Így vészeli át a koronavírus-válságot a tokaji borászat: 3 hete is vittek Olaszországba borokat

Rögös útra kerültek a borászati ágazat szereplői, ám idén nem az időjárás változékonysága vagy a termés minősége, mennyisége okoz leküzdhetetlen akadályokat. A magyar borászok nem voltak felkészülve a koronavírus-járvány okozta gazdasági válsághelyzetre, és csak kevesen tudják hatékonyan kezelni a jelenlegi piaci kihívásokat. Ahogy korábban megírtuk, a legtöbb Balaton-felvidéki borász átgondolt tervvel reagált a kialakult helyzetre. Éppen ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy mi a helyzet más régiókban. Mostani cikkünkben annak jártunk utána, hogy mi történt a járvány alatt az ország másik felében. A Dobogó Pincészetet szőlői összesen 5 hektár nagyságú területen fekszenek Tokaj-Hegyalja szívében, Mád első osztályú dűlőiben. Most Domokos Attilát kérdeztük arról, hogyan vészelték át a koronavírus okozta helyzetet és milyen terveik vannak a jövőre nézve.

HelloVidék: Hogyan hatott tevékenységükre a koronavírus-járvány?

Domokos Attila: Mi egy kis pincészet vagyunk. Éves szinten 25 ezer palackot készítünk ennek jelentős részét – közel 80 százalékot – export piacokra adjuk el. Az export piacok rendelés szempontjából elég hektikusan működnek: van, amikor nagyobb mennyiséget van, amikor kisebb mennyiséget rendelnek és visznek el tőlünk. Mi azt tapasztaltuk, hogy januárban és februárban nagyon felerősödtek ezek a piacok.

HelloVidék: A külföldi exporttal kapcsolatban kellett különleges intézkedéseket bevezetniük?

Domokos Attila: Nem, nem volt ilyen egyáltalán. Mi úgy egyezünk meg a kereskedőinkkel, hogy a szállítás már a kereskedőnek a feladata és felelőssége. Legutóbb, három héttel ezelőtt pont Olaszországba küldtünk ki borokat. Ekkor tetőzött ott a járvány. De nem kértek semmilyen extra vagy különleges eljárást.

HelloVidék: Számolniuk kell bevételkieséssel? Mit tapasztaltak eddig?

Domokos Attila: Nem tudom, hogy a járvány előszelének volt ez köszönhető, vagy sem, de Kínától egészen az európai partnerekig nagy mennyiségeket rendeltek. Így gyakorlatilag mi most még nem érzékelünk bevételkiesést. Majd később fogjuk ezt megérezni, hiszen, ahogy halljuk, szerte a világban az éttermek, a hotelek, a vinotékák ezek mind zárva vannak vagy zárva voltak. Tehát valószínű, hogy az export piacainkon ezek a kereskedők nem tudtak dolgozni ezekkel a megvásárolt borokkal. Szóval közvetve még nem érezzük a járvány hatását, de majd később biztosan fogjuk. Azt látjuk viszont, hogy ami száz százalékban elmaradt azok a turisták látogatásai, köszönhetően a kijárási korlátozásoknak. Valamint azok a csoportok, akik március és június között bejelentkeztek pincelátogatásra, borkóstolásra maguk mondták le a programokat. Azokat a látogatásokat, amiket nem mondtak le, azokat mi töröltük. Ezek a programok egyelőre szünetelnek. Ugyan enyhítették a vidéki korlátozásokat és nekünk is van teraszunk, ahol fogadhatnánk vendégeket, mi úgy vagyunk vele, hogy jobb a békesség. Teljen el még néhány hét, esetleg hónap és, ha azt látjuk, hogy ez a vírus tényleg kontrollálható, és már nem terjed olyan gyors ütemben, ahogy eddig, akkor persze mi is szeretnénk turistákat fogadni.

HelloVidék: Szükségét látják annak, hogy igényeljék a nemrég beharangozott állami támogatásokat?

Domokos Attila: Természetesen minden lehetőséget meg kell ragadnunk, amit felkínálnak a borászok számára. Ezalatt értem az Agrár Széchenyi Kártyát és a munkahely megtartási támogatásokat is. Mindent igénybe kell vennünk, mert tudjuk azt, hogy elég nagy problémával néz szembe az ágazat. Persze nem csak a borászat, hanem a turizmus és a vendéglátás is hasonló problémákkal küzd, hiszen ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Mi szerencsés helyzetben vagyunk abból a szempontból például, hogy nem szoktunk idénymunkásokkal dolgozni. Ugyan azzal a csapattal dolgozunk a szőlőben és a borászatban is. A szőlőben el vannak végezve azok a munkák, amik aktuálisak voltak. A borászatban pedig próbáljuk utolérni magunkat, a korábban tervezett, de elhalasztott feladatokat most befejezzük. Erős volt a január és a február is az export kiszállítások terén, most egy kicsikét csöndesebb minden, de már készítjük a borokat a palackozásra.

HelloVidék: Milyen tervekkel várják az "újranyitást"?

Domokos Attila: Én azt látom, hogy a kereskedelmet kell nagyon erősen támogatnunk, ahogy visszaáll a rend. Továbbra is a legjobb bor, az eladott bor, ahogy ezt mondani szokás. Mi borászok, elvégezzük a feladatainkat azzal, hogy elkészítjük a borokat. De utána az a legjobb, ha a kereskedelembe is bele tudunk egy kicsikét "kotnyeleskedni". Mert külföldön és belföldön is a borászokat várják. Mert a borász tudja a sztorit, az éghajlatot, az évjáratot, a nehézségeket, hiszen a borász van ott a bor születésénél. Személy szerint elmondhatom, ha időm engedi, akkor nyakamba veszem a világot és megyek külföldre. Viszem a történeteinket, filmjeinket, fotóinkat, amik az életünkről, munkánkról szólnak mert ezzel tudjuk segíteni a borok eladását. Ez a terv a visszarendeződés utánra is.

HelloVidék: A mostani aszályos, száraz időjárás jelent valamilyen kihívást? Igényel a szőlő extrém gondozást?

Domokos Attila: Még korai lenne jóslásokba bocsátkozni, ráadásul az ősz és a tél elég csapadékos volt. A szőlő gyökere elég mélyen helyezkedik el a földben, a mi területeinken pedig amúgy is jó vízellátottságú területek. Ettől függetlenül várjuk a csapadékot, mert, ha nem is a szőlőben, az egyéb agrárágazatokban elég nagy aszálykár tapasztalható. A szőlő az még bírja, de egy olyan 150-200 mm csapadék az hiányzik mindenképpen, hogy szépen tudjon fejlődni tovább.

HelloVidék: Voltak már korábban hasonlóan nehéz helyzetben? Mikor és hogyan lábaltak ki belőle?

Domokos Attila: Elég nehéz helyzet volt számunkra a 2008-as válság. Teljesen más jellegű volt az akkori helyzet, hiszen az nem egészségügyi, hanem gazdasági alapon generálódott. Mi azt láttuk, hogy ezek a kiépített, erős exportpiacok azért segítettek minket. Az ázsiai és nyugat-európai piacok ezek segítették azt, hogy olyan tartalékaink legyenek, amikre lehet majd építeni.

Címlapkép: Getty Images