Teszt: tényleg verhetetlen magyaros és halételekben a siófoki Öreg Halász?

Siófok mondhatni mindig útba esik, ha a Balatonról van szó. Félúton az M7-esen, Budapestről vagy Nagykanizsáról egyaránt. A déli parton autózva. Pécsről vagy Kaposvárról célirányosan. Az északi partról a Tihany-Szántód távolságot átkompozva. Mi éppen Budapestről haladtunk az ország déli része, a horvát–magyar határ irányába, amikor megéheztünk. Előkaptuk az okostelefonunkat és elkezdtük nézegetni az ajánlatokat. Az egyik leginkább szimpatikusnak az Öreg Halász nevű étterem volt.

Az Öreg Halászt könnyen kiszúrtuk Széplak felé a 7-esen, közvetlenül az út mellett balra (a belváros felől érkezve). Megtalálni tehát igazán könnyű, bekanyarodni viszont annál inkább lehetetlen küldetésnek látszott. Nyár, nyaralók, balatoni forgalom. Hosszú percekig álltunk az úton, illedelmesen indexelve, amíg a szembejövők közül valakinek leesett, hogy valószínűleg igazi forgalmi dugót fogunk hamarosan okozni, ha nem enged be miket. Innentől már flottul működött minden: tágas parkoló, gyors tolatás és már indulhattunk is teletölteni a hasunkat.

Asztalt könnyű volt találni, főként mert eszünk ágában sem volt zárt helyre ülni. Egyrészt a nyári érzés, másrészt persze a koronavírus miatt. Szerencsére ebbe az étterembe egy lépcsőn tudunk feljutni és így még a terasz is több részre oszlik: választhatunk asztalt mindjárt a lépcső aljánál, a lépcsőn felsétálva jobbra és balra is. Mi biztos, ami biztos alapon maradtunk a legalsó asztaloknál. Akkor még nem sejtettük, hogy nem véletlenül nem ült itt senki. A körtefák hűs árnyéka ugyanis néhány percen belül veszélyes fegyverrel „szórt meg minket”. Az éretlen, ám lekívánkozó kemény termés ugyanis óriási robajjal pontosan az előttem fekvő étlapra esett. Szóval átköltöztünk egy másik asztalhoz.

Nos, az étlap kínálatára egyetlen szavunk sem lehet. Kezdjük ott, hogy rögtön a legelső lapon egy kedves kis magyar verssel indítanak, amit megismételnek németül és angolul is. Nem véletlenül: az étterem abszolút gondol a mindenhonnan érkező turistákra, ezért egész menüt megtalálhatjuk mindhárom nyelven.

„Óh Magyarország

Tudnak-e másfelé úgy rajongani,

Dédelgetni, simogatni, jól lakatni,

Mint a Te néped?”

A kínálat ennek megfelelően abszolút bőséges: hogy 50 vagy 80 tételt találhatunk az étlapon, azt nehezen tudnám megmondani. Számos tételnek fantázianevet adnak, hogy ezt szeretjük vagy sem, az mindig a szubjektum kérdése – én speciel kedvelem a kreatív embereket. Szóval egyértelmű, hogy ki kell faggatnunk a pincért, hogy például hogyan készül a Harcsaszelet Öreg Halász módra, milyen az a Harcsa jókedvemben készítve vagy hogy mit takar a Bélszín „Kedvesy” módra körítve.

Ahogy a fentiekből jól látszik, az Öreg Halász nevéhez híven tartja a tradíciót és leginkább halételeket, illetve magyaros fogásokat kínál. Talán kicsit ódivatú, de a választék mindenképpen széles. Már aki szereti ezeket a típusú ételeket. Mert én például az a tipikus csirke és pulykakedvelő vendég vagyok. Kizárva minden halat, sertést, marhát vagy vadat. Szóval ezzel a hendikeppel indulva az Öreg Halász nem az én éttermem. De azért megoldottuk a dolgot.

