Párszáz fős faluba menekült haza Londonból a fiatal magyar pár: csodát varázsoltak

HelloVidék: Kézenfekvő az első kérdés, miért jöttetek haza Londonból, és költöztetek a Bükkaljára, egy alig pár száz fős kis falucskába, Borsodgesztre?

Magyar Csilla: Több éven át terveztük a visszaköltözést. Egyetem után telepedtünk le Angliában, szerencsésen alakult az ottani életünk, mind a ketten a szakmánkban helyezkedtünk el, jól is kerestünk. Sikerült London mellet egy kis házat vásárolnunk, azonban egy idő után eljött az a pont, amikor már más szempontok is fontossá váltak. Szerettünk volna gyerekeket, viszont azt is be kellett látnunk, ahhoz, hogy Angliában egy nagyobb ingatlant vásároljunk, annak akkora lett volna a törlesztése, hogy nekem is azonnal vissza kellett volna mennem dolgozni, alig maradhattam volna otthon a gyerekekkel… Másrészt olyan gyermekkort szerettünk volna számukra biztosítani, amilyen nekünk megadatott.

Mindketten vágytunk a természet közelségére, a gyermekeink számára is olyan világot álmodtunk meg, ahol nemcsak ki lehet menni játszani az utcára, de lehet a falu szélén bunkert építeni. Kint is, Londonon mellett egy kisvárosban éltünk, de összehasonlíthatatlan, ami ott volt, és ami itt, a Bükk lábánál fogad… Az ember felkel reggel, kimegy a természetbe futni, órákon át gyalogolhatunk, biciklizhetünk úgy, hogy se közel se távol senkivel sem találkozunk. A férjem falun nőtt fel, világéletében erdésznek készült, de olyan szintű allergiában szenvedett (akkor még nem voltak hatékony gyógyszerek erre), hogy alkalmatlan lett erre a pályára. A természet szeretete azonban megmaradt nála is, ahogy bennem is. Én Miskolcon nőttem fel, lakótelepen, de a szüleimmel szinte minden hétvégén eljártunk kirándulni, így szerettem meg a Bükköt.

Nem a hagyományos falusi vendéglátás és turizmus az, amibe aztán belevágtatok. Mi volt a terv?

Alapvetően olyan turistákra terveztük a Villa Viridist, akiket vonz a természet. Még a Covid-járvány előtt azt tapasztaltuk, hogy Nyugat-Európában és Amerikában is hatalmas a kereslet a természettel összefüggő szolgáltatásokra, a gazdag élővilággal bíró természetvédelmi területek környezetében olyan programokra, mint a madárles, a pillangózás, vagy szabad ég alatti csillagles. Borsodgesztet azért is választottuk, mert egy olyan háromszögben vagyunk, hogy tőlünk délre ott a Tisza-tó, északra a Bükk, de itt van a Mezőség, a kis-Hortobágy. Mindhárom természetvédelmi terület páratlan élővilággal bír, lefedi az összes különlegességet, a maga nemében egész Európában egyedülálló. A környék páratlan lehetőségeket tartogat, a bakancsos túrázáson, terepkerékpározáson és lovagláson túl is, sokan nem is hallottak róla, de a Bükk számos felfedezni való barlangot is rejt magában. Ezeket próbáltuk mi magunk is feltérképezni, és kezdtünk el egy ilyen speciális, természetközeli turizmus-szolgáltatásban gondolkodni.

A szálláshely mellett a vendéglátás hogyan jött?

Saját növény- és gyümölcsöskertünk van, ahol mindent vegyszermentesen termelünk. Nyilván mi is kénytelenek vagyunk boltban vásárolni, de amit lehet – a spárgától a naspolyáig – mindent igyekszünk magunk megtermelni. Amit nem tudunk magunk előállítani, azt próbáljuk őstermelőktől beszerezni. A Villa Viridisben mi reggelit és vacsorát biztosítunk, a fő célunk, hogy vendégeink számára teljes legyen a pihenés. Ez a fajta vendéglátás, amit mi viszünk nagy odafigyelést, sok energiát és másféle hozzáállást is igényel. Bár falun élünk, nem csülköt pacallal a kínálatunk, ezért sem szeretjük használni a „falusi turizmus”kifejezést.

A falusi turizmus kifejezéshez kapcsolódik némi negatív felhang.

