Egyre többen vásárolnak ilyen piacokon: mutatjuk, mi benne az extra

A főtéri vásáron végighalad a tekintetünk és örömmel konstatáljuk, hogy egymásután sorba állnak a standoknál a vásárlók. Az elsőnél annyian vannak, hogy nem győzzük kivárni a sort, ezért továbblépünk egy zöldséges, savanyúságos fiatal gazdához. Beszélgetésbe elegyedünk és rátérünk cikkünk témájára, hogy mióta van itt és hogyan látja a vásár alakulását hétről hétre.

3 éve járok a piacra, nagy segítséget jelent, hogy nem kell a helyszíni értékesítésért fizetni. Nyári időszakban nem vagyok itt, a termékeim nem bírják a meleget. Lajosmizséről jövök át, igyekszem az otthonomhoz közel, még Hetényegyházán értékesíteni. A termelői munkákat én csinálom otthon, családon belül édesanyám segít a zöldségpucolásban. Az elmúlt években a főtéren a vásárlói köröm alakulóban van, ez egy több éves folyamat. Sok visszajáró vásárló van, de mindig vannak újak. Én azt látom, hogy az itteni lakosok örülnek, hogy kistermelőktől vásárolhatnak. Nagyon sok a környékbeli vásárló, de sokan nem is hallottak még a piacról. A vevők szeretik, hogy személyes kiszolgálásban van részük, többen még házhoz is eljönnek, ha elfogyott otthon a zöldség, savanyúság.

Társalgásunk közben odalép egy vásárló és kiválaszt egy kis savanyúságot a vacsorához.Kihasználva az alkalmat megkérdeztem, hogy miért szereti a vásárt és mióta vásárol közvetlenül a termelőtől. Vidám természete révén, nyitottan állt a kérdéshez:

Azóta járok a piacra, mióta az önkormányzat kiadta az engedélyt. Jobban szeretek itt vásárolni, mint más kiárusító helyeken, mert minőségileg is jobbak a házi jellegű termékek, az ízvilág gazdagabb. Azért is jó itt vásárolni, mert itt közvetlenebb kiszolgálásban van részem, odafigyelnek arra, mit szeretnék, nem úgy, mint a boltokban, hogy megkérdezik mit akarok és már el is fordul az eladó, mert nem érdekli.

Miközben beszélgetünk, a mellettünk lévő idősebb, homoktövisből és más finomságokból készült lekvárokat értékesítő úr figyeli a beszélgetésünket. Mikor tovább haladunk, széles mosollyal az arcán fogad. Örül, hogy valaki érdeklődik a munkássága felől és kikéri a véleményét, tapasztalatait.

A kistermelői piacon kezdetektől fogva árulok, kivéve, ha nagyon hideg van. Kecskeméten lakom, még a Budai piacon szoktam kint lenni. A feleségemmel együtt gyártjuk a lekvárokat, homoktövisből készült termékeket. Az évek alatt a vevők megszokták a csütörtöki piacot, van, aki visszajár, de sokan rácsodálkoznak, hogy itt vagyunk. A piac nyitvatartási idejével szerintem nincs baj, mert a lakosság 90 %-a 4 órakor végez a munkával. Itt lehetnénk este 7-ig, akkor sem lennének sokkal többen, mert aki akar, úgyis el tud jönni. Nyáron 2-6-ig vagyunk itt, ezzel is kedvezve lakosságnak. Ami előny az itteni piaci vásárnak, hogy más piacokon is megismernek és vásárolnak Tőlünk. Sajnos kevés a reklám, jó lenne, ha a helyi rádióban több hirdetés lenne, hogy még többen tudják, ha csütörtök, akkor kistermelői piac van.