Az első pincér kifejezetten flegmán viselkedett, nagyjából elsorolta a válaszokat a kérdéseinkre, de közben látszott, hogy türelmetlenül várja, hogy találjuk ki, mit ennénk. A korábban már említett fantázianevek miatt azonban ezt nem tudtuk gyorsan abszolválni. A partnerem gulyáslevest rendelt, majd sertésjavát Óvári módra körítve, amit végül egy túrógombóccal koronázott meg. Én egy gyümölcslevessel kezdtem, amihez egy rántott pulykamellet kértem körítéssel. A pincér szemöldöke ekkor felszaladt szinte a homloka tetejéig:

Olyant bárhol, bármikor ehet. Rendeljen inkább egy nyár örömét

– javasolta, majd kifejtette, hogy az általa kínált étel sült csirkemell, petrezselymes főtt burgonya és lyoni sült hagyma. A hagymára viszont nekem szaladt fel a szemöldököm, de azt ígérte, hogy édes lesz az íze és biztosan szeretni fogom. Így belementem. Akkor még nem sejtettem azt, hogy mi vár rám. De erről majd később...

A levesek abszolút rendben voltak: a gulyásleves gazdagon készült, tele zöldségekkel és hússal, de az adagra sem lehetett panaszunk. A gyümölcsleves is pont olyan volt, amilyennek lennie kell: krémes, hideg és nagyon gyümölcsös. A főfogás: nos, itt azért akadtak problémák. Az óvári szelet egyértelműen mirelit cukorborsóval készült és nem sikerült igazán megfőzni vagy megpárolni azt. Egyrészt. Aztán ott volt a sajt (vagy „sajt utánzat”?), aminek az íze leginkább a fűrészporra hasonlított, míg az állagáról jobb nem is beszélni. A köretként tálalt hasábburgonyának pedig hiába is kerestük az ízét.

Nekem is megérkezett az ajánlott „nyár öröme”, ami első ránézésre leginkább egy tányérnyi hagymára emlékeztetett, ami alatt kétségtelenül elveszett az étel. A csirkét nem sikerült rendesen megsütni, itt-ott véres darabkákat kerülgettem, mint egy rally pilóta, a hagymától már a harmadik-negyedik falatnál elment a kedvem, a fűszerezése pedig rengeteg vizet kívánt kísérőként. Szóval végül mindkettőnk tányérján jókora adagok maradtak. A túrógombóc viszont jól sikerült: omlós, lágy és ízletes volt: pont ahogy a nagyim is készítette.

Fontos azonban kiemelni, hogy a második pincér, aki a rendeléseinket kihozta, az elsővel ellentétben kedvesen és barátságosan viselkedett. Még beszélgetett is velünk. Kiderült, hogy nyugdíj mellett gyakran besegít (így már érthetővé vált hajlottabb kora). Kicsit panaszkodott, hogy a fiatalabb generáció vagy külföldön van, vagy „nincs kedve” dolgozni, esetleg nem bírja a munkatempót, ezért gyorsan feladja. Hozzátette azonban, hogy ő már nagyon régóta kitart a több mint húszéves Öreg Halász mellett, ahol idézem „ezer éve dolgozik”. Közben utánanéztünk: az alapítás éve 1999.

Nos és akkor végül az árak: a levesek ára 800-1850 forintig terjed, az előételeké 900-4990 forintig (a legdrágább tétel a libamáj zsírjában), a készételek 2290-2790 forintig, a frissensültek 2990-7990 forintig (utóbbi két személyre szóló ínyencfalatokat ígér), a halételek 2490-8490 forintig (Öreg Halász falatai két személyre), a szárnyasok 2590-4990 forint között mozog. És akkor ott van még a mindig változó „konyhafőnök ajánlata”, ahol a libatepertőtől a fitnesz salátán át a töltött almáig, valamint különféle fantáziadús halételekig 15 tétel közül választhatunk, 1190-4390 forintig terjedő árkategóriákban.

Fotók: Jeki Gabriella