Tisztaság, fél egészség? Fenéket: na ezért jó, ha koszos a gyerek!

Az iparilag fejlett országokban évről-évre egyre nő az allergiás és autoimmun megbetegedések száma. A jelenség, melyet higiéniás hipotézisnek nevezünk, összefüggésben áll azzal, hogy az ezekben az országokban élők egyre kevesebb fertőző betegségen esnek át a higiénés szint növekedése és a gyerekkori védőoltások miatt. A higiéniai hipotézist többször is alátámasztották már, például mára már ismert tény, hogy azok a gyermekek, akiknek van kapcsolatuk háziállatokkal – és emiatt több mikrobával találkoznak – az életük során kevesebb allergiás betegségben szenvednek, mint azon társaik, akik sterilebb, állatmentes közegben nőttek fel.

Az immunrendszer a gyermekkor alatt alakul ki, a környezeti hatásoknak köszönhetően, ilyen például a higiéniai közeg, a betegségek, mérgezések és a sérülésekkel járó fertőzések. A technológiai változások az immunrendszer kialakulására is igen nagy hatással vannak. Az urbanizációnak, a mezőgazdasági változásoknak, és a higiéniai eszközök fejlődésének hatására a gyerekek szervezete sokféle mikrobával és kórokozóval nem, vagy csak ritkán találkozik, azaz szervezetének nem kell megküzdenie az ilyen jellegű fenyegetésekkel, ezáltal pedig nem alakul ki a védelmi mechanizmus. Ennek az a hátulütője, hogy később, mikor a gyermek immunrendszere már kialakult, szervezete nem tud majd megfelelően védekezni a különféle betegségekkel szemben.

A kutatás szerint ezek a fejlemények igen kedvezőtlenül érintik azokat, akiknek nem alakult ki elég erős immunrendszer, ugyanis ez azt eredményezi, hogy az ilyen személyeknél gyakrabban előfordulnak felnőtt korban a krónikus gyulladásos betegségek, allergiák és mentális zavarok, mint például a depresszió.

A Zurich-i és a Lausanne-i Egyetem kutatói közel 5000 olyan férfit és nőt vizsgáltak meg, akik a 20. század közepén születtek. A szakemberek ezeknél a személyeknél első sorban a gyermekkorban megjelenő allergiákra, vírusos és bakteriális betegségekre és pszichés rendellenességekre fókuszáltak. A minták és információk alapján a kutatók öt csoportra osztották a kutatásban résztvevőket, azáltal, hogy ki milyen leletekkel rendelkezik. A szakemberek megvizsgálták a fehérvérsejt számot és a gyulladási mutatókat, majd egy későbbi lépésben utána jártak a felnőttkorban fellépő gyulladásos megbetegedéseknek és a pszichológiai elváltozásoknak is. Az eredmények azt mutatták, hogy ötből csak egy embernek van erős immunrendszere.

A legnagyobb csoportba tartozók – mely körülbelül a kutatásban résztvevő személyek 60 százalékát tette ki –, átlagosnak mondható immunrendszerrel rendelkeztek. Az ebben a csoportban lévőknek gyermekkorukban viszonylag keveset betegeskedtek. A második csoportba tartozóknál azt figyelték meg, hogy náluk még kevesebb volt a megbetegedések száma gyerekkorban. Ezeknél a személyeknél a kutatás különösen ellenálló, "rugalmas" immunrendszert mutatott ki. Ez a csoport a kutatásban résztvevők 20 százalékát tette ki, náluk sokkal kevesebbszer fordult elő gyermekkorban a kanyaró, mumpsz vagy rubeola, mint az első csoportnál, pedig ezeket a betegségeket még nem tudták oltásokkal megelőzni a 20. század közepén.

A kutatás további szakaszában az „ellenálló” csoportot további három részre osztották: az első az atópiások csoportja, ide azok tartoztak, akik fokozottan hajlamosak a különféle allergiás reakciókra. A második csoportnak a „kevertek” nevet adták, ide azokat válogatták össze, akik valamilyen allergiában szenvednek, és akiknél gyermekkorban fellépett valamilyen kiütést indikáló betegség, mint például a skarlát, rubeola, vagy szamárköhögés. A harmadik csoportot azokból válogatták össze, akik valamilyen traumán mentek keresztül gyermekkorukban. Ők érzékenyebbek voltak az allergiás betegségekre, de viszonylag rugalmasan reagáltak a gyermekkori vírusos betegségekre.

Az összehasonlító analízis azt mutatta ki, hogy a normális és az ellenálló csoportban több olyan személy került, aki korábbi évben született. Az atópiások csoportjánál ennek pont az ellenkezője volt megfigyelhető: náluk sokkal többen voltak, akik későbbi években születtek.

A tanulmányunk azt mutatja meg, hogy a higiéniai hipotézis nem alaptalan, sőt még erősebb, mint gondoltuk volna.

- mondta el Vladeta Ajdacic-Gross, a Zurich-i Egyetem kutatója.

A csoportok közti különbségek a későbbi egészségügyi állapotra is kihatnak. Azoknak a szervezete, akik az „ellenálló” csoportba tartoznak, nagyobb eséllyel képes felvenni a küzdelmet a felnőttkori betegségekkel, és ez nem csak a krónikus gyulladásos megbetegedésekre vonatkozik, hanem bármilyen más jellegű betegségre, beleértve a mentális rendellenességeket is.

Az „atópiás” és a „kevert” csoportba tartozók felnőtt korban kevésbé voltak ellenállóak a különféle betegségekkel szemben, míg a traumás csoportba tartozók a pszichés betegségekre hajlamosabbnak mutatkoztak, közülük a nőknél kimutatták, hogy kevésbé ellenállóak a krónikus gyulladásos betegségekre.

A kutatás eredményeiből az derült ki, hogy az emberi immunrendszer a szomatikus (testi) és a pszichés folyamatok között úgy működik, mint egy kapcsolótábla. Általuk megérthetjük, hogy miképp lehetséges az, hogy olyan személyeknél mutatnak ki pszichés betegségeket, akiknek a kortörténetében előtte egyáltalán nem fordult elő hasonló eset, valamint arra is választ kaphatunk, hogy a krónikus gyulladásos megbetegedések miért alakulnak ki a traumát átélt személyek esetében.

- mondta el Ajdacic-Gross.