Németeknél melózik a magyar ex-rendőr: a pénz nem minden, ezért vágyik haza

HelloVidék: Milyen most az életed?

Majoros-Hoffer Enikő: Egy logisztikai központban dolgozom München mellett, miközben tavaly novemberben elindultam a saját utamon. A vállalkozásomat építem és online networkerként minden nap úgy érzem, hogy felépítek valamit. Boldog vagyok és rengeteget mosolygok, és ezt az elégedettséget megosztom másokkal is a közösségi oldalaimon. Ez volt életem legnagyobb és legjobb döntése egyben, és úgy érzem, hogy egy év alatt sokkal többet változott körülöttem minden, mint előtte hat évig.

Hogy érzed magad jelenleg a bőrödben?

Végre megtaláltam a helyem, mert tényleg lettek céljaim. Tudom, hogy miért kelek fel reggelente, és látva a munkám eredményét tudom, hogy hol van a helyem. Ráleltem saját magamra, a saját belső erőmre. Ma már nem foglalkozom azzal, hogy ki, mit gondol. Megtanultam azt, hogy az én életemet én alakítom, és nem lesz attól jobb, ha másokra hallgatok. Céltudatosan építem a jövőmet, és próbálom megélni a most pillanatát.

Mitől változtál meg?

Egyszerűen rájöttem, hogy egy életünk van, én pedig próbálom kihozni a pillanatból a legjobbat. Megélni azt, amit a mindennapoktól kapunk. Nem csak hajtani a pénzt, hanem élvezni a dolgokat. Ez a gondolkodás teljes mértékben megváltoztatta az életemet.

Honnan indultál?

Barcsról származom, és őszintén szólva nagyon röghöz kötöttnek tartom magam. Mindig családcentrikusan gondolkodtam, és sokáig kerestem az utamat. Édesapám a közszférában dolgozik, és is szerettem volna segíteni, valamit tenni a világért és az emberekért. Arra gondoltam, hogy miért is ne lehetnék rendőr, hiszen ez a hivatás pont azt jelenti, amire én vágyom. A jelentkezésemet elfogadták és Körmendre kerültem, ahol megtanítottak az alapokra. A sikeres vizsgák után szerettem volna visszatérni Somogy megyébe, ám csupán két lehetőség közül választhattam, amelyek Budapestre szólítottak.

Milyen volt a fővárosi élet?

Nekem mindig is vidékre húzott a szívem. Első alkalommal rossz buszra, aztán rossz metróra szálltam. Eleinte egyszerűen nem tudtam felvenni a nagyváros mindig rohanó ütemét, és folyton visszavágytam Barcsra. A munkám a XV. kerülethez kötött, de soha nem éreztem magam igazán budapestinek. Beletanultam a fővárosi létbe, de megszokni nem tudtam.

Miért döntöttél végül mégis úgy, hogy elhagyod az országot?

Nekem az a legfontosabb, hogy a munkám emberközpontú legyen és segíteni tudjak másoknak. Elismerjék a tudásomat, a személyiségemet és azt, amit csinálok. Két évig voltam rendőr, de ebben a hivatásban mégsem valósultak meg igazán az álmaim. Viszont itt ismerkedtem meg a párommal, akivel azóta már össze is házasodtunk. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egymásra találtunk. Miután azonban többszöri próbálkozás után sem sikerült hazaköltöznöm, és úgy éreztem, hogy szükségem van valami változásra. A párommal együtt szereltünk le, és 2012. november 30-án elköltöztünk Németországba.

Milyen célokkal vágtatok a nagyvilágnak?

Nagyon fiatalok voltunk, tele vágyakkal és kérdésekkel. Szerettük volna megismerni a világot, felfedezni a lehetőségeinket. Bevallom, nem volt egyszerű otthagyni a biztos megélhetésünket. Először egy áruházláncban dolgoztunk árufeltöltőként és leltárosként. Jó fizetést kaptunk, de magunkra nem maradt semennyi időnk. Kezdtünk beleszürkülni a hétköznapokba, ezért inkább munkát váltottunk. Egy német első osztályú labdarúgó bajnokságban játszó futballista családjához kerültem bébiszitterként, de egyszerűen éreztem, hogy nem ez az én utam.

A hazaköltözés gondolata ekkor nem fordult meg a fejetekben?

Dehogynem! Rengetegszer, csak még hiányzott valami, amit akkoriban nem tudtunk pontosan megfogalmazni. Ezért 2015. november 30-án Svájcba költöztünk és lehúztunk ott egy szezont, aztán összeházasodtunk. Hol máshol tarthattuk volna meg az esküvőt, mint Magyarországon? Azt gondoltuk, hogy talán most megtaláljuk azt, amire vágyunk. Mégsem lett így. Néhány hónap után visszaköltöztünk Németországba, ám akkor az élet adott egy nagy pofont. Egy ismerős közvetítésével indultunk neki sokadszorra az ismeretlennek, ám amikor odaértünk a megbeszélt helyre, az előre kifizetett szálláson nem fogadtak minket. Sőt, a nő mobilszáma sem volt már elérhető, és eltűnt a pénzünkkel.

De végül mégis ez indított el benneteket egy új úton?

