Ultramenő bicikli készül ebben a vidéki asztalosüzemben: te kipróbálnád?

A ma fémötvözetekből, alumíniumból, titánból, karbonból és miegymásból készült kerékpárokat tekintve furcsának tűnhet a gondolat: miért akarna valaki pont fából kétkerekűt eszkábálni? Holott a gondolat koránt sem új keletű. A világ ősbiciklijét 1817-ben a német Freiherr Karl von Drais báró készítette el, amely egy, a mostani gyerekek futóbiciklijére emlékezető találmány volt, méghozzá fából. A kerékre szerelt, pedállal hajtható társa csak 1863-ban váltotta a futógépre keresztelt elődjét, majd szép lassan a fa átadta helyét a ma használt anyagoknak, így szakadva el a kezdeti koncepciótól.

Sztezsán Attila fejéből egy barátokkal töltött este alkalmával pattant ki az ötlet, hogy ha már asztalosként két évtizede a szakmában dolgozik, miért ne készíthetne a vállalkozása fő profilját képező konyhabútorok mellett favázas biciklit is. A tervtől azonban hosszú út vezetett a kivitelezésig, mivel a „majd én csinálok fából egy biciklit” mondatot követően két év kellett ahhoz, hogy használható darab születhessen, lévén a tervezés szó szerint a nulláról indult, az egyéb megrendelések mellett pedig a kedvtelés mindig háttérbe szorult, a kétkerekű végső formáját csak a negyedik évben nyerte el. A kérdés azonban megalapozott: ha adva van egy jól működő koncepció, egy fémek társításával megkonstruált drótkecske, mi motivál valakit arra, hogy eltérjen a megszokottól?

A kíváncsiság. Igazából hobbiból indult ez az egész projekt. Tetszett, szeretem csinálni, és némi kihívással is járt. Ez utóbbit kerestem benne

– adta meg a választ Sztezsán Attila.

Az első kész darabbal a Balatont is körbetekerte, így a kétkerekű hosszú távon is bizonyította, van annyira strapabíró, mint fémből készült társai, sőt nyolc rétegű felületkezelésének köszönhetően a változó időjárási körülményeket is jól bírja, így legyen tél vagy nyár, ugyanúgy használható az utakon. Noha a felverődő kavicsok ellen ugyanúgy kitett, az így keletkezett esztétikai hibák könnyedén orvosolhatóak, akár csak fémtestű barátainál egy egyszerű újrafestéssel. A kőrisből vagy fekete dióból készült váz előnye az egyedi faerezetes minta szolgáltatta esztétikum mellett nagy rezgéselnyelő képessége, amellyel garantáltan kenterbe veri az egyszerű városi bicikliket. Az alkotó szerint egy hagyományos fémből és az általa megalkotott fából készült kerékpár közti alapvető különbség azonban a használat közben derül csak ki igazán, mert van egyfajta „feelingje” a favázas bringának.

Összehasonlítva több típussal, a súlya sem elrettentő: egy mountain bike 14-15 kg, egy városi bicikli 20 kg feletti, míg egy BMX 12-13 kg, noha igaz, hogy egy 5-7 kilós túrakerékpártól azért messze áll. „Van egy belső üregelése, amin lehetne még tovább könnyíteni, de nem akarom feszegetni a határokat. Maga a váz 4-4,5 kiló, de a súly a felszereltségétől is függ. Egy karbonszálas biciklivel versenyezni persze nem tudunk, de nem is akarunk, nem lenne értelme

– tette hozzá a Satti Wood Bike tulajdonosa.

A bicikli összsúlyából adódóan azonban fajta szerint nem egyértelműen sorolható be egyik vagy másik kategóriába. Sztezsán Attila szerint a Satti kétkerekűek igény szerint variálhatóak, mert tökéletesen megfelelnek mind a simább városi környezetben, mind az azon kívüli, a bicikli szempontjából marconább utakon. Az extrém sportok szerelmeseinek kár a favázas bicikli után sóvárogniuk, viszont az alkotó szerint hosszabb távú túrákhoz kiválóan alkalmas, és bár nem nevezné terepjárgánynak, ő már így is tesztelte a sajátját, ami bírta a strapát. Egy ilyen kerékpárra már pedig megéri vigyázni, mert a szokatlan terepviszonyok pedig megviselhetik a műtárgynak is beillő favázas remeket, ami teljes felszereltségével több, mint félmillió forintba kerül.

A három darabból megalkotott váz, kőrisből vagy fekete dióból, inverz berakással kiegészülő biciklitest egyszerű, visszafogott, mégis elegáns külseje még a szakavatatlanok számára is rendkívül feltűnő, így nem csoda, hogy Sztezsán Attila bárhol jár, a szokatlan kétkerekűt mindenhol hatalmas érdeklődés fogadja. Az alkotó nem tagadta, végül ez a rendkívül nagy népszerűség ösztönözte arra, hogy márkát építsen a kezdetben hobbiprojektnek induló favázas bicikli köré, amiből már mind a férfi, mind a női változat bemutatódarabjai elkészültek a sötétebb fekete dió és a visszafogottabb kőris színben is.

Az alkotót némiképp meglepetten érte a HelloVidék azon kérdése, egy komoly felvásárlási szándék esetén kiadná-e a kezéből a Satti szabadalmát, de rövid megfontolást követően határozottan azt felelte, egyelőre nem eladó a favázas bicikli ötlete. Most még a kerékpárral járó munkafolyamatokról sem szívesen veszi le a kezét, és amíg az első, áttörést jelentő megrendelésre várnak, ez nem is fog számottevően megváltozni. A jelen tehát egyelőre a türelmes várakozásról szól, viszont az ötletelés, tervezés még a kivárás időszakában sem áll le.

A fejlesztés terén gondolkoztam elektromos rásegítéses bringán. A fémvázas biciklin az akkumulátor pakk egy fekete dobozként jelenik meg, ami ez esetben egy fába lenne rejtve. Azt a kérdést viszont nem tudom megválaszolni, mekkora karriert futhat be a márka. Én már annak örülnék, ha egy kis szériát el tudunk indítani. Nem kell nagyobb mennyiségű megrendelés, én már egy kisebbnek is nagyon tudnék örülni

– zárta gondolatait a jövőre vonatkozóan Sztezsán Attila.

Ha nagy bringásként valaki Békés megye felé veszi az irányt, érdemes betérnie Elekre vagy a szomszédos Gyulára, mert a már meglévő, személyre szabott kétkerekűje mellett ez az asztalosremeknek is beillő „drótkecske” biztosan tud még újat mutatni a számára.

Címlapkép: Getty Images