Sokan – mi is – a gyenge minőségre, a szolgáltatások hiányára asszociálnak. A minőségi piac szinte alig-alig alakult ki és az alacsony kínálat egyúttal azt is jelenti, hogy a stabil, erős kereslet is alig-alig jelent meg. Mi tudatosan léptünk be ebbe a piaci résbe, hiszen óriási potenciál van benne: a napi pörgésből sokan vágynak a nyugalomba, természetbe kilazulni, feltöltődni, viszont minőségi ellátással, minimális utazással és a 800 másik szállóvendég nyüzsgése nélkül. Nem véletlen, hogy olyan faluban építettük fel a Villa Viridis-t, ahol a turizmus addig nem létezett. A zöld, a nyugalom és természet hatalmas feltöltő erővel rendelkezik. Sokszor érkeznek hozzánk vendégek úgy, hogy egész hétvégén ki sem akarnak mozdulni a kertből, viszont már az első délután-este olyannyira feltöltődnek, hogy másnap reggel már húzzák fel a túrabakancsot vagy futócipőt és indulnak az erdőbe. Ugyanakkor a kereslet jelentős része „látens” mivel sokan nem találkoztak még a vidéki, apró, „mini- hotel” koncepciójával Magyarországon.

Már meg-megjelennek az eldugott, minőségi szálláshelyek, viszont általában ellátás nélkül, ami nem igazán jelent kikapcsolódást annak, aki egész héten pörög. Pedig ott van az igény eldugva, csak fel kell ébreszteni. Ráadásul fizetőképes, sőt szívesen áldoz a minőségre. Sokszor találkoztunk olyan vendéggel, akit partnere meglepett nálunk néhány éjszakával, nem tudta, hogy pontosan hova jönnek és komolyan meglepődött a falusi környezeten, az eldugottságon. „Ebből baj lesz” fordul meg a fejükben miután egy zsákfaluba érkeznek és különösen mikor elmaradnak a lakott házak. Ajjajj, tényleg ide tartunk? Aztán megérkezésükkor látszik arcukon a meglepődés – ilyen létezik? Falun? Magyarországon? Aztán újra meg újra visszatérnek hozzánk. Szóval az iparág összekaphatná magát – több hozzánk hasonló helyre van szükség, több vidéki kis szálláshelyre. Étkezésre, ahol nemhogy a mélyhűtőből húzkodnak elő előre csomagolt ételeket, de akár egyéni igényeket is figyelembe vesznek. Vendégeink nyugodtan ránk bízhatják magukat akár vegán illetve glutén- és egyéb mentes-étkezés esetén is – nem is akár milyen színvonalon, ami talán meglepő a vidéki turizmus kategóriájában. Értjük, hogy a legegyszerűbb csak összedobni egy szállást, és kiadni önellátással, de a turizmus nem (csak) erről szól, nem itt van a hozzáadott érték egy növekvő gazdaságban.

Hogyan sikerült a nyitás, mik voltak az első tapasztalataitok, mennyire van igény itthon erre a típusú turisztikai szolgáltatásra?

A lehető legrosszabb időszakban nyitottunk, 2019 végén, nem sokkal a Covid-járvány berobbanása előtt. Annak ellenére, hogy kétszer fél évig zárva tartottunk, ezt az időszakot még könnyebben átvészeltük. Lezárt az ország, így abban az egy évben is, amikor nyitva lehettünk, a külföldi turistákra nem számíthattunk. Viszont, mivel a magyarok sem utazhattak külföldre, a belföldi turizmus felélénkült. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy az emberek reáljövedelme szinten maradt, a gazdaság is relatíve gyorsan magához tért. Felfedeztek bennünket is.

A következő időszakban, tavaly nyáron aztán, amikor már lehetett külföldre utazni, újabb kihívással kellett szembenéznünk. Nagyon sokan választottak külföldi utat a belföldi üdülések rovására. De ezen is túljutottunk. Mi sem gondoltuk volna, hogy mennyire érzékeny a külső hatásokra ez a szektor. Tavaly, amikor kitört a háború, három hétig egyetlen érdeklődőnk, se foglalásunk nem volt. Utána, ahogy teltek a hetek, kezdett minden visszaállni. Hasonlóan nehézségként jelentkezett aztán, amikor a Szép-kártya felhasználási módját egyik pillanatról a másikra megváltoztatták, és már élelmiszerre is lehetett költeni az arra kapott juttatást. Gyakorlatilag ezzel a lépéssel kihúzták a szektor alól a talajt.

