Tényleg lehetetlen teljes harmóniában élni az életünket? Így látja egy vidéki vállalkozó

HelloVidék: Ön egyszerre pályázatíró, rendezvényszervező, kozmetikus, egy nemzetiségi egyesületben fontos tisztséget tölt be, tehát rendkívül sok lábon áll. Mindig is ennyi mindennel foglalkozott egyszerre?

Mátrai Angéla: Mindig több mindent csináltam egyszerre. Főiskola mellett nemzetiségi táncot tanítottam, ha kellett, utána a kozmetikában dolgoztam. Sokan azt mondják, hogy aki több mindent csinál egyszerre, az semmit nem csinál igazán mélyen. Ezzel nem értek egyet, több ügyet is lehet párhuzamosan vinni maximális figyelemmel, a lényeg, hogy magasan legyen az igényszintünk és legyen egy erős víziónk. Az pedig köztudott, hogy a hölgyek agya képes a párhuzamos gondolkodásra, a megosztott figyelemre.

Már a középiskola alatt tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni, ezért választotta a menedzsment szakot?

A középiskolában még nem tudtam, az élet hozta így, amit egyáltalán nem bánok, és mindenkinek kívánom, hogy így szeresse azt, amit csinál, mert ez az egyik kulcsa a boldogságnak.

Hogy indult a karrierje? Milyen volt az első munkahelye, munkahelyei?

Táncoktatóként ismertek meg Bácsalmáson először, később pályázatíróként fokozatosan a munkámból kifolyólag sok fórumot tartottam, ez nagyban hozzájárult az ismertségemhez.

Egy pályázatírás kapcsán lett egyéni vállalkozó 2010-ben, emellett saját céget vezet. Hogy egyeztethető össze ez a több fronton való helytállás?

Van állandó munkahelyem, egy kft-nek vagyok az ügyvezetője, illetve saját vállalkozásom van, és nonprofit szervezeteknek vagyok tagja és vezetője. Az én habitusom nagyon alkalmas a többrétű feladatok kézben tartására.

Mivel egy normál munkahelyen napi 8 órás munkával számolnak, Ön pedig minimum 3 pozíciót tölt be, nem számítva egyéb kötelezettségeit, ez mégis mennyi munkát jelent napi vagy heti szinten?

Nem számoltam még össze sosem, ha feladat van, azt el kell végezni. Ez az én filozófiám. Sosem a munkaidőt nézem, szemem előtt az ügy szeretete áll.

Bár sokan és sokszor bizonyították már, hogy nőként nem feltétlenül kell választani a család és a karrier között, a témában máig megoszlanak a vélemények. Ön számára ennyire magától értetődő, hogy csak úgy végezheti valaki igazán hatékonyan, teljes gőzzel a munkát, hogy az nem ad teret egy harmonikus párkapcsolatnak vagy éppen a családalapításnak?

Azt gondolom, hogyha az embernek párja van és egészséges párkapcsolatban él, akkor érzi és tudja, hogy kinek mikor kell engedni a dolgokban kölcsönösen, és kinek mikor kell támogatni a másikat helyzetekben, vagy egy üzleti lehetőséget éppen kihagyni, mert ezt kívánja a család. A mai rohanó világ nem ad lehetőséget a teljes harmonikus életre, mert örökké el kell dönteni, hogy abban a pillanatban mi a fontos, és belső harcot vív az ember önmagával. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem teszem fel a kérdést magamnak, hogy meddig mehet még ez így, hogy hónapokig nincs szabad hétvégém, és nem találkozom a családommal, vagy csak futtában. Ugyanakkor a megnyert pályázatok megvalósítása sok embernek ad örömet, de ha a tánccsoportomat veszem: egy-egy fellépésre vagy versenyre való készüléskor nincs jobb érzés, mint amikor a gyerekekkel együtt alkotunk, készülünk a megmérettetésre!

Mi tarthat vissza ténylegesen egy hölgyet, hogy karriert építsen?

