Megdöbbentő, mennyire más volt a karácsonyi menü 100 évvel ezelőtt

A karácsony a kereszténység legjelentősebb ünnepe. A középkorban leginkább a vallás irányította az ünnepkört egészen a 19. századig, addig a vallásból kialakított szokások határozták meg a karácsonyt. Az időpontja egybeesett a téli napfordulóval, gyakorlatilag a karácsony egyfajta lezárása volt az évnek.

Mivel a munka szünetelt, ezért a családi ünnepek és pihenés hónapja volt, hiszen az egyház tiltotta a munkát, persze ez alól mindig akadtak kivételek. De az biztos, hogy a katolikus egyház eredetileg minden héten szerdán, pénteken böjtöt, szombaton a hústól való tartózkodást rendelte el és az adventi időszakban tilos volt a zajos mulatság, tánc és a lakodalom.

Ezt a 21. században már nem követjük, és azt sem, hogy december 24-én, karácsony böjtjét betartsák az emberek Magyarországon. Száz éve karácsonykor hús szinte egyáltalán nem került az asztalra, a hal megengedett volt, de inkább hüvelyeseket, sült tököt fogyasztottak. Ezeknek mind szimbolikája volt. Száz éve még rendkívül fontos volt a hit, ami meghatározta a szokásokat, vele együtt a karácsonyi ünnepkört is.

A karácsonyi vacsorával kapcsolatos hiedelmek, szokások

Az egyik legismertebb karácsonnyal kapcsolatos hagyományunk az ünnepi vacsora. A régi vallásos szokások szerint a katolikusok 24-én éjfélkor vagy 25-én napközben misén vesznek részt és szenteste böjtölnek. A reformátusok 24-én istentiszteletre mennek, majd következő napon órvacsorán vesznek részt. A néphagyomány szerint december 25-én következett a karácsonyi ebéd, vagy ünnepi vacsora. Összegyűlt a család, olykor a távolabbi rokonság is, hogy együtt fogyasszák el a gazdasszony által az asztalra helyezett ételeket.

Az asztalra helyezett ételek a család tagjainak az egészségét biztosították, ezért főként szentelt ostyát, mézbe mártott fokhagymát, diót és almát fogyasztottak, mely ételekhez külön szimbolikát társítottak.

A Jászságban például a böjti ebéd hétféle ételből állt: pálinkaivásból, fokhagymanyelésből, habart bablevesből, mézes-mákos csíkból, aszalt szilvából, aszalt almából, dióból és sült tökből. Általában elsőnek az ostyát ették, utána jöhetett a fokhagyma, alma. Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak, a lányok szépség- és egészségvarázsló célzattal ették, de a palócoknál a családfő egy almát annyifelé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család: ha valaki eltévedne, a közösen evett almára visszagondolva hazataláljon.

KATT! Eredeti halászlé recept: így készül a szegedi halászlé, bajai halászlé, balatoni halászlé

Karácsonykor a dióevés szinte egész Magyarországon ismert volt, talán ezt a szokást még ma is tartja a legtöbb család. Az egészséges dió egészséget, a rossz dió betegséget jósolt. A hüvelyesek, sült tök, valamint a hal a következő év pénzbőségét jelentette. A Nyitra környéki falvakban régen bab-, borsó- vagy lencselevest, valaint mákos pupácskát, ismertebb nevén mákos gubát ettek.

KATT! Lencseleves recept: lencseleves füstölt hússal, lencseleves kolbásszal, lencseleves virslivel

Ahogy haladunk előre az időben, úgy változnak a szokásaink, veszünk át ételeket más nemzetektől. A dánoktól például a sült kacsát honosítottuk meg ünnepi ételként, angolszász vidékről érkezett a pulyka, a töltött libanyak a franciák kedvenc karácsonyi étele. Ma a legtöbben halat esznek főfogásként, de az angolszász hagyományokból eredően már pulyka is az asztalra kerül ünnepekkor. Ez köszönhető annak is, hogy egyre nyitottabbak vagyunk, egyre több információhoz jutunk a filmekből, eljutnak hozzánk más nemzetek karácsonyi szokásai is.

A bejgli az osztrákoktól került hozzánk, a dió és mák töltelék pedig a bőséget és az egészséget szimbolizálja.

