Egyre többen vásárolnak így vidéken: a diszkontokat is lenyomhatja a bevásárlóközösség?

HelloVidek: Hogyan alakult ki a Kecskeméti Szatyor Közösség? Milyen célokat tűztek ki maguk elé?

Szigeti László: 2011-ben lelkes kecskeméti civilek az Átalakuló mozgalmak ihletésére célul tűzték ki, hogy segítséget nyújtsanak a helyi lakosságnak a környezet- és egészségtudatos, valamint társadalmilag felelős életvitelhez, és ezeken a területeken aktív szemléletformálást végezzenek. Ennek érdekében hozták létre a Kecskeméti Szatyor Közösséget, mely azóta is sokrétű, kiterjedt tevékenységet folytat városi programok, előadások, stb. szervezésével, valamint egy bevásárlóközösség működtetésével. Jelenleg a fókuszban az utóbbi áll, mert hisszük, hogy a jelen kor kríziseinek megoldásához lokális szintű cselekvésre van szükség, aminek egy erős alappillére a helyi, egészséges élelem fogyasztása. A Szatyor bevásárlóközösség azért jött létre, hogy ezt előremozdítva segítse a vásárlók és a termelők egymásra találását. Meggyőződésünk, hogy az így létrejött rövid ellátási lánc a helyi gazdaság és a helyi közösség erősödését eredményezi, emellett nagyban hozzájárul a környezetterhelő hatások csökkentéséhez és a lakosság egészségesebb életmódjához, ezáltal jelentős pozitív változásokat képes előidézni mind a társadalom, mind a környezet szempontjából.

HV: Milyen akadályokkal, kihívásokkal kell szembenéznie a közösségnek, hogy növelje a társadalmi tudatosságot és felelősséget a helyi lakosok körében?

Tulajdonképpen mindennel, ami a mai társadalmi, gazdasági berendezkedést, a mai gondolkodást jellemzi. Az azonnali és mérték nélküli fogyasztást ösztönző kultúra értelemszerűen ellentmond a mi értékeinknek. A túlhajszolt hétköznapok gyors, átgondolatlan fogyasztási döntésekre kényszerítik az embereket, és megakadályozza őket abban, hogy megálljanak és részt vegyenek egy élő közösségben. Vagy akár ha a legegyszerűbb dologra gondolunk, abban, hogy főzzenek otthon.

HV: Hogyan ösztönzik a kecskemétieket, hogy a helyi termelőktől származó élelmiszereket válasszák, amelyek nemcsak az egészségüket, hanem a környezetüket óvják?

A közvetlen kapcsolatok, a közösségek újraélesztésén dolgozunk elsősorban, mert meggyőződésünk, hogy csak ilyen közegben lehet valódi változást elérni. Az életmód, azon belül is a fogyasztási szokások nagyon mélyen gyökereznek az emberekben, ezen változtatni csak hosszútávú, hiteles, emberek közötti kommunikációval lehetséges. Ha leírjuk a weboldalunkon, egy szórólapon, vagy egy facebook hirdetésben, hogy mennyire távol van a ma fogyasztott ételünk a valódi élelemtől, hogy az egészségünkre nemcsak a vegyszerek, de a termelés egyéb körülményei is alapvető hatással vannak, hogy a környezet egyszerűen nem bírja el a mai ipari mezőgazdaságot, hogy a globális élelmiszerpiac, a külföldi, sokszor divatból fogyasztott élelmiszerek eltüntetik a gazdákat, a kétkezi, szaktudáson és elköteleződésen alapuló munkát, akkor egy futó felületes információbefogadáson kívül nem sokra számíthatunk. De ha egy közösség tagjainak életmódjával, kézzelfogható, igazi beszámolóival találkozik valaki, akkor rögtön jobban érzi ezeknek a gondolatoknak a súlyát. Ha viszont gyerekekről van szó, még értelemszerűen nem kell megküzdenünk a rossz beidegződésekkel, nekik még ez lehet az elsődlegesen tanult értékrend, ezért igyekszünk mindig őket, a gyermekes családokat is bevonni a programjainkba, magába a közösségbe. Nem véletlen mondják, hogy a világ megváltoztatásához elég lenne egyetlen generáció.

Miért fontos, hogy fenntartható forrásból származzanak ételeink?

A konvencionális (vegyszeres) mezőgazdaság hatalmas terheket ró a termőföldekre, és nem csak a növényvédőszerek szennyezése miatt. A talaj tápanyagtartalma kiürül, ha nem a természet rendje szerint tápláljuk vissza azt, amit kivettünk belőle. Emiatt csak mesterségesen lehet termővé tenni a földeket, ami a talaj egészséges élővilágát teljes egészében tönkre teszi, így lerombolva a körforgást, ami az egészséges élelem (hamarosan pedig bármilyen élelem) megtermeléséhez szükséges. A fenntartható termelési módok tiszteletben tartják a természetet és azzal együttműködve, annak részeként tudnak működni.

