Itt az igazság a magyar halállományról: ezt etetik velünk a tenyésztők

Több, mint 400 peszticid és 100 gyógyszermaradvány felmérése történt meg halastavak vizében, üledékében és a halak húsában. A halastavak vizében és üledékében leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló növényvédő szer a glifozát, de az üledékek esetében – ahol van vonatkozó jogszabály – a határérték alatt maradt mindenhol. Szinte minden halmintában és még vizekben is kimutatható a DDT nyoma: a fél évszázada betiltott rovarölő szer és bomlástermékei sajnos még mindig jelen vannak az ökoszisztémában. A tavak vizében és a halhúsban a kimutatási határ közelében talált növényvédő szerek és gyógyszermaradványok többségére egyelőre nincs elfogadott határérték.

A halastavak esetében alkalmazott ellenőrzött körülmények és technológiák – köztük az iszapeltávolítás - hozzájárulhatnak a tavak öntisztuló képességének fenntartásához és ahhoz, hogy a gyógyszermaradványok és peszticidek ne jelentsenek veszélyforrást az ökoszisztémára és az emberi egészségre.

Az “Új kockázatkezelési modellrendszer fejlesztése a víz- és élelmiszer-biztonság növelése érdekében a haltermékvonalon” elnevezésű, röviden csak HappyFishnek hívott, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott projekt legfőbb célja, hogy megértse és meghatározza a minőségi halhús kritériumait, és a további jogi szabályozáshoz határértékeket javasoljon. Ez utóbbiak ugyanis a haltermékek, elsősorban az édesvízi haltermékek esetében sajnos hiányosak.

A konzorciumot vezető WESSLING Hungary Kft. független vizsgálólaboratórium, a Szent István Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete (Gödöllő), Hűtő- és Állatitermék Technológiai Tanszéke (Budapest), a The Fishmarket Kft. és az SKC Consulting Kft. közös munkájuk eredményeképpen már a projekt félidejében fontos, hiánypótló tényekről számolnak be.

A hat vizsgált magyarországi halastó környezeti terhelését a kutatók eddig elsősorban a növényvédő szerek (peszticidek) és a gyógyszermaradványok szempontjából vizsgálták meg. Összességében a 6 tó vizében 12 peszticidet, 3 peszticid-bomlásterméket, valamint 4 gyógyszermaradványt, az üledékben a glifozát peszticidet és bomlástermékét (AMPA) mutatták ki, azonban szinte minden esetben csak az igen alacsony kimutatási határ körül alakult a vegyületek koncentrációja, egészségügyi kockázatokról tehát nem beszélhetünk.

A gyógyszerek közül a vízben és az üledékben több mint 100 vegyületet vizsgáltak, amelyek közül összesen négyet találtak meg a vizekben.

Ami a növényvédő szereket illeti: a halastavak vizeiben a 426 vizsgált vegyületből 1 rovarirtó szer metabolitot (DDE, ami a hírhedt DDT bomlásterméke), 5 gombaölőt (fungicidet), 7 gyomirtót (herbicidet) és 2 herbicid-bomlásterméket mutattak ki, az üledékekben csupán glifozát herbicidet és az AMPA nevű metabolitját találták.

A felmérésben a halastavak vizéből kimutatott peszticidek döntő többsége esetében nem találunk határértékeket a VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól szóló rendeletben], ahol mégis, ott a kimutatott koncentráció csak tizede a jogszabályban meghatározotténak.

Az európai és globális trendekhez hasonlóan hazánkban is legnagyobb mennyiségben forgalmazott gyomirtó-szer, azaz a glifozát, illetve annak lebomlási terméke, az AMPA volt a legtöbb esetben: két tó vizében és négy tó üledékében volt kimutatható. Míg felszíni vizek vonatkozásában nincs határérték a vegyületre, addig az üledékek esetében a vonatkozó rendelet alapján a detektált koncentráció az EU-s és a magyar határértékek alatt maradt.

A halastavak esetében az ellenőrzött termelési körülmények és a technológiához elválaszthatatlanul hozzátartozó rendszeres iszapeltávolítás hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyógyszermaradványok és peszticidek által jelentett kockázatok elkerülhetőek legyenek.

Ezt alátámasztják a mérési eredmények is, miszerint gyógyszereket egyáltalán nem, peszticidek közül is csak a legnagyobb mennyiségben alkalmazott glifozátot és metabolitját lehetett kimutatni üledékekből. A halastavak vizéből detektált anyagok forrását ezért feltételezhetően elsősorban az azokat tápláló vízfolyások jelentik, nem pedig a mederüledékből oldódnak vissza a tavak vizébe.

A halak estében 420 féle peszticidet vizsgáltak a kutatók, ezekből összesen 21 anyagot lehetett kimutatni. Ezek közül 11 rovarölő szer, 7 gombaölő szer, 1 gyomirtó szer, 2 pedig bomlástermék, azaz metabolit volt.

Gyógyszermaradványokból 139 vegyület közül csupán egy - a neomicin antibiotikum – volt olyan mennyiségben jelen, ami egyáltalán lehetővé tette a kimutatását. A peszticidek egyedi koncentrációja a kimutatási határ körül ingadozott. Annak megítélése, hogy ez alacsony vagy magas érték, további környezet-egészségügyi információk gyűjtését és feldolgozását igényli, mert jelenleg nincs érvényes szabályozás a halhúsban található szermaradványokra. Éppen ez a Happy Fish projekt egyik legfontosabb célja: előkészíteni ezeknek a határértékeknek a megfelelő meghatározását.

Leggyakrabban a rossz emlékű DDT rovarölő szer bomlástermékeit (DDE, DDD) lehetett kimutatni, ezek az összes tó halmintáiban megtalálhatók voltak.

Sajnos ez egybevág az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) 2016-ban publikált európai hatósági szermaradvány-értékeivel, amelyek szerint a DDT és bomlástermékei a vizsgált állati termékek (tehéntej és disznózsír) leggyakrabban meghatározott idegen anyagai. Azonban meg kell jegyezni, hogy a halakban talált DDE és DDD értékek más állati termékekhez, vagy már érvényét vesztett határértékekhez viszonyítva sem érték el azoknak a tizedét.

A DDT és bomlástermékei a leggyakoribb talajszennyezők, és bár Magyarországon 1968-ban a világon először tiltották be a használatát, egyes számítások szerint a hatvanas években kijuttatott mennyiség közel egynegyedével még továbbra is együtt élünk.