A saját habitusa. Az, ahogy viszonyul önmagához. A karrierépítés elkezdődik már az általános iskolában, hogy áll hozzá az adott közösséghez, a rábízott feladatok elvégzéséhez, hogy vett részt az önkéntes dolgokban, mennyire tud érdek nélkül tenni a közösségért. Úgy nem lehet karriert építeni, hogy egy-egy ügybe nem fektetünk bele önkéntességet. Sokszor csináltam és csinálok olyat, hogy nem járt vagy jár érte fizetség, csak segítek megvalósítani dolgokat, de tudják, hogy ott voltam, lehet rám számítani. Ez az egyik legjobb befektetett tőke és hozzájárul az ismertségemhez, ami később új lehetőségeket ad számomra.

Lehet ilyen téren különbséget tenni a nemek között?

Ez kétségtelenül vitára okot adó kérdés, az élet sok szempontjából nagyon is üdvözlendő lenne a különbségtétel, de ebből az aspektusból nem gondolom. Ebből következően egy munka elvégzése után járó bérben sem kellene már különbséget tenni a 21. században. Egyébként mindig is nagyon jól tudtam és tudok férfi kollégákkal együtt dolgozni.

Érzi azt, hogy mintegy a karrierizmus kifejezés még mindig „szitokszóként” szerepel a köztudatban, főként akkor, ha egy hölgyről beszélünk?

Szitokszónak nem mondanám, vannak érdekes vélemények, de talán nem annyira, mint 20 évvel ezelőtt. Ebből a szempontból is gyorsan változik a világ. Különbséget érzek a karrierépítők és a karrieristák között. Azokat az embereket tisztelem és becsülöm, akik saját tudásuknak és kitartásuknak köszönhetően lesznek sikeresek és építik a karrierjüket, azokkal nem értek egyet, akik minden - akár tisztességtelen eszközt is megragadnak az előbbre jutásért. Itt sincs különbség a nemek között, az előbbiből és az utóbbiból is láthatunk bőven példát.

Ön nőként nehezebb helyzetben érzi-e magát a szakterületén: érezte-e azt bármikor is, hogy plusz időbe, energiájába telt tiszteletet kivívnia magának egy férfival szemben?

Vannak olyan szervezetek, akiknél előfordul, hogy másként kezelik a nőket, mint a férfiakat, de ez nem a munkavégzésünk miatt van, ezeket a szervezeteket a szakma kénytelen másként is kezelni. A tapasztalatom az, hogy manapság nem azt nézik, hogy férfi vagy nő az illető, hanem azt, hogy mit tett le eddig az asztalra, milyen eredménnyel végzi a munkáját.

Ma már több cég számol be arról, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott édesanyák 4-6 óra alatt ugyanolyan, ha nem hatékonyabb munkavégzésre képesek, mint a 8 órában foglalkoztatott férfiak. Mi sorolható még egyértelműen a nők erényei közé?

Nem lehet kizárni a szimpátiát sem. Egy férfi másként tárgyal egy nővel adott esetben, pláne, ha megnyerő a stílusa. Mi nők empatikusabbak vagyunk, ez igen fontos eszköz a kezünkben. Vannak sztereotípiák, amik néha igaznak bizonyulnak, például az a tapasztalatom, hogy a nők sokkal feszesebben végzik a munkájukat, mint a férfiak. A férfiak is elvégzik a munkát, csak kevésbé stresszesen.

Mennyiben változhatnak az előbbiekben tárgyaltak a jövőben? Ön hogyan tervez munka fronton a jövőben?

Ehhez a szakmához is elengedhetetlen az önismeret. Ez már magában hordozza a fejlődés lehetőségét. Akkor tesszük jól, ha rugalmasak vagyunk, és alkalmazkodunk a piachoz. Ez így volt eddig is, a jövőben is így lesz. Szeretném mindig jól végezni a munkámat, az elvállat feladatot, mert ez rendkívül motivál. Ha ez nem megy, akkor valami mást kell csinálnom.

Címlapkép: Getty Images