Meglepő, mi derült ki a magyar sertéshúsról: ezt sokan nem gondolták volna, tényleg igaz?

Úgy tűnik, hogy a jövőben sem fog csökkenni sem a csirke-, sem a sertéshús ára az élelmiszerboltokban. A Rabobank új jelentése szerint azonban a baromfihús fogyasztása növekedni, a sertés- és marhahúsé pedig csökkenni fog 2024-ben. Közben az Agrárminisztérium nemrég kijelentette, hogy a legnagyobb nyereséget a magas feldolgozottságú és jó minőségű húsokkal, illetve az ezekből készült termékekkel lehet elérni a magyar élelmiszeriparban. Erre mutatott jó példát a darányi Böllérverseny, ahol tizenegy csapat vállalta a megmérettetést, hogy hajnaltól késő délutánig tevékenykedjen a saját disznója mellett, leckét adva a minőségi húsfeldolgozás és elkészítés fortélyaiból.

Itt és most abszolút egyértelművé vált, hogy továbbra is igen népszerű-e a sertésfogyasztás. A versenyre jelentkező csapatok és a látogatók száma mindezt többszörösen igazolta. Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy talán újra divatos lesz sertéshúst enni. A jövőben keressük az olyan csapatok jövőbeli részvételét is, akik kimondottan sertéstenyésztéssel foglalkoznak: ne csak versenyezni hívjuk őket, hanem azt kérjük tőlük, hogy építsenek ki standokat annak érdekében, hogy kielégítsék a látogatók húsigényét. Minden évben ugyanis az a visszajelzés, hogy milyen jó lenne, ha az adott évi húsmennyiségnél több lenne a versenyen. A városiak és városkörnyékiek már nem igazán vágnak hagyományosan sertést, maximum az élelmiszerboltokból szerzik be a húst, de az egészen más minőséget képvisel

– mondta a HelloVidéknek Villányi László, a 13. alkalommal megrendezett Böllérversenynek helyet adó Somogy vármegyei Darány polgármestere.

A statisztikák és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy egyre kevesebb család tart otthon sertést. A darányi polgármester szerint itt az ország délvidékén kicsit talán jobb helyzetben vannak, mert még mindig találhatunk olyan családokat, aki mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoznak. A böllérversenyre kerülő, levágásra szánt sertések így megfelelnek a szigorú állatorvosi, közegészségügyi és higiéniai tartást bizonyító feltételeknek, és ezeket igazolni is tudják.

Manapság nagyon kell figyelni a plázák ételkínálatára is, ha az ember sertéshúst akar találni. De én azt mondom, hogy menjünk vissza a kályhához! Az őseink ezzel a nagyon ősrégi, családot eltartó sertéstartással biztosították be magukat. Ma már ez ritka, mint a fehér holló. A háznál vágott sertéshús esetében azonban biztosak lehetünk benne hogy friss húst kapunk. Tudjuk, hogy hol és hogyan tartották, hol vágták le, dolgozták fel, ízesítették és folytathatnám a sort. Számomra megnyugtató, ha tudom, hogy mit fogyasztok. Szerintem ennek a kultúráját kéne visszahozni és a korábbiaknál jobban segíteni a sertés- és állattartást a falvakban. Okosan megszervezve vissza lehetne hozni a kedvet és perspektívát. És hogy a helyben tenyésztett állat és növények helyben kerüljenek fogyasztásra. Ez volt a régi idők egyik komoly vidéki megtartóereje és az egészségünk egyik alappillérje” – magyarázta a falu első embere, aki azt is elárulta, hogy pályázati forrásból és önerőből szerveznek minden évben egyre színvonalasabb és tartalmasabb rendezvényt.

És hogy beszerezhető-e a piacon a megfelelő minőségű sertés alapanyag? A böllérverseny résztvevői szerint igen, de csak egyre magasabb áron. Az ő szavaikkal élve a sertésfogyasztás manapság leginkább ízlés és pénztárca kérdése.

A disznóvágás kapcsán sokféle ételt készíthetünk, de még mindig a toros káposzta, hurka, kolbász a legnépszerűbbek. Sokan vállalnak azonban be olyan fogásokat, amelyek a mai konyhákban nem nagyon fordulnak elő; mondjuk vesevelő vagy orja leves. A versenyzők most változatos palettán mutatták be a tudásukat: nem könnyű ízben és állagban megfelelő ételeket az asztalra varázsolni. Nagyon nehéz feladatunk van, hiszen megpróbáljuk értékelni ezeket a hagyományok, az íz, az állag, a hőmérséklet és az illat alapján besorolni. Az első és legfontosabb szempontunk, hogy az étel maradjon a hagyományoknál és a versenyzők ne vigyenek bele mondjuk plusz fűszert, vagy olyan ízesítést, ami más irányba tolná az ízvilágot. A kolbász készüljön jó minőségű fűszerpaprikából, borsból, sóból és magyar fokhagymából. Kiemelt a megfelelő arányú hús és zsírszalonna keverés: mi a 70:30 arányra esküszünk és ez jó is. A hurka lehet hagyományos gerslis, véres, májas; itt fontos a majoranna és vér aránya, de a fűszerezés is. És végül, de nem utolsó sorban a toros káposzta: orjacsonttal, hússal készülő étel, amiben levélbe tekert tölteléket teszünk, ahol a hús, fokhagyma, só és bors keveréke pont ideális

– mutatott rá Markovics József, a zsűri elnöke, civilben szakács, aki a közétkeztetésben is dolgozik.

És bár a statisztikák szerint egyre kevesebb sertéshúst fogyasztunk, a zsűri elnöke igyekszik az 1500 főre készülő napi ebéd során fele-fele arányban egyensúlyt tartani a sertés- és csirkeételek között. Markovics József elárulta azt is, hogy bár vegyesek a visszajelzések, a sertésételekből (többek között a pörköltből, tokányból, rántott húsból) mindig jóval több fogy el. A koleszterinszintjüket féltőket is megnyugtatta: a megfelelő konyhatechnológiával bátran kerülhet sűrűbben ez a fajta fogás az asztalra, ráadásul – szerinte – a sertéshúsnak jóval magasabb az élvezeti értéke, mint mondjuk a csirkének.

Címlapkép: Getty Images