YouTube-ról tanult új szakmát: munkanélküli volt, ma sikeres az 50-es nő

A fiatalok többsége, akiket nem vezérel gyerekkoruk óta valamilyen erős hivatástudat, legtöbbször érdeklődési kör alapján választ magának iskolát, később pedig első munkahelyet. A munka világában eltöltött első évek nemcsak arra adnak választ, mennyire lehet valaki sikeres abban, amit csinál, hanem arra is, mennyire fejlett az egyén önismerete, vagyis jó döntésnek bizonyult-e az adott hivatás mellett elköteleződni.

Ha mindennapos az általános letargia, a munkaundor és az egyre inkább fogyatkozó életkedv, érdemes egy gyors önismereti tesztet végezni, hogy kiderüljön, tényleg az adott munkakörnek köszönhető-e az állandó levertség.

Ha a válasz egyértelmű igen, ésszerű elgondolkodni azon, mégis mi vezetett odáig, lehet-e még változtatni rajta, legvégső esetben pedig reális-e egy teljesen új pályán szerencsét próbálni. Több évtizedes tapasztalattal a hátunk mögött sem jogtalan a bizonytalantól való félelem, azonban minden veszély és kihívás ellenére olykor megéri kockázatos döntést hozni.

Egy sikeres szakmaváltás története

Csernák Erzsébet, akit sokan már csak Böbeként ismernek, a diákéveit követően Szegeden kezdett el dolgozni képesítés nélküli pedagógusként, de egy év munka után férjhez ment, és a családjának szentelte életét. A GYES és GYED alatt napjainak jó részét gyermekei mellett töltötte, szabadidejében pedig kötött, horgolt, hímezett, de igazi szenvedélyévé a sógyurmából készített szobrok, képek és figurák váltak. A kedvelt időtöltés egészen az elkészült munkák zsűriztetéséig jutott, de a gyerekek önállósodásával és az újbóli munkába állással végül megmaradt hobbinak.

Férjével vállalkozóként kezdtek dolgozni, fuvarozásban és útépítésben voltak érdekeltek, azonban közel sem voltak olyan sikeresek, mint szerettek volna. Az üzlet nem ment jól, ezért kölcsönöket vettek fel, de egy idő után kénytelenek voltak belátni, nincs mit tenni, fel kell számolni a céget. A sikertelen vállalkozásra azonban nemcsak a házuk, hanem a házasságuk is ráment, így a nulláról kellett kezdeni mindent.

A létbizonytalanság peremén egyensúlyozva, hogy gyermekeit eltartsa és megteremtse az anyagi biztonságot, Böbe Szegeden kezdett új vállalkozásba, miután vásárolt magának egy lángossütőt. A korábbi kudarcok élénk emlékével telve állt ismét munkába, elszántsága viszont másodszorra már kifizetődött. Lángosának híre ment a környéken, sok visszatérő vásárlója lett, és ahogy fogalmazott, ha nem is ontotta a pénzt az új szakma, de jól keresett vele.

Anyagi helyzete stabilizálódását követően, némi szülői segítséggel Böbe egy házat vásárolt Mindszenten, és a továbbiakban ott sütötte tovább a lángosokat. A siker azonban nem tudta kárpótolni a szabadnapok hiányát, a kialvatlanságot, a munka monotonitását, ezért bezárta a boltot, és konyhalányként próbált elhelyezkedni. Az új munkakör ennek ellenére nem hozta meg a várt eredményt, egy év munkaviszonyt követően felmondott, és eldöntötte, végre olyasmit fog csinálni, amit mindig is szeretett volna, szobrászkodni.

Minden előképzettség, tudás és ismeretség nélkül vágott bele a kerámiázásba, mindössze az a tudat hajtotta, hogy harminc éve ez az, amivel foglalkozni szeretne.

„Úgy voltam vele, hogy ötvenéves vagyok, most már ideje megvalósítani az álmomat, mert ha most nem, talán soha” – mesélte a HelloVidék kérdésére Böbe. Egyetlen segítsége az internet volt, mert, mint mondta, a környéken nem talált olyan szakembert, akitől személyesen tanulhatott volna, így a cikkek, könyvek és videók alapján próbálta ellesni a mesterség minden apró fortélyát. Beszerzett egy kemencét, a munkához szükséges anyagot, és megkezdődtek az első próbálkozások, azonban kezdetben, mint korábban is, sok kudarc érte. Fél évig kísérletezett, mire munkáit a nagyközönség számára is meg merte mutatni, mostanra pedig már nemcsak a lánya, hanem mások is elismerik a tehetségét.

Lehet, hogy a munkáim szakmai szemmel nézve jelenleg hagynak némi kívánnivalót maguk után, én is látom még a hibákat, de igyekszem azokat kiküszöbölni

– mondta a Böbe babákról készítőjük.

A sok kísérletezgetés meghozta gyümölcsét, hétvégi börzéken és az adventi kézműves vásáron is saját kis bódéjában várja az arra járókat, hogy minél többen megismerhessék. Az a célja, hogy szakmailag minél magasabb szintre fejlődhessen, de a nagyra törő álmokról még most sem akar lemondani. A vágya, hogy építhessen egy pajtagalériát, ahol kiállíthatja az eddig elkészült munkáit, és egy olyan nyitott műhelyt alakíthasson ki mellette, ahol az oda látogató kicsik és nagyok nézhetik őt munka közben, igény szerint pedig akár át is adhassa tudását a fiatalabb generációknak, mert, mint mondta,

ha már egy gyerek úgy gondolja, hogy ő valamikor keramikus szeretne lenni, már megéri ezt csinálni.