Milyen stratégiát alkalmaznak annak érdekében, hogy versenyképes árakat biztosítsanak vásárlóiknak a multik és nagykereskedelmi láncokkal szemben?

Az egyesület által működtetett bevásárlóközösség teljes egészében önkéntes alapon szerveződik, így a bérek nem rakódnak a termékek árára. Emellett mivel nem kereskedői, csupán közvetítői vagyunk a termékeknek, az adózás sem terheli azt. Az őstermelők és kistermelők ugyanúgy árulhatnak itt, mintha a piacon standolnának, csak épp nem kell órákat rászánniuk erre. Csak behozzák az átadópontra az arra a hétre megrendelt termékeiket, melyeket már az önkéntesek válogatnak szét, és az átadást is ők végzik, mikor megérkeznek a vásárlók.

Mennyire fontos, hogy a vásárlók személyesen is megismerhetik a termelőket?

Nagyon. Igyekszünk minden lehetséges eszközzel ösztönözni a vásárlókat, hogy tudatosítsák magukban, kitől származik az étel, amit elfogyasztanak. Egy olyan élő kapcsolat ez, ami már rég elfelejtődött, olyan, szintén homályba vesző, értékekkel együtt, mint a bizalom, a lojalitás, a felelősségvállalás egymásért. A termelő nem csak keresetét, megélhetésének tárgyát látja a termékében, hanem azt az ételt, amit egy másik ember elfogyaszt. A vásárló nem csak az ételt látja, amit a pénzéért megvásárol, hanem az embert is, aki mögötte van. A munkát, a nehézségeket, a kiszolgáltatottságot, az elhivatottságot. Így az élelem ismét élővé válik. Nem iparcikk többé, amit automatikusan és magától értetődően leemelünk a polcokról. Emellett a vásárló azt is megérti, hogy ha elköteleződik egy termelő mellett, ő számíthat a rendszeres vásárlására, ami stabilabbá teszi a megélhetését. Ez nekünk is jó, mert tudjuk, hogy a következő szezonban sem maradunk jó minőségű ellátás nélkül. Egy egyszerű történet, ami jól példázza ezt. Átadónap reggele, a termelő telefonál, hogy éjszaka őzek vendégeskedtek a kertjében, a megrendelt zöldségeket nem tudja leszállítani. A vásárlókkal való közvetlen kapcsolatnak köszönhetően az érintetteket gyorsan, közvetlenül el tudjuk érni, az ő belénk és a termelőbe vetett bizalmának hála pedig nem felpaprikázva követelnek kárpótlást, hanem megértően viszonyulnak a termelőhöz. Nekik persze nélkülözniük kellett arra a hétre a salátát, de tudták, hogy a termelőnek ez mennyivel nagyobb kár.

Hogyan viszonyul a közösség az élelmiszer-pazarlás problémájához? Milyen megoldásokat alkalmaznak vagy javasolnak a csökkentésére?

Természetesen a Közösség számára fontos az élelmiszerpazarlás kérdése és mértékének csökkentése. Az élelmiszerpazarlás legfőbb oka a tudatosság, az előre tervezés hiánya, az impulzusvásárlás. A bevásárlóközösség heti átadónapos rendszerében a vásárlók idővel hozzászoknak, hogy előre átgondolják a heti menüt, a mennyiségeket, így nem keletkezik felesleges mennyiség a háztartásban, ami aztán csak megromlik. Ráadásul így sokszor olyan mintázatok derülnek ki a háztartások számára, amikre addig nem is figyeltek. Ki tudja megmondani például, hogy pontosan mennyi kenyérre, krumplira, sajtra van szüksége hetente? Egy szatyis vásárló biztosan.

Emellett számos tanácsot is adunk az alapanyagok felhasználásához a receptektől kezdve a fermentáláson át az egyéb természetes tartósításokig, így ha mégis felesleg keletkezne, nem az enyészet vár rá, hanem kreatív módon felhasználják.

Milyen hatást gyakorol a közösség az élelmiszerpazarlás csökkentésére a városban? Milyen eredményeikre a legbüszkébbek?

Abban biztosak vagyunk, hogy a velünk kapcsolatban lévő vásárlók jóval kevesebb élelmiszert dobnak a kukába, de nincs mérhető, kézzel fogható információnk ezzel kapcsolatban. A mi eredményeinket inkább a közösség érezhető élénkülése, a szűkebb bevásárlóközösség stabil, rendszeres forgalma mutatják. A szemlélet változása ezeken keresztül zajlik. Ez egy kvalitatív folyamat, ami hosszú távon, közvetve hozza meg a konkrét eredményeket.

Címlapkép: Getty Images