Így segítik a pályaválasztást 160 magyar településen: egyre többen csatlakoznak

Országszerte összesen 160 település 467 szakképző intézménye várta a szakmaválasztás előtt állókat több mint 4400 programmal a Szakmák éjszakáján. Az időpont első hallásra talán meglepő, ám a gyakorlatban kivitelezve már nagyon jól működött. Pénteken 18 és 22 óra között – szó szerint – mi is belevetettük magunkat az éjszakába.

Az már az első pillanatban kiderült, hogy az esemény legfőbb célja a különböző szakmák bemutatása, népszerűsítése és a szakmunka presztízsének növelése. Úgy is mondhatnánk, hogy ez egy pályaorientációs rendezvény, csak egy kicsit másként: itt látványos bemutatókon ismerkedhetünk meg több száz szakmával, és a legtöbbet ki is próbálhatjuk. Így éri el a 2016 óta töretlen népszerűségnek örvendő program, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok megkapják a kellő információkat ahhoz, hogy kiválasszák a nekik leginkább tetsző és hozzájuk illő szakmát.

Elsőként az informatikai tudásunkat tettük próbára. Az asztalon heverő, különféle alkatrészek közül jó néhány ismerősnek tűnt, és a feladat szerint ezeket kellett párosítani egy, a kezünkbe adott lista meghatározásaival. CPU, IDE adatkábel, SD kártya, tápegység, optikai lemez, floppy drive, vonalkód olvasó szkenner és ehhez hasonló tételek szerepeltek rajta. A szervezők összesen 32 tárgyat tettek az asztalra, de csak 30-at kellett beazonosítani. A fejtörő mutatvány legalább negyed órát vett igénybe, de végül 26-ot a jó helyre párosítottunk, amiért jutalmunk egy kulcstartó. Közben a szervezők lelkesen javították a kitöltött listát.

"Nézd, négyet sikerült a jó helyre írnom!" – lobogtatta lelkesen a kezében a papírlapot egy hetedik osztályosnak tűnő fiú, miközben egy másik srác csupán kettőt ismert fel helyesen. A kulcstartó és a megszerzett tudás nekik is jár. A szervezők végül végigmutatták nekik a megfelelő megoldásokat.

Bár nagy volt a tumultus a légpuska lövészetnél, mégis kivártuk a sorunkat. Megtudtuk, hogy hova kerül a töltény, melyik a célzó, és mi a pontos találat titka. Megtudtuk, hogy a légpuskás lövészethez nincsen szükség fegyver engedélyre és lőtérre sem. Szerencsére nincs szükség különleges képességekre, mert leginkább a gyakorlás a lényeg. Lövészként ülve lőhettünk, és a fegyvert egy asztalon támaszthattuk alátámasztás gyanánt. A szórakoztató lehetőség végén a háromból csupán egy tárgyat sikerült eltalálni, de a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

A szomszédos vízszolgálató standjánál egy huszonnégy kérdéses kvízre próbáltunk meg helyes válaszokat adni. Többek között olyan kérdések merültek fel, mint hogy emelkedik vagy csökken a víz térfogata, ha megfagyasztjuk, vagy épp, hogy mennyi vízre van szükség egy mosáshoz. A fiatalok itt elsősorban a vízgazdálkodás rejtelmeibe kaptak bepillantást, és a legtöbb jó válasz esetén egy karpánthoz hasonlító, ám magában egy pendrive-ot tartalmazó eszközt kaptak.

Előkerültek a mikroszkópok és más eszközök is, a bátrabbak egy kis elektrosokk kezelésen is részt vehettek. A tizenéves kisfiúnak lassan, de biztosan kezdett égnek állni a haja, és később arról mesélt, hogy milyen megdöbbentő érzést tapasztalt, miközben a vizsgált eszközzel dolgozott.

