Kiadták a vészjelzést: legendás magyar mesterség lehet az enyészeté

A békési szakember édesanyja is már a helyi kosárfonó szövetkezetben dolgozott, ő mégsem a családi örökség jegyében választotta magának ezt a mesterséget. A TSZ-esedés miatt elvesztették földbirtokukat, ezért a megélhetés rákényszerítette, hogy az általános iskola elvégzését követően szakmát válasszon, így lett az élete része a kosárfonás, amellyel még 1956-ban került kapcsolatba, ma pedig a hazai nagyjai között tartják számon.

Olyan nívós kitüntetéseket nyert el, mint az ötévente odaítélt Gránátalma-díj, a Pro-Renovanda Cultura-díj, a Népművészet Mestere címmel pedig 1996-ban egész életművét elismerték. Mint mondta, amit a szakmában el lehetett érni, azt már mind megvalósította, és bár keményem megdolgozott az elismerésekért, sosem érezte tehernek, mert a kezdetben kényszerűen választott mesterséget hamar megszerette.

A hagyományőrzés jegyében 2018-ban a Békés Megyei Értéktár lajstromába vette a békési vesszőfonást, amely Kocsor Imréné szerint fontos mérföldkő a szakmára nézve. „Az, hogy a kosárfonás bekerült a megyei értéktárba, elégedettségemre szolgál, hiszen Békés a kosárfonás fellegvára volt a ’60-as, ’70-es években. Nem volt olyan család, ahol valamilyen szinten ne fontak volna kosarat a településen. Örülök, hogy itt élek és dolgozok" - árulta el a HelloVidéknek Kocsor Imréné.

Korábban a szakember által vezetett Népművészeti Kosárfonó Bt. termékei az Egyesült Államoktól Japánig bejárták a világ számos pontját, valamint rendszeresen exportált Svájcba és Németországba is, de mára ezek a megrendelések már csak Európára korlátozódnak, de egyik sem meghatározó. Kocsor Imréné elárulta:

Tíz-húsz évvel ezelőtt lényegesen többen dolgoztunk, hiszen vidéki telephelyeink voltak, és negyedéves megrendelések biztosították a termelést. Nyugati piacokra szállítottunk, viszont amikor a forintunk megerősödött, az összes exportunk elúszott, ezért a telepek egy részét fel kellett számolni, azóta csökkentett létszámmal folyik a munka.

Szerencsére a hazai közönség változatlanul nyitott a természetes anyagokból készült termékek iránt, és habár a korábban népszerűnek számító franciaágyak, szekrények és komódok népszerűsége csökkent, a különböző használati tárgyak, például karkosarak, tárolók változatlanul kelendőek a piacon. Mint minden szakmában, így a vesszőfonás esetében is törvényszerű, hogy lépést kell tartani a kor diktálta követelményekkel, így Kocsor Imréné törekszik arra, hogy a vevőik igényeit ezen a téren is ki tudják szolgálni. A termékek egészen a mai napig csak és kizárólag kézi erővel készülnek, így tudják garantálni az állandó esztétikai és minőségi színvonalat.

A kosárfonás egy manuális munka, rengeteg energiát leköt úgy fizikailag, mint szellemileg. A fűz egy olyan csodálatos anyag, ha száraz, törik, de ha beáztatjuk, az elképzeléshez tud igazodni, bármilyen alkotás elképzelhető belőle. Régen az irányítást, tervezést magam végeztem, ma már viszont a lányom segítségével folyik a munka

– mesélt a HelloVidéknek a népművészeti mester.

Habár a különböző kézműves vásárokon Kocsor Imréné is igyekszik jelen lenni, elárulta, nincsenek könnyű helyzetben a hazai vesszőfonók. Nemcsak a csökkenő exportigények nehezítették meg a vesszőfonással hivatásszerűen foglalkozók életét, de a szakma utánpótlása is egyre bizonytalanabb az utóbbi években. A vesszőfonás jövője kapcsán Kocsor Imréné elmondta:

Az utánpótlás nagyon nehéz, a fiatalok nem választják, mivel itt nagyon kell dolgozni, ha meg akar belőle élni. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület ebben sokat segít, pályázat útján 60 órás kosárfonó képzéseket indított több településen, ahol oktatóként részt veszek, ami azt hiszem, hozzájárul e szép szakmának a továbbéléséhez.