A siker titka

Mint minden szakma és személyes életút, ez is egyedi, azonban Böbe történetében jól nyomon követhetőek azok a mérföldkövek, mikor jelent meg életében az új hivatás, mikor fogalmazódott meg benne a váltás gondolata, és melyek azok a tényezők, amik igazolják, hogy döntése biztos alapokon nyugodott.

Ha állandósul a munkával kapcsolatos elégedetlenség, megjelenik a „mi lenne, ha új munka után néznék” gondolat, először érdemes hobbiként tesztelni a kiszemelt szakmát. Elméleti szinten, főként az adott poszttal járó pozitívumokra fókuszálva, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azt a néhány csekélységet, amik munkába állást követően már rögtön nem apróságok. Böbének próbát a gyurmázás jelentette, mert gyermekei mellett következmények és elvárások nélkül készíthette munkáit, a anyagköltség csekély anyagi ráfordítást igényelt, a zsűriztetéssel pedig elfogulatlan, külső visszaigazolást kapott arról, van-e tehetsége a képzőművészethez. Így kapott egy pozitív megerősítést, hogy van érzéke ahhoz amit csinál, nem utolsó sorban pedig szereti is az azzal járó minden egyes mozzanatot.

Az útépítő és fuvarozó vállalkozásba a férjével együtt kezdett, ennek csődbe jutását követően pedig főként a kényszer, a muszáj, az anyagi biztonság megteremtése vezette a lángossütöde elindításához, mindezek ellenére mégis úgy tűnik, egy jól átgondolt döntés áll a hátterében. Ez a foglalkozás sokkal testhezállóbb munkakör, hiszen megvolt a mindennapi sütés-főzés rutinja mintegy próbaidőszakként, ráadásul olyan kétkezi, fizikai munkáról van szó, ami lényegében emlékeztet a sógyurmázásra. Fontos kiemelni azonban, hogy a vendéglátás területén nem elhanyagolandó a telephely lokalizálása, a célközönség megválasztása, valamint az eladni kívánt termék kiválasztása, amik ugyancsak árnyalják egy vállalkozás sikeressége, erre a cikk külön nem tér ki.

Az új vállalkozással járó kötött munkarend, a hajnali kelés és a szabadnapok hiánya azonban hamar megmutatta, hiába volt jól megválasztott a helyszín, a közönség és az eladni kívánt termék, ha maga a vállalkozó hosszú távon nem leli az önazonosságot az új szakmában. Hangsúlyozandó azonban, hogy az előbbi munkakör sem tekinthető abszolút kudarcnak, hiszen Böbe számára megteremtette az anyagi biztonságot, és habár csak „átmeneti” jelleggel, de hat éven keresztül működött a lángossütő. A kerámiázást illetően már megvolt a tesztidőszak, volt némi tapasztalat, azonban egy lángossal szemben sokkal szűkebb a célközönsége a hazai piacon.

A sok kudarcot követő döntés alapja főként érzelmi, viszont háromnegyed év után beigazolódni látszik, hogy az új szakma minden szempontból megfelelőnek bizonyul. Böbe az álmának él, mindennap azzal foglalkozik, amivel mindig is szeretett volna, mindezt pedig olyan időbeosztásban teszi, ahogy szeretné. A szakmát jelentősebb anyagi ráfordítás nélkül sajátíthatta el az internet révén, befektetése pedig, amit főként a kemence, az agyag és a mázak ölelnek fel, a kézműves vásárok által kezd megtérülni. A közösségi oldal lényegében ingyen marketingfelületet biztosít a számára, míg a térségben telítetlen szakma által van helye az által kínált termékeknek a piacon. Ha vállalkozása lassabban is térül meg, csak tehetségén, szorgalmán és eltökéltségén múlik, hogy minél messzebb érjen a híre, és minél többen akarjanak egy Böbe babát az otthonukba.

Érdemes tehát jól megfontolni a döntést, mivel a jogviszony formája szerint eltérő lehet a váltás sikeressége. A munkáltató cégek gyanakvóak a pályaelhagyókkal szemben, az átképzési költség a munkavállalóra hárul, igazi „próbaidőszak” nélkül pedig lehet, hogy az új munkakör ugyanolyan rossznak bizonyul, mint ahonnan dobbantani akarunk. A fenti történet azonban mégis cáfolja azt az általános tévhitet, miszerint bizonyos kor felett már nem érdemes váltani. Bár igaz, hogy a szakmaváltás kockázatos lépés, viszont a késői pályaelhagyók komoly előnnyel indulnak a fiatalokkal szemben: jelentős munka- és élettapasztalattal, valamint önismerettel képesek egy érett döntést hozni, mi az a munkakör, amiben valóban jól érzik magukat, amiben érvényesülni is tudnak, és amivel meg tudják teremteni saját maguk számára az anyagi biztonságot. Megfontoltan, körültekintően és okosan pedig miért ne lehetne váltani?