Van, ahol már bevezették a 9 órás iskolakezdést: most kiderül, mennyire sikeres és hatékony

Ahogy a portál írja, egy gyors kitekintés. Az iskolarendszer teljes átalakítása a hetvenes években teljesedett be Finnországban. A reformig különféle iskolafajták önállóan, egymástól függetