27 évesen lett az Év Embere a szarvasmarhák hercegnője: így csinálta

Nincs is annál nagyobb elismerés, amikor valakit a munkájáért a közönség részesíti elismerésben, pláne akkor, hogyha egy szárnyait bontogató fiatalról van szó. A Délmagyar immáron harmadszor meghirdetett Év Embere díjával olyan személyiségeket, hétköznapi hősöket ismer el, akik jobbá teszik a világot, tevékenységükkel példát mutatnak a környezetüknek. A kitüntetést az olvasótábor ítélte oda Deák Szilviának, aki mindössze 2015-ben lépett a gazdálkodás ösvényére a Csongrád megyei királyhegyesi birtokon.

Bár a családjában az anyai nagyszülők foglalkoztak háztáji állattartással, Szilvia az első, aki hivatásának tekinti a szakmát. Mindössze tízéves volt, amikor a lovak iránti lelkesedése megmutatta, hogy ez egy életre való elköteleződést, szerelmet jelent a számára, így tudatosan tervezte meg tanulmányait, mondhatni mindent egy lapra tett fel. A keszthelyi Georgikon Egyetemen végzett állattenyésztő-agrármérnök szakon, de már a képzés ideje alatt legalább ötven álláshirdetésre beadta a jelentkezését, hogy a végzést követően azonnal munkába állhasson.

Két helyre hívtak be interjúra, és a beszélgetés mindig arra futott ki, hogy az volt a legnagyobb probléma, hogy nő vagyok, pályakezdő és családalapítás előtt. Az utolsó lehetőségem volt jelentkezni a Fiatal Gazda pályázatra, hogyha az nem sikerült volna, akkor külföldre megyek dolgozni, mert nem azért tanultam hat évet az egyetemen, hogy beálljak gyári munkásnak. Nem egyszerű nőként helytállni a sok férfi között

– mesélte Szilvia a kezdeti nehézségeket.

A Fiatal Gazda pályázat végül megadta a kellő löketet ahhoz, hogy elindíthassa saját gazdaságát, a Hegyesi Éléstárat, jersey szarvasmarhákat tart, sajtokat készít, és rendületlen lelkesedéssel csinálja azt, amit mindig is szeretett volna. A fiatal gazdálkodó elmondta, hogy a kezdetektől küzd azzal, hogy úgy érzi, nem veszik elég komolyan a vásárlók, mert fiatal nőként nem divat manapság, hogy valaki ilyen szakmát választ, ezért hitetlenül, meglepődve fogadják, mikor közli, hogy mindent egymaga csinál. A közösségi oldal, a honlap menedzselése mellett egyedül végzi a gazdaság mindennapos feladatait, készíti el a sajtokat és jár a vásárokba is, amiben mindössze a szűk családja támogatja, ők viszont teljes vállszélességgel mellette állnak.

Amikor vásárokra járok, anyukám és apukám fej fölváltva, mert mindkettőjüket megtanítottam rá. A húgom és az öcsém is besegít, amikor az idejükből kitelik, de az idén 84 éves nagypapám nyaranta jön lekaszálni a herét, a nagymamám pedig a kiskeretet gondozza

– mesélte büszkén Szilvia.

Kisgazdálkodó révén elsőre meglepő közvetlenséggel ír a teheneiről, mintha ők maguk is családtagok lennének, ezeket a színes kis történeteket pedig nagyon szereti a közönsége. „Egy gazdának érték az állománya, itt egymástól függünk, úgyhogy fontos a kölcsönös tisztelet. Lehet, hogy ők csak állatok, de ahhoz, hogy tényleg jól termeljenek, szerintem fontos, hogy szeretettel közeledjünk hozzájuk. Manapság olyan zord világban élünk, hogy jól esik az emberek lelkének, ha egy kis falatnyi szeretet látnak.” – magyarázta a fiatal gazdálkodó.

Mint mondta, szerencsére a sajttal foglalkozó szakma is kezd egy összetartó közösséggé formálódni, és egyre inkább háttérbe szorul a vásárlói kör miatti rivalizálás. Szilvia szerint úgy korrekt, ha támogatják egymást, mert például ő nem készít érlelt sajtot, de átnavigálja a vevőt máshoz, aki pedig igen, hogy vásároljon tőle, ugyanígy pedig más is hozzá irányítja a vásárlókat.

Bár a díj sokat segített abban, hogy egyre többen figyeljenek fel rá, a kézműves vásárokon való jelenlét elengedhetetlen feltétele, hogy minél több embert meg tudjon szólítani, azonban a tapasztalatai e téren is vegyesek. „Nagyon sokan drágállják a sajtokat. Én akkor szoktam azt mondani, hogy jöjjenek el hozzám, nézzék végig egy napomat, és akkor rájönnek, hogy miért annyi az annyi. Van, hogy nagyon lelkesek az emberek, látom rajtuk, hogy szeretik azt, amit csinálok, máskor meg csak az ingyen kóstolót keresik, végignéznek mindent és otthagynak azzal, hogy sokba kerül. Rosszul esik, amikor az ember napokig, hetekig éjszakázik, hogy minél jobb terméket tudjon készíteni, és lebecsmérlik a munkáját, de ezen túl kell lépni.” – számolt be Deák Szilvia tapasztalatairól.

Hogy a közönség minél nagyobb betekintést nyerhessen egy gazdálkodó mindennapjaiba, Szilvia áprilistól gazdaságlátogatást és sajtkóstolókat indít. A programtól azt reméli, hogyha az emberek látják az állatokat, megnézhetik, hogyan készülnek a sajtok, szívesebben fognak vásárolni nála. Mindemellett reméli, hogy a haszon mellett egy jó családi programot, kikapcsolódást fog nyújtani az oda látogatóknak, ami része annak a 10-15 éves tervnek, ami Szilvia nagy álma. A cél nem kisebb, mint egy gasztroközpont létrehozása.

A terv az, hogy az embereket kicsábítsuk ide, vidékre, és a finom ételek mellett összehozzuk őket, kicsit kiszakítsuk abból a zord világból, ahol élnek

– avatta be nagy álmába a fiatal gazdálkodó a HelloVidéket.