Németországban munka nélkül nem lehet lakást bérelni és ha nincs hol laknunk, dolgozni sem tudunk. Ám egy valóságos csoda folytán két nap alatt találtunk lakást és a harmadik napon már dolgoztam is. Egy logisztikai központban helyezkedtem el, ahol ma is vagyok. Aztán kicsit több mint egy éve változott meg igazán az életem, amikor rátaláltam a főállásom mellett a networking szakmára. Lényegében hálózatot és kapcsolatokat építek, rendszeresen posztolok a közösségi oldalakon, webináriumokon veszek részt, tehát intenzíven jelen vagyok az online térben. Rájöttem, hogy az élet minden egyes alkalommal akar valamit tanítani, és újratervezni soha sem késő. Ennek a szakmának pont az a legnagyobb előny, hogy teljesen szabad beosztásban dolgozunk, főállás mellett napi 2-3 óra befektetett munkával is lehet sikereket elérni. És ez mindent megad nekem: időt magamra, a családomra, sok utazást, és nem mellesleg egy régi álmom megvalósulását: hogy haza költözhetünk Magyarországra.

Miért vágyik vissza a szívetek Magyarországra?

Magyarország az otthonunk, külföldön mi mindig külföldiek maradunk. Akármennyire is beszéljük a nyelvet, és próbálunk beilleszkedni, itt sosem leszünk úgy igazán a szívünk mélyén itthon. Kettő évet adtunk magunknak. Úgy érzem, ennyi kell, hogy minden a terveink szerint alakuljon, és hogy olyan életet élhessünk otthon, amilyet itt is megengedhetünk magunknak. A szívem egy része mindig a Balatonra vágyik, talán ott veszünk egy házat.

Miért a vidéki életet szeretnétek választani?

Nagyon sok mindent megtanultunk az évek során. A nyelvtől kezdve az önismereten át a kitartást. Én itt tanultam meg németül, egyedül, iskola és tanár nélkül. Ha ez sikerült, úgy érzem, bármire képesek vagyunk, csak akaraterő és türelem kérdése. Sok területen dolgoztunk már, de leginkább az élet területén. Itt is egy kicsike faluban élünk, és otthon is erre a nyugalomra vágyom. Megtanultuk beosztani az időnket, és azt, hogy a tapasztalatainkkal, bárhol élhetünk, hiszen aki keres az talál. Az online networking által, nincs szükségünk arra, hogy városban éljünk, amikor úgy esik jól, itt is bemegyünk csavarogni, de egy óra múlva rájövünk, hogy a nyugalomnál nincs is jobb. Szeretek futni járni, sétálni, a természetben. Imádok utazni, és bárhol élhetek, hiszen ehhez nem kell egy zsúfolt, koszos városban laknom. Szeretem a vidék hangulatát, a kis falukat. Miután én is kisvárosból származom, de két évet éltem Pesten, ez épp elég volt ahhoz, hogy eldöntsem, a főváros nem nekem való. Ezért nem is volt kérdés, hogy amikor hazaköltözünk, akkor csakis vidékre. Gyermekként is imádtam a Balatont, és ha már választhatunk, akkor ezt is kipipálhatjuk a bakancslistán.

Mi lenne a legfontosabb jótanács, amit azoknak adnál, akik külföldre készülnek?

Azt, hogy higgyék el, attól, hogy itt jobb a fizetés, az élet nem jobb. Mert itt a pénzen kívül szinte nincs is más. Igen, tudom, hogy a pénz nagyon fontos, de egy boldog élethez kevés. Külföldön sosem leszünk otthon, mindig hazahúz a szívünk. És ami a legfontosabb: itt mindig külföldiek maradunk. Nem engednek beilleszkedni, és mindig idegenként néznek ránk. Itt is túlórázni kell, és plusz munkát vállalni azért, hogy az ember jól éljen. Én például a logisztika mellett hétvégenként reggeliztetést vállaltam egy étteremben, és mindezek mellett építem az online networking hálózatomat.

És mit tanácsolsz azoknak, akik haza indulnak?

Akik haza készülnek, azok életük legjobb döntését hozzák, hozták meg. Tudom, hogy minden megvan otthon, amire vágyunk. Tudom, hogy mit éreznek, és mire vágynak, akik külföldön élnek. És azt is tudom, hogy otthon is megvan a választás lehetősége. Egyszerűen nem szabad soha beállni a sorba, és ne vegyük magunkat körbe olyan emberekkel, akik mindenben a rosszat keresik, és a hibát. Az életet meg kell tanulni élvezni, és a pillanatokért élni. Mindenki előtt adott a lehetőség, hogy válasszon, hogy milyen életet szeretne élni. Nem kell a nagyvárosban lakni ahhoz, hogy globális vállalkozást vezess. Nem kell több száz kilométerre laknod az otthonodtól, ahhoz, hogy az életed teljes legyen.

Mit jelent számodra a siker, mi a titka?

Sokat gondolkodtam rajta, min is múlik a siker. Úgy érzem rájöttem, és nem túl bonyolult. Ha reggel felébredve olyan izgalommal készülsz a napi teendőidre, hogy szinte úgy repülsz ki az ajtón. Ha olyanokkal dolgozol, olyan emberekkel veszed körbe magad, nap mint nap, akiket szeretsz, tisztelsz, és becsülsz. Ha kapcsolatokat építesz, bizalmi hidat másokkal, és Te magad is hatással vagy rájuk, épp úgy, ahogy Ők is rád. Ha képes vagy megérinteni másokat, olyanokat, akikkel csupán az álmotok közös, vagy hasonló, az utatok különböző, mégis tanultok egymástól, és segítitek egymást kölcsönösen. Ha este úgy fekszel le, hogy elégedett vagy a munkáddal, azzal amit az nap csináltál, ha büszke vagy arra, amit képviselsz, és bátran mégis mutatod a világnak.

Fotók: Jeki Gabriella