KATT! Így készül a zserbó szelet: itt az eredeti zserbó recept

Manapság már szinte minden alapanyag a rendelkezésünkre áll, de régen nem ez volt a helyzet. A 19. századig a családok asztalán ritkán volt hús, ezért karácsonykor igyekeztek olyan ételeket enni, ami különlegességnek, ínyencségnek számított - ez túlnyomó többségben húsétel volt. Az ünnepek idejére időzítették a disznóvágást, ebből került friss hús - hurka, kolbász - az asztalra.

Általános hiedelem volt, hogy a karácsonyi asztalra minden ételt felpakoltak és a gazdaasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem lettek volna jó ülősek. Magát a karácsonyi asztalt, a terítőt és a rápakolt ételeket is, de még az asztal alá rakott tárgyakat, eszközöket is különleges mágikus hatalommal ruházták fel. Átitatódott minden a karácsony szentségével, magát a karácsonyi abroszt csak egyetlen ünnepi alkalomra használták, később vetőabroszként funkcionált, hogy bő termésük legyen egész évben. Az asztal alá sokszor szalmát helyeztek és erre raktak különböző tárgyakat, ami szintén a bőséget hivatott elérni.

KATT! Töltött káposzta recept: így készül a legfinomabb szabolcsi töltött káposzta, karácsonyi töltött káposzta

A kevésbé vallásos családoknál elsősorban a szeretet és a családi együttlét ünnepévé vált a karácsony, így elterjedt szokássá vált az is, hogy az ünnep alkalmából megajándékozzák egymást. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét napja 24-e, ám nyugat-európában 25-én találkozik a rokonság.

Hogyan lett a karácsonyfa az egyik legfontosabb szimbólum?

Minden ünnepi díszbe borult otthon megszokott elemeként pompázik a lakás egyik központi terében a karácsonyfa. Az örökzöld tisztelete már a régi germán, római, egyiptomi és kelta kultúrákban is megjelent, olykor egy fenyőág, koszorú vagy fagyöngy formájában.

Későbbi források szerint a középkorból eredő szokás alapján egy fát vágtak ki, amely a Jézuséhoz hasonló ifjú élet feláldozását szimbolizálta. Az első valódi karácsonyfáról Sebastian Brant német író mesélt feljegyzésében a 15. század végéről. Ekkoriban főként almával és ostyával díszítették a növényt.

Magyarországon a karácsonyfa-állítás szokása a 19. század második felében jelent meg. Először az eredetileg német származású lakosság körében volt népszerű, majd a városokban fokozatosan meghonosodott az ünnepi szokás. A mai magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják és vízkeresztig, január 6-ig áll.

Az alma, mint díszítőelem a karácsonyfa őséhez hasonlóan manapság is jellemző, ám később a gyümölcsöt szimbolizáló piros gömbök váltak népszerűvé. A 16. században almával, dióval, mézespogácsával, fa és textil díszekkel dekorált örökzöldet, fokozatosan felváltották a 19. század második felére a csillogó díszek. Kedveltek lettek az üvegdíszek és a korábban a betlehemi csillagot jelképező csúcsdíszt is mára a hegyes, templomtoronyra emlékeztető, csillogó díszre cseréltük.

A betlehemezés az egyik legősibb karácsonyi szokás

Az egyik legismertebb, karácsonyhoz kötődő népszokás a betlehemezés, aminek csak Magyarországon belül is több táji típusa alakult ki. Még manapság is sokan, sok helyen művelik az ünnepekhez közeledve, habár már nem olyan spontán módon szerveződve, mint ahogyan eleink tették. A betlehemes népszokásban két hagyománykör ötvöződik: a kereszténység előtti pogány és antik gyökerű képzetek, valamint az ünnep keresztény jellegéből fakadó szokások. Neve a bibliai Betlehem városának nevéből ered, Jézus születésének történetét eleveníti fel.

A paraszti betlehemezés középpontjában hagyományosan a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. Fő eleme a pásztorjáték, ami a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. Elmaradhatatlan, szimbolikus kellék még a templom alakú betlehemi jászol, amiben a Szent Család látható. A játékban a pásztorokon kívül a kis templomot vivő két angyal vesz részt, egyes vidékeken kiegészülnek még több szereplővel is. Miután eljátsszák a Jézus születéséről szóló történetet, átadják ajándékaikat és jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.

Címlapkép: Getty Images