Nesze nektek, gender-tagadók: rajtuk múlhat a magyar vidék jövője

Ha a női és férfi egyenjogúság témaköre kerül terítékre, legtöbbször az azonos munkakörben dolgozó felek közti bérkülönbségekre hívják fel a figyelmet, ami csak egy apró szegmense annak a hendikepcsomagnak, mellyel egy hölgy a munkaerőpiac rögös útjára lép. A hátrányos megkülönböztetés szétszálazásának legnagyobb hátráltató tényezője azonban pont az, hogy reprezentatív felmérések hiányában nemhogy hatékony megoldást, kapaszkodópontként szolgáló mélyebb adatokat sem találunk. A legutóbbi nőkkel foglalkozó szakanyag 2006-ra datálható, és bár az Európai Unióhoz való csatlakozással volt egy fellendülése a témának, mára már csak elhaló visszhangja maradt a korábbi kutatási láznak.

Keveházi Kata, a JÓL-LÉT Alapítvány elnöke a korábbi, multinacionális vállalatnál szerzett felsővezetői, HR, újságírói és marketing tapasztalatait 20 éve arra használja, saját szavaival élve, hogy „megerősítse a nőket”, közülük is főként azt az igen kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportot, akik anyaként hosszabb-rövidebb után visszatérnének a munka világába. Az előadó nem kevesebbre vállalkozott, minthogy 2020. őszére befejezi a nők vidékfejlesztésben betöltött szerepéről szóló kézikönyvét, amely egyszerre mutatja be a női vállalkozó lét kihívásait, az abban rejlő lehetőségeket és illusztris példákkal szolgál, hogy a már munkaerőpiacon jelentős szerepet betöltő hölgyek hogyan vívták és vívják jelenleg is saját csatáikat a jellemzően férfiak uralta vezetői magasságokban.

A ma is szó szerint a bőrünkön érzékelhető egyenlőtlenségek oka egészen mélyen, a mai társadalmi struktúrákat megalapozó ősi kultúrákban keresendők. A központi szerepet a döntéshozatalban évezredek óta a férfiak töltik be, elég csak az ókori görög társadalmakra gondolni, ahol a nők nem vehettek részt a közügyek megvitatásában. De az évszázados utazásokat mellőzve szintén emlékezetes pillanat volt, amikor sikerült kiharcolni, hogy nemtől függetlenül mindenki, aki átlépte a felnőttkor küszöbét, érvényes szavazati joggal rendelkezhessen, amely dátum Új-Zélandon 1893, Magyarországon 1919, Kínában 1947, Szaúd-Arábiában viszont csak 2011.

Éppen ezért nemcsak a világ működésében, de az alapvető gondolkodásban sem jelennek meg a nők által képviselt szempontok, minden aszerint definiálódik, hogy a férfiak szerint hogyan kellene valaminek működnie. Még a nemekhez kapcsolható elvárt tulajdonságok is merőben eltérőek, ahogy ezt egykoron megfogalmazták: míg egy férfi határozott, domináns, céltudatos, buzog benne a versenyszellem, addig egy nő kedves, csendes, alkalmazkodó és kompromisszumkész. Mára már elavulttá vált ilyen egzakt címszavakat használni, de a vállalati szférában sokszor kiütközik, hogy azt a nőt, aki túlontúl határozott, egyszerűen nem tekintik nőnek, ha pedig nem elég pontos, precíz, rögtön alárendelt szerepbe csúszik, mondván az érzelmei befolyásolják a teljesítményét.

Ezen elnyomó, hátráltató folyamatok miatt szerveződtek és máig jönnek létre újabb és újabb mozgalmak, egyesületek, csoportok, amik a nőket hivatottak támogatni, képviselni, akik gyakran választják mottójuknak, hogy „semmit rólunk nélkülünk”. A nemek közti egyenlőségért vívott harc tehát igenis nem lejárt lemez, mert még mindig nem ért véget. Ma, holnap és még az elkövetkezendő 257 évben is vívni kellene ahhoz, hogy az a gazdasági szakadék felszámolásra kerülhessen, ami mára ott tátong férfiak és nők között egy egyenlőnek kikiáltott világban. A „küzdelem” azonban nem egyenlő a férfiellenességgel, sokkal inkább egy törekvés a szemléletváltásra, hogy a székükbe mereven kapaszkodó cégvezető urak is elismerjék, a hölgyek nem az általuk felépített várat akarják lerombolni, csak egyenlő esélyeket, egyenlő lehetőségeket követelnek, mondhatni ugyanabból a kenyérből szeretnének letörni egy darabot, ami nekik is ugyanúgy kijár.

Keveházi Kata szerint minden változás az egyén szintjéről kell, hogy elinduljon, ezért a nőnek legelőször önmagára kell találnia ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, amit követően azonban a környezetében lévők életére is hatalmas hatással tud lenni, ami végső soron legjobb esetben társadalmi kölcsönhatások sorozatát hozhatja magát. Így a férfiak fiskális, profitorientált szemléletén utat törve bebizonyítható az is, attól még, hogy valami nyereséggel jár, nem biztos, hogy az adott szektor fejlődését eredményezi. Az pedig végképp egy elavult szemlélet, miszerint a nő helye a konyhában van, és hogy a család, valamint a karrier egymást kizáró tényezők egy hölgy életében.

Tény, hogy ma Magyarországon sokkal több férfi vezette vállalkozás van bejegyezve, azonban ez koránt sem jelenti azt, hogy ugyanebben a pozícióban a nők ne állnák meg a helyüket, sőt. A legtöbben a bátorság hiányában riadnak vissza a vállalkozói pályától, holott egy újító, kreatív ötlettel nem lehetetlen tarolni a piacon, ahogy ezt már sokan bizonyították. A kézikönyv a félelmek, előítéletek lebontásában igyekszik segíteni, hogy a magukban kellő tettvágyat, eltökéltséget érző, innovatív ötlettel bíró nőket, legyen szó fiatal pályakezdőkről, gyermekes anyákról vagy éppen pályaelhagyó középkorúakról, a vállalkozói szféra kifogyhatatlan lehetőségeivel teli világába vezesse.

Címlapkép: Getty Images