Kékfestéssel hódítaná meg a divatipart: ő nyerte idén a Junior Prímát

HelloVidék: Valahol olvastam, hogy az a célod: „ ...a kékfestő ne úgy éljen az emberek tudatában, mint egy lakástextil, konyhai kiegészítőkön, kötényeken, asztalterítőn megjelenő anyag, hanem észrevegyék, hogy igenis divatos, fiatalos ruhák, öltözékek, kiegészítők is készülhetnek belőle- nem csak néptáncosok számára.” – Mit gondolsz, sikerült elérni, megközelíteni a célt?

Mundrusz Anett: Alakul, egyre többen tudják mi az a kékfestő, ami egyébként már a 16. századtól létezik. A kék szín elérésére a festőcsüllenget használták, mely Európában őshonos festőnövény volt, amit Thüringiában és Franciaországban nagy területeken termesztettek. A 17. századi nagy földrajzi felfedezések során került behozatalra az indigó Indiából. Ez a festőnövényből előállított festőanyag színtartóbb, töményebb, jobb minőségű volt, így használata gyorsan elterjedt a posztó- és vászonfestésben. Sajnos még mindig kötik a nagymamák terítőihez és (sajnos) már a nagymamák sem arra emlékeznek, milyen gyönyörű kékfestő ruhájuk volt. Ezen szeretnék változtatni, minden ruhának története van. Sokszor kiválasztok egy népviseleti tájegységet és megnézem mit viseltek például a palócok, azon belül is milyen volt a bujáki. Azután elkezdem vizsgálni, mik a jellemzői, hogyan néz ki és elkezdem átírni, viselhetőbbé tenni, valamint aktualizálni. 2017-ben a „ folkTREND”-en például nem egy viseleti darabhoz nyúltam vissza, hanem ami hagyományos volt az a textília, és teljesen modern darabot terveztem. Szeretném megmutatni milyen a kékfestő anyag szépsége, ne merüljön feledésbe, hogy igenis lehet a mindennapi öltözékünk része.

Számomra nagyon fontos, ha nem a legfontosabb, hogy hordható legyen a ruha. Emlékszem, amikor kiírtak egy divat pályázatot, a „Gombold újra”-t. Az elején nagyon jó volt, direkt a hordhatóságra törekedtek, ekkor még én is pályáztam, de a második évben egy olyan lány nyerte meg, aki fából készített ruhát. Könyörgöm, hogy lehet egy fa ruha hordható?

Mit gondolsz a ruhák emberre gyakorolt hatásáról?

Biztosan vannak olyan darabok, amiket tudni kell viselni. Az enyémek között is van olyan, amit nem vehet fel bárki, ha fel is venné, nem úgy állna rajta, ahogy kell. Múltkor divatbemutatón voltunk és jöttek a hivatalos modell lányok, akik extra vékonyak voltak, és semmi közük nem volt a népművészethez. Készült róluk fotósorozat, biztosan szépek voltak, de valahogy mégsem volt az igazi. Azután megcsináltuk a fotósorozatot a hús-vér barátaimmal, s egyiknek sem S-es, vagy XS-es a mérete, mégis mindenki azt mondta, százszor jobban él rajtuk a ruha, mint a modelleken.

A modern köntösbe bújtatott kékfestős ruhák nem csak a nők kiváltsága, férfiaknak is készítek ruhákat, többnyire ingeket. De van 1-2 zakó, nadrág és van egy-két férficipő is. A fő anyag természetesen a kékfestő, ehhez párosítom a madeirát és a farmert, ezek színben és stílusban is passzolnak a kékfestőhöz. A termékek egyedisége a divatpiacon előny. A kékfestő mosható mosógépben, nem ereszti a színét, nem kopik. Az általam felhasznált anyagok Tiszakécskéről származnak a Kovács család műhelyéből, ahol az 1800-as évek óta megvan ez a műhely. Őket szerettem meg a legjobban, mert anyagaik nagyon jó minőségűek, a legnagyobb a mintakincsük és a sokféle kelméből lehet választani.

Miért éppen kék?

