, valamint a térdfallal magasított padlás míves szellőzői ékesítik. A kisvárosi polgári építészetet idéző vakolatdíszítés az oldalhomlokzatokra is átfordul. A lakórészhez soros elrendezésben ólak, istálló és pajta kapcsolódnak. A már korábban helyreállított épületen a támogatásból a homlokzati vakolatdíszek javítását, a nyílászárók és a tetőfedés felújítását, cseréjét valósították meg.

• Veszprém megye, Szentjakabfa, Fő utca 31.
  
  Szentjakabfa a Balaton-felvidéken, a festői Nivegy-völgyben fekvő kisközség. A 18. század folyamán német telepesek népesítették újjá. A település központjában álló római katolikus templommal szemközt helyezkedik el a lakó - ház és a hozzá kapcsolódó gazdasági épület együttese. Az épületet a főhomlokzatán díszes mezőben szereplő felirat szerint 1887-ben Vendel Albert emelte. Az utcavonalra merőlegesen álló, nyeregtetős, macskalépcsős oromzatú épület lakórésze háromosztatú, tisztaszoba – konyha – lakószoba alaprajzú. A lakóház nyílászárói, bútorai és berendezési tárgyai – sarokpad, étkezőasztal, rövid ágyak, rózsamintás sparhelt – a 19. századi sváb életforma tanúi. A lakóházhoz sorosan kapcsolódó gazdasági épületben a bortermeléssel foglalkozó településre jellemzően boroshordó-tároló, valamint egy romos istálló található. A támogatásból restaurálták a lakóház eredeti nyílás - záróit és az utcai homlokzat fém zsalutábláit, cserélték a tetőszerkezetet és a korábbi palafedést, valamint helyreállították a főhomlokzat vakolatdíszeit.

• Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Tarpa, Petőfi utca 22.
  
  Az ország keleti határán fekvő Tiszahát tájegység egykor mezővárosi rangú települése Tarpa, melynek faluszerkezete a középkori eredetű halmaztelepülések egyik szép példája. Utcahálózata már a 17–18. században kialakult, az akkorival ma szinte teljesen azonos képet mutat. A műemléki védelem alatt álló lakóház oldalhatáros beépítésben áll az utca karéjos vonalvezetéséhez alkalmazkodó szalagtelken. A lakóház hagyományos háromosztatú, oldaltornácos, csonkakontyos utcai homlokzata a helyi építési hagyományok szerinti lizénás díszítésekkel tagolt. A mestergerendába vésett dátum szerint 1860-ban épített ház a 2001- es nagy árvíz idején jelentősen károsodott, és a szakszerűtlen átépítések és bővítések is rontották állapotát. A jelenlegi felújítás során visszakerült a tetőre a karakteres zsindelyfedés, és felújították az eredeti épületszerkezeteket: a faoszlopos tornácot, a pórfödémeket, a kéményt, a tapasztott falakat és nyílászárókat. A hitelesen megőrzött műemléképületből a konyha és a fürdőszoba korszerűsítésével, valamint a szigetelések elkészítésével egy mai komfortigényeket biztosító lakóházat alakítottak ki.

Címlapkép: Getty Images