A személyes kedvencünk mégis az alpinista famászás volt. Az erdész szakmát népszerűsítő programon igazi sziklamászóknak érezhettük magunkat, ahogy felcsatoltuk a beülőt, rögzítettük a karabinert, majd a fejünkre illesztettük a sisakot. Ezután egy rögzített létrán másztunk a magasba, ahonnan leereszkedve tesztelhettük a beülő biztonságát, az ügyességünket és bátorságunkat. Közben megtudtuk, hogy az erdészek a mindennapok során is gyakran másznak, elsőre talán lehetetlen vállalkozásnak tűnő, magas fára, hogy az erdőgazdálkodás fontos feladatait elvégezzék.

Közben a szervezőkkel beszélgetve az is kiderül, hogy minden évben több száz látogatója van a Szakmák Éjszakájának, elsősorban a továbbtanulás előtt álló hetedikes és nyolcadikos diákok. Meglepő tapasztalat azonban, hogy az általános iskolák alsó tagozatos tanulók és szüleik is szívesen vették részt a programon.

Az egyik oktatási intézménybe belépve már az ajtóban isteni illatok fogadtak minket. Nem véletlen, hiszen a szakiskolákban országszerte méltán büszkék a szakács és felszolgáló képzésekre. Hiába az esti óra, az utunk automatikusan a konyha felé vezet. Útközben szakszerűen és ízlésesen megterített asztalok fogadnak minket, amelyek a legelőkelőbb étteremben is megállnák a helyüket. A másik teremben már enni is lehet: frissen sült rántott szelet, háromféle köretválaszték, gulyásleves, zöldséges ételek és palacsinta várja a látogatókat. Minden, ami szem, szájnak ingere és a választás egyáltalán nem könnyű. Végül mindenből ettünk egy keveset, és szájtátva bámultuk a pincértanulókat, akik egy kézen egyensúlyozva visznek el egyszerre öt tányért. A „gasztropuccs” tehát elérte célját.

Tele hassal már a kreativitásunk is magasabb szinten lobogott, így a következő helyszínen beálltunk mini méretű baglyokat varrni. Az alapanyagot megkaptuk, majd a kezünkbe vettük a tűt és a cérnát, majd érdeklődve vártuk az instrukciókat. A csőr részének rejtett varrása nem sikerült túl jól, de a figura puha anyaggal való kitömése már egyszerű feladatnak bizonyult. Ezután a bagoly talpát szabtuk körbe kartonpapírból és erre került a ruhaanyag, amit végül a figurához rögzítettünk, bár a rejtettnek szánt varrás itt sem lett igazán tökéletes. A körülbelül fél órás mutatvány befejező mozdulata a szemek kiválasztása: mi a sárga mellett döntöttünk, ami jól mutatott az elkészült asztaldíszen.

"Hogy festesz?" - tették fel a kérdést a festő, mázoló, tapétázók. A szomszédban ugyanis a gipszkartonozást próbáltuk ki, ezúttal egy kicsit más módon. Kis méretű formákat, többek között csillagot, kacsát vagy a húsvéthoz közeledve igen aktuális formát, egy nyulat öntöttünk ki belőle a szakemberek segítségével. Száradás után visszatérve jöhetett az újabb kreatív munka: a rendelkezésre álló, legalább tíz színű festék és a különböző méretű ecsetek segítségével pingálhattuk ki őket.

A négy órás program azonban közben a végéhez közeledett. A „játszunk boltost” standnál az eladók megmutatták, hogyan lehet igazán szépen becsomagolni egy ajándékot, és a „Go, Trabi, go” programban a karosszérialakatosok és autószerelők raliztak egy átalakított Trabanttal.

A szervezők egész este hangsúlyozták, hogy a szaktudás és a jó szakember elképesztő módon felértékelődött az elmúlt időszakban. A négyéves Szakmák éjszakája programsorozat kifejezetten új magyar kezdeményezés, és nem véletlen, hogy már más európai országok is átvették, miközben délvidéki, illetve erdélyi iskolák is csatlakoztak hozzá.