Tömegével veszik a magyar tervező táskáit: elárulta sikerének titkát

HelloVidék: Hogy érzed magad?

Bánkúti Szabina: Jól vagyok és nagyon lelkesen, csak közben kicsit fáradtan. Az éjjel sokáig dolgoztam az új kollekción és ha beindulnak a gondolataim, akkor nagyon fel tudok pörögni. Már 14 éves korom óta rajzolok, tervezek és alkotok, a folyamat elkísérte az életemet. Imádom, hogy alkothatok valamit, ami másoknak ekkora örömet okoz.

Látom, hogy egyre több a követőd a legnagyobb közösségi oldalakon.

Saját magam kezelem és menedzselem ezeket az oldalakat a kezdetektől fogva. Szeretek a vevőimmel a lehető legközvetlenebb kapcsolatban lenni. Megmutatni nekik azokat a táskákat, amikben benne van a szívem-lelkem. Amiket gondos kézimunkával készítek nekik, az egyedi kéréseikre szabva. Amikor elindultak a közösségi oldalaim, akkor még ékszerek tervezésével foglalkoztam, majd a vállalkozásom teljesen új irányt vett. Háromezer követővel kezdtem, ami szintén szép szám, és ez emelkedett kettő és fél év alatt tizenegyezerre. Decemberben lesz három éve, hogy elkezdtem dizájner táskákkal foglalkozni.

Hogyan jött a váltás: ékszerről táskára?

Csak úgy jött, mint a villámcsapás. Egy finn prémium kesztyűgyártó vállalkozásnál dolgoztam, ahol felfigyeltek rám és tervezői munkát ajánlottak, amit elfogadtam. Minél mélyebben megismertem az anyagot és a folyamatot, annál inkább éreztem, hogy erre vágyom. Szerettem ékszereket tervezni és készíteni, de úgy éreztem, hogy ezzel nem tudok kiteljesedni. Egy nap elkezdtem rajzolgatni és beindult a kreativitásom. Elkészítettem az első szabásmintát, majd összehajtogattam, mint egy makettet, ahogy az egyetemen tanultam. Éreztem, hogy ezzel nem tudok mellélőni. Amikor ott állt előttem az első táska, akkor pontosan tudtam, hogy megtaláltam az utam.

Mit tanultál az egyetemen? Honnan indult a kreatív alkotói folyamat?

Építészmérnöknek tanultam és elvégeztem egy lakberendezői tanfolyamot is. A precizitás és a tervezés végigkísérte az életemet. Édesanyám szakmáját tekintve bőrdíszműves, de egy percig sem nem dolgozott a szakmában. Viszont rendkívül tehetséges. A kreatív alkotói munka már gyerekkoromban indult, mert édesapám is nagyon jól rajzol, kitűnő a kézügyessége. Már óvodásként is rengeteg rajzversenyre jártam és számosat megnyertem. Nem véletlen, hogy a bátyám is elképesztően rajzol. Szerintem mindketten örököltük ezt a szüleinktől.

Hogyan lehet kitűnni a mai versenyszférában?

A legfontosabb a bőrdíszmű gyártás és kereskedelmi végzettség, majd egy jó stratégia. Én például igen jól használom a közösségi médiát és most készül a webshopom is. Nagy hangsúlyt fektetek a kommunikációra: minden vásárlóval én beszélek, igyekszem mindenkinek teljesíteni a kívánságait. A barátaim is folyton úgy emlegetnek, mint egy igazán segítőkész embert. Mindent megteszek a vásárlóért.

Ez mit takar pontosan?

Minden táskám egyedileg, személyre szabottan készül. Nincs raktárkészlet, minden táska a megrendelői igényeknek megfelelően nyeri el a végleges formáját. Minden táskámban benne van a személyiségem, és minden egyes darabot egyesével szabok ki és varrom meg aprólékos részletességgel. A vevő meg tudja mondani, hogy milyen színeket, párosításokat tud elképzelni és én pontosan azt próbálom adni neki, amit kért. Nagyon jó érzés viszontlátni ezeket a táskákat a közösségi oldalakon vagy épp az utcán, amikor „szembe jön”. Látom, hogy megbecsülik és értékelik a vásárlók. Néha olyan üzeneteket kapok, amelyektől örömömben kicsordul a könnyem. A legnagyobb értéke talán pont ebben van: a vásárló és az alkotó közti közvetlen, szinte állandó kapcsolatban.

Mennyire gazdaságos egy táskadizájner vállalkozás?

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy naponta körülbelül 18 órát dolgozom. Az alkotás egy hosszú folyamat: először kiszabom a táska minden rétegét, aztán jöhet a szabás, majd az összeállítás. Gyakran napokba telik, mire egy táska összeáll a maga tökéltességében. Azt látom, hogy az embereknek egyre fontosabb az egyediség. Nem vagyok pénzorientált, ezért minimális a haszon a táskákon. Sokkal jobban szeretem magát az alkotást, majd azt az örömet, amit a vásárlóimnak adhatok. Azt látom, hogy a közösségi médián való folyamatos jelenlét és a személyes kommunikáció pont elég volt ahhoz, hogy eljussak a havi 150-200 vásárlóhoz. Szinte egyszerűen megy magától. Néha belegondolok, ha hirdetnék, ennek akár a sokszorosa is lehetne.

Milyen sűrűn tervezel új táskákat?

Abszolút nem pálya a fast fashion, tehát nem alkalmazkodom az évszakoknak megfelelő kollekciókhoz. Ahogy és amikor jön az ihlet, akkor azonnal nekilátok. Néha elég a régi, jól bevált stíluson változtatni egy keveset, esetleg új anyagokat behozni. Nagyon odafigyelek a vevői visszajelzésekre és kérésekre, ezeket próbálom beépíteni az új táskákba. Emellett arra is törekszem, hogy a táskák ne csak a vitrinben díszelegjenek, hanem hordhatóak legyenek.

Mi az abszolút eladható jelen pillanatban?

A csinos hátizsákokat egyre jobban szeretik a vásárlók, ez az abszolút favorit. Külön vonzó bennük, hogy több méretben készülnek és kérésre bárhogy tudom variálni a színeit. Országosan egyediek vagyunk ezzel, tudomásom szerint igen kevés dizájner teszi meg ugyanezt a vevőiért. Én megpróbálom elkerülni, hogy ugyanazt adjam, mint amit mások. Talán ezzel tudtunk a kezdetektől fogva kitűnni a „tömegből”.

Látom, készülnek már az új fazonok. Mi a következő lépés?

Állandóan azon járnak a gondolataim, hogy mit lehetne újítani, fejleszteni, újratervezni. Egy másodpercig sem hiszem azt, hogy három év tapasztalattal már mindent tudnék. Hiszek abban, hogy az embernek egész életében van hová fejlődni. Boldog vagyok, hogy Pécsett kettő üzletben és egy budapesti 7. kerületi dizájner szalonban is lehet Bánkúti táskákat vásárolni. Most éppen nagykövetet keresek a közösségi oldalakon: a szerencsés kiválasztott (vagy kiválasztottak) minden hónapban kapnak majd egy táskát és cserébe csak annyit kérek, hogy posztoljanak minél több képet velük.

Fotók: Jeki Gabriella