Milyen lesz az idei év? Mit tapasztaltok most, hogyan alakulnak a foglalásaitok?

Érdekes időszakban működünk 2019-es nyitásunk óta, a koronavírus jött-ment, bezártunk-kinyitottunk. Mikor nyitva lehettünk, jöttek a vendégek és szerencsére hamar kialakult egy visszatérő vendégkör. Viszont az elmúlt évben azt tapasztaltuk, hogy az a vendég fogyatkozott meg, aki korábban nem hallott rólunk és ismeretlenül is bátran mer foglalni. Legtöbb új vendégünk közvetlen ismerősi ajánlás alapján érkezik. Különösen a télen fogyott ki a szusz. A jelenlegi helyzet a Covid-időszakhoz képest is veszélyesebbnek tűnik. A jövedelmek szolgáltatásokra elkölthető része jelentős nyomás alá került, ami könnyen lecsapódhat a belföldi turisztikai célok iránti kereslet bezuhanásában. Reméljük, hamar láthatóvá válik a fény az alagút végén és hamarosan újra optimisták lehetünk.

Azt tapasztaljuk, hogy a foglalások szerkezete változott meg a legjelentősebben. Vendégeink rövidebb időre, kevesebb napra szeretnének jönni, régebben sosem volt olyan, aki csak egy éjszakára akart foglalni. Megnőtt azoknak a száma is, akik az utolsó pillanatban foglalnak. Bár lehet, hogy ez még a Covidnak tudható be, de azt látjuk, az emberek nem mernek hosszabb időre előre gondolkodni. Kiszámíthatatlanabb és rendkívül hullámzó lett az érdeklődés. Ha az emberek negatív híreket hallanak, akkor nullára esik a foglalás. Azt is észrevettük, ilyenkor hiába hirdetünk, az sem segít.

Egyelőre nehéz megmondani, hogy mi várható ebben a szegmensben, tapasztalunk némi élénkülést ahogy tavaszodik, de eddig nem jelentőset. Egyértelműen óvatosabbak az emberek, a tehetősebbek is megérezték jövedelmük vásárlóerejének csökkenését, vagy bizonytalanabbak lettek az üzleti kilátásaikkal kapcsolatban.

Mit okozott nálatok az energia-áremelkedés?

Az egyik legnagyobb kihívást ez, illetve az e körüli szabályozási bizonytalanságok jelentik. A mikrovállalkozások közül az elmúlt néhány évben sok váltott versenypiaci díjszabásra, szolgáltatói ösztönzésre - ami pillanatnyilag problémákat okoz. Ez akkor jó ötletnek tűnt, sajnos nem láthattuk előre, mit hoz a közeljövő. Szóval nem arról van szó, hogy bárki hibát követett volna el, akár szolgáltatói, akár szabályozói, akár vállalkozói oldalon. Mi például a gázárak tekintetében jól jártunk, mert 2 évre fix áras szerződést kötöttünk még az árak emelkedése előtt, ami májusban jár csak le. Bár elmondhatnánk ugyanezt az áram esetén! A gondot az okozza, hogy a szerződések lejártakor a mikrovállalkozások azzal szembesülnek, hogy valójában egyáltalán nem versenypiaccal van dolguk, ahonnan több árajánlatot is kérhetnének különböző szolgáltatóktól. Monopolhelyzetben lévő szolgáltatóval és a tőzsdei áralakulást figyelembe véve indokolatlanul magas árakkal kell együtt élnünk. Választás nincs és tőzsdei árakhoz kapcsolt szerződést nem tudunk kötni. Mivel ezek az energiaárak ellehetetlenítik a működést, annak ellenére, hogy új építésű, rendkívül energiahatékony épületben üzemelünk.

