Teszten a Nana: tényleg csak egy túlárazott biszró Pécs egyik legtrendibb étterme?

A barátnőm születésnapját ünnepeltük, nem is akárhányadikat, hanem a harmincadikat. Arra gondoltunk, hogy egy kellemes étteremben töltjük az estét és akkor már meg is adjuk a módját. Ezért is esett a választásunk a manapság igen divatosnak számító Nanára. A helyet már jóval korábban lefoglaltuk és egy pénteki kora esti időpontot választottunk.

Egy nappal korábban a barátnőm még rájuk írt egyszer, hogy akkor reméli, hogy sikerült rögzíteni a foglalást és lehetőség szerint a teraszon szeretnénk elfogyasztani a vacsorát, nyolc főre. Hamarosan érkezett egy kurta válasz, miszerint a teraszra nem lehetséges az asztalfoglalás, helyette egy benti asztalt tudnak adni, ami viszont a terasz mellett van. Mit tehetnénk, ez mégis születésnap, így maradtunk az eredeti tervnél.

Az étterembe érkezve az ünnep napján a pincér azzal fogadott minket, hogy igen, itt a foglalt asztal és a teraszra vezetett minket. Bár az asztalnál csak hat szék volt, gyorsan pótolták azt a maradék kettőt. A jó pont, azonban nem tartott sokáig. Hamarosan érkezett újra a pincér, hogy sajnos tévedés történt, mert ez mégsem a mi asztalunk, fáradjunk inkább be.

Ebből persze azonnal kiderült, hogy mégiscsak lehet a teraszra asztalt foglalni, csak valamiért ez ránk nem vonatkozott. Ezzel a negatív élménnyel indultunk befelé, ahol legalább volt lehetőségünk körbenézni is. A hely valóban trendi: egyszerű, talán skandináv dizájn, óriási belmagasság, apró és divatos részletek.

Megérkezett az étlap és a hölgy az italrendelésekkel, aki kapásból elkezdett angolul beszélni hozzánk, majd csodálkozó tekintetünket látva gyorsan magyarra váltott, exkuzálva magát a rengeteg külföldi vendégre hivatkozva. Elvéve a dolog élét, készített rólunk két telefonos fotót a kérésünkre (hiszen mégiscsak egy szülinap), ám mindezt egy kézzel, perspektíva és élesítés nélkül – egyértelműen minél hamarabb túl akart lenni a dolgon (oké, nem ért rá, de nekünk fontos lett volna).

És akkor nézzük az étlapot! Ebben a tekintetben végre tényleg nincs miért panaszkodnunk: könnyű fogások, levesek, tészták, saláták, pizzák, hamburgerek, köretek, főételek és desszertek (dolce vita néven) is vannak a kínálatban. Első ránézésre az ételek kissé túlárazottak. De nézzük őket sorban! A könnyű fogások között a legolcsóbb a 690 forintos pizzastangli, a legdrágább pedig 2990 forintos olasz sonka, szalámi és sajt, de akad a kettő kategória között például bruschetta és fokhagymás-chilis garnéla. A háromféle levesből kettő 990, illetve egy 1290 forintos, közte egy hagyományos gulyásleves, de az ínyenceknek mentás zöldborsókrém leves.

A saláták 2390 és 2990 forint között mozognak, köztük a hagyományos Cézár saláta, vagy épp bélszín vagy mézes-mustáros saláta. Halételek címszó alatt bundázott tintahalkarikák 2790-ért, fish and chips 3590, lazac steak 3990 forint. A tészta kínálat meglepően nagy: nem kevesebb, mint tizenöt tételt számlál 1590 és 2990 forint között. Hétféle hamburger 2490-3890 forintos áron, tizenhat -féle pizza 1590-2590 forint között mozog. A főételek kínálata is elég széles: a klasszikus rántott csirkemellfilétől kezdve a bélszín steak-en át rosé kacsamellig terjed, 2390-5990 forintos áron.

Miután nyolcan voltunk, ezért számos fogást kipróbáltunk, többek között a fokhagymás-chilis garnélát; a lazacos, rukkolás, fehérboros fusilli tésztát; a lazac steak-et brokkolikrémmel és mangóhabbal vagy épp a superfood salátát quinoával, áfonyával, bébispenóttal, céklával és pirított magokkal. Az ételeket zavarbaejtő lassúsággal hozták ki, de azoknak az ízére, állagára és minőségére nem lehetett egy szavunk sem. A saláta több mint laktatónak bizonyult, a lazac különleges élményt nyújtott a köret miatt, a garnéla kellemesen ötvözte az ízeket, míg a tészta hozta az elvárásokat. Barátnőm persze bevállalt egy desszertet is a hatféle kínálatból: a csokiláva fagylalttal nem csak jól hangzott, hanem igazi ünnepi hangulatot is varázsolt.

Beszélgetni azonban nem tudtunk: a zene végig ordított vagy dübörgött a fülünkbe, ezért maximum a mellettünk ülővel volt lehetőség néhány mondatot váltani. Az ünnepelt próbált tósztot mondani, de sajnos a felét sem hallottuk. Így bár a vacsora nagyon ízlett, a kellemes beszélgetés hiánya nem igazán tudta ellensúlyozni az összhatást.

A Nana tehát vállalható, igen jó konyhával rendelkező, trendi szórakozóhely, ízléses stílussal, de nem túl kedves vagy a megoldásra fókuszáló pincérekkel. Valóban ad egy plusz érzést, de a csillogó külső nem minden. Az első szó, ami eszembe jut róla, az a szélsőséges. És akkor még a toalett állapotáról és kialakításáról még nem is beszéltem...

Végül egy kis Nana történelem: a helyszínen korábban egy Ír pub-étterem kapott helyet, amit 2016-ban alakítottak át. A tulajdonos egyszer azt nyilatkozta, hogy azzal a koncepcióval dolgoznak, miszerint az egyszerű, de közkedvelt ételeket kínálják igen jó minőségben, de emellé az az ott tartózkodás élményét szeretnék magas szintre emelni. A Nana így egy 100 milliós beruházással megvalósult, de igazából a többi Király utcai (sétálóutca) vendéglátóegység kaptafájára kialakított nyugatias divatétterem. Annak minden előnyével és hátrányával.

Az új koronavírus-járványra való tekintettel életbe lépő korlátozásokra a Nana Bisro&Bar azonnal reagált. November 12-én elindult a vendéglátóhely speciális weboldala, ahonnan nem csak az étlapot lapozhatjuk, hanem a vendégek házhoz rendelhetik kedvenc Nana fogásaikat, illetve ahol hétfőtől péntekig napi menüvel jelentkeznek. Az étterem úgynevezett pick-up pontként is működik, tehát bárki elviheted tőlük a megrendelt ételt. A belvárosi elhelyezkedés és a nehézkes parkolásra való tekintettel bevezettek egy új megoldást: ha a vendég felhívja telefonon őket, mielőtt érkeznének az ételért, akkor a személyzet kiviszi a rendelést az autóhoz.

Fotók: Jeki Gabriella