Diskurzusunk végén odalép egy vásárló és egy kis lekvárt választ a másnapi ebédhez. Hallotta a kérdéseket és úgy gondolta ő is megosztja gondolatait:

Kecskeméti vagyok és nekem fontos, hogy helyi termelőktől vásároljak. Évek óta visszajáró vásárló vagyok, annak idején a helyi rádióban hallottam a hírekben a kistermelői piacról. Amit tudok, megcsinálok otthon magamnak, de ha valamire szükségem van, akkor azt megveszem az itteni kínálatból.

Megköszönve a beszélgetést, tovább haladva egy méhész úriember asztalához lépünk. Szinte meg sem kell szólalnunk, lelkesen kezdi el mesélni szakmája szépségét és nehézségeit. Szemei csillogtak munkája imádatától, így lassan tudtunk csak rátérni jövetelünk okára.

Több mint 30 éve méhészkedek családi szinten, egyedül nem is bírnám. A méhek miatt kiköltöztünk Hetényegyházára, egy 4 hektáros erdős tanyára. A méhek miatt 9 hónapig otthon vagyunk, de 3 hónapig úgymond vándorlunk. Kecskemét mellett árulok még a nagybani piacon és Budapesten is, így elég jól kialakult az évek alatt a vásárlói köröm. Én azt vettem észre, hogy a kecskeméti és a fővárosi vásárlók között, hogy ott is van egyfajta tudatos vevőréteg, de nagyobb becsülete van az igazi termelőnek. A helyiek nehezebben fogadják el az árakat, nekem olcsóbbnak kell lennem a Tesconál és az Auchannél. A nyugat európai országokban ilyen elő sem fordulhatna. A magyar vásárlók többnyire pénzorientáltak (tisztelet a kivételnek) és nem a minőség érdekli.

Társalgásunk közben finom pékáru illata lengte be a környéket és korgó gyomorral érkeztünk a következő standhoz. Ismerős arc fogadott, a hölgy édesapja rendszeresen árul Kecskemét és a térség más piacain, vásárain is.

Családi szinten 20 éve gyártunk otthonunkban kemencés pékárut. A főtéri piacon kezdetektől vagyunk, az itteniek kicsit sokallják az árakat, de miután megkóstolták a termékeket, visszajönnek és vásárolnak. Azt látom, hogy messzebbi városokból, még szegedi jogászok is jönnek Kecskemétre, hogy a kistermelői piacról szerezze be a konyhára való finomságokat.

Az illatok nemcsak minket vonzottak, hanem egy törzsvásárlót is a standhoz:

Nagyon szeretem a termékeiket, Tibi bácsitól kezdtem közel 10 éve vásárolni. Amikor célom van a városban, havonta 1-2 alkalommal vagyok itt, vagy vasárnaponként a nagybani piacon vásárolok pékárut.

Következő állomásunk a tejtermékekből készült standhoz irányított. A pultot meglátva egyből vásárlásba is kezdtünk és közben kérdezgettük a hölgyet.

Kunbaracson lakom, édesanyámtól örököltem a családi vállalkozást. Kezdetektől árulok itt a piacon. Szerintem a helyi lakosok között szájról szájra terjed a hír, hogy csütörtökönként itt vagyunk. Nagyon jó lenne, ha több reklámot kapna a piac.

Miután bevásároltunk, utunk az első állomásához vezetett vissza, végre nem álltak ott annyian és tudtunk beszélgetni a hústermelő pultban dolgozókkal.

Ladánybenéről járunk át minden csütörtökön, mióta a vásár tart. Most ért be, hogy a kezdetektől itt vagyunk: megismerték és megkedvelték a termékeinket. Jó lenne, ha új asztalokon árusíthatnánk és a többiek miatt fontos lenne a reklámozás is, mert az soha nem árt.

A kistermelői piacon folytatott beszélgetésekből egyöntetűen kiderült, hogy elérte célját, mert termelők könnyebben tudják értékesíteni termékeiket, míg a lakosság hamarabb jut házi készítésű finomságokhoz.

Címlapkép: Bódogh Gabriella