Így kénytelenek vagyunk beruházásban gondolkodni, valahogy kiváltani a közműveken érkező energiát saját termeléssel. Ezzel nincs is gond, váljunk minél zöldebbé! Viszont rendkívül bizonytalan a szabályozási környezet, így aztán nem lehet megalapozott beruházási döntést hozni. Mi egyelőre a napelemek mellett döntöttünk, amit valószínűleg túlméreteztünk, mivel az elszámolás bizonytalansága miatt kiszámíthatatlan az optimális méret. Ezzel a fűtéshónapok kivételével valószínűleg függetleníteni tudjuk magunkat. Viszont a tél nagy kérdés lesz, a jelenlegi helyzet alapján elképzelhető, hogy zárva tartunk majd - a novemberi, azaz a tőzsdei gázárak tetőzésekor május 1-től egy évre ajánlott gázárat elfogadhatatlannak találtuk és nem fogadtuk el. Így május 1-től nincs szolgáltatónk, mivel a kereskedelmi engedélyes szolgáltatók nem foglalkoznak kis mennyiséget használó vállalkozásokkal.

Sajnos költségoldalról több irányból is szorul a hurok. Az élelmiszerek, konyhai alapanyagok árának emelkedése szintén jelentős költségtöbblettel jár. A tavalyihoz képest emeltetek-e árat, hol a lélektani határ, mit fizetnek még ki a magyarok?

Ezt a mi esetünkben mérsékli, hogy sok alapanyagot megtermelünk saját vegyszermentes kertünkben, vagy éppen a természetből gyűjtjük be. Még a virágainkat is magunknak termesztjük! Egyébként nehéz pontosan számszerűsíteni a beszerzett alapanyagok inflációját, de mivel ragaszkodunk a minőségi hozzávalók használatához, a KSH által számított 50%-ot közelítő élelmiszerár inflációnál jóval magasabb emelkedéssel szembesülünk. És még nincs vége: a kisebb, kézműves termelők óvatosak voltak az áraik emelésével, viszont mostanra már ők is rákényszerülnek. Mi pedig egészen furcsa helyzetben vagyunk: 5-10% körüli költséginflációnál egyszerűen továbbpasszolnánk azt. Viszont úgy érezzük, hogy a költségemelkedést fedező 20-30%-os áremelés már negatívan érintheti a keresletet, különösen olyan időszakban, amikor a reáljövedelmek jelentősen csökkenhetnek. Ezért még kivárunk, egyedül az italok árában bekövetkezett (mérsékeltebb) változásokat passzoljuk tovább. Sokan egyébként megpróbálják az áremeléseiket elrejteni, pl. az alapanyagok lerontása vagy mennyiségének csökkentése mögé. Erre mi nem vagyunk hajlandóak, az üzleti koncepciónkat ásnánk alá vele.

Inkább megpróbáljuk a költségek emelkedését energetikai beruházásokkal ellensúlyozni, és ezeknek a megtérülését némi türelmi idővel szemlélni. Persze előbb vagy utóbb mi is rákényszerülünk az áremelésre, viszont szeretnénk ezt a szálláspiacon meglévőnél lassabban átterhelni vendégeinkre. Ahogy említettem sok visszatérő vendégünk van, kitartanak mellettünk, viszonzásképpen mi is szeretnénk kitartani mellettük. Egyébként sem gondoljuk, hogy a meredek áremeléseket alkalmazó szállásadók helyesen cselekszenek, persze akinél nincs tartalék és szorul a hurok, annak sok választása nem marad…

Mit tapasztaltok mennyire vonzó a Bükk – a magyar vidék - a külföldiek számára? Mennyire sikerül idecsalogatni őket?

Nagyon is az lehetne, de nem az – ugyanis soha nem hallottak róla, kivéve persze a termálfürdőket járó turistákat. Külföldi vendégeink vagy a nagyon önálló felfedező típusok, vagy valamilyen – gyakran üzleti kapcsolatok révén – rendelkeznek már helyismerettel. Pedig a természeti potenciál nagy, kevés olyan hely van Európában, ahol egész nap kerékpározhat az ember a vadonban anélkül, hogy emberrel találkozna. Vagy ahol lezárt, kúszó-mászó barlangokat látogathat képzett nemzeti parki vezetőkkel. Ahol a fényszennyezés még a falvak közelében is olyan alacsony, hogy akár asztrofotózásra is van lehetőség. Ahol foltos szalamandrát vagy uráli baglyot látni mindennapos élmény. Vagy ahol kék nászruhát viselő zöld gyíkok szaladgálnak szobáink teraszán. Kissé ambivalensek is vagyunk ezzel kapcsolatban: jó ez így, ahogy van, miért ne lehetne a magyaroké! Ha hozzánk hasonló apró szállások csábítják a turistákat, meg is őrizhetjük így.

Címlapfotó: Villa Viridis Bükkalja / Magyar Csilla