Mert a kékfestő, az kék. Ez az anyag a szerelmem. Kicsit vicces, mert mindenki azt hiszi, a kék a kedvenc színem, pedig nem, hanem a zöld. A kékfestő a kedvenc anyagom, nagyon változatos és még sok lehetőség rejlik benne. Egyébként a mai divattal én is kapcsolatban vagyok, én is vásárolok ruhákat, leginkább alap darabokat. Van egy csomó fekete ruhám, amit kézműves ékszerekkel teszek egyedivé.

A Junior Príma Díjat is kékfestő ruhában vetted át..

Igen, egy piros, kétszínnyomásos ruhában, amit még aznap fejeztem be. Sőt, a cipőt is akkor csináltam hozzá. Három nappal előtte jutott eszembe, kellene a ruhához cipőt is készíteni, így az utolsó napok elég pörgősen teltek. A ruha anyagát évek óta rakosgattam a szekrényemben, mindig azt mondtam, ebből valami szép és különleges fog készülni, úgy gondoltam, most eljött az ideje.

Mennyiben változott az életed a díj után?

Most még nagyon friss a dolog, nem igazán tudom megítélni… Talán kapcsolatokban... Sokan keresnek, hogy szeretnének interjút készíteni velem, érdeklődnek irántam és az alkotásaim iránt. Egyébként egyelőre nem érzékelem a változást. Bízom benne, segít megismertetni a kékfestést a nagyvilággal.

Kell-e ihlet a ruhatervezéshez vagy elég a háttértudás?

Mindenképpen kell az ihlet. Van, amikor csak nézek ki a fejemből és egyáltalán nem haladok, van, amikor a villamoson jut eszembe egyszerre három dolog, muszáj magamnál tartanom jegyzetfüzeteket, abba szoktam leírni, lerajzolni ezeket a hirtelen jövő gondolatokat. Van, amikor a ruhát kezdem el megtervezni, visszanyúlva az eredeti népviselethez, átalakítani magamra. A prototípusokat mindig a saját méretemben készítem el- önző módon, hiszen a legjobb reklám, ha az ember viseli a ruhákat. Az is előfordul, hogy egy ruha vonala jut eszembe, ilyenkor először a hozzá legjobban illő anyagot keresem meg, és ez alapján tervezem meg.

A Hagyományok Házában dolgozol „civilként”, fiatalokkal is foglalkozol, mi kell ahhoz, hogy felkeltsd a figyelmüket és megmutasd, a kézművesség jó?

Mi a kollégáimmal a Hagyományok Házában elsősorban autentikus tárgyakat alkotunk, ezt oktatják neves oktatóink is. Természetesen célunk a fiatalok megnyerése is. Így aztán készítünk fiatalos dolgokat is: nemezelünk bakancsot vagy hátizsákot. Olyan dolgokat készítünk, amiket szívesen viselnek, s ők is bele tudnak illeszteni a hétköznapjaikba. Ha ide találtak, jó úton járnak. Egyébként a Hagyományok Házát két éve kezdték felújítani, most, októberben tudtuk elfoglalni a helyeinket a csodálatos terekben. Gyönyörűen megújultak kézműves műhelyeink, ahol most még kényelmesebben és látványosabban dolgozhatunk. Feladatom - két kolléganőmmel, hogy ezeket a műhelyeket megtöltsük népi kézműves szakmákat tanulni vágyó emberekkel.

Gazdaságilag mennyire éri meg a kézművesség?

Semennyire (nevet). Ha nem munka mellett csinálnám, esélytelen lenne a megélhetés. Gondolkodtam már azon, ha napi nyolc órában csak ezzel foglalkoznék, lehet, lenne annyi megrendelőm, hogy megélnék belőle, de egyelőre ez esélytelen. A céljaim között szerepel, mondjuk tíz év múlva, hogy csak a kékfestős ruhatervezéssel foglalkozzam. Úgy érzem, van létjogosultsága a kézműves termékeknek, habár pont az, hogy KÉZMŰVES, jelentősen meg is drágítja. Illetve alapvetően az, hogy ha nem kékfestő anyagot használnék, fele árból is kijönne egy ruha, de elveszne a KékSég.

Fotók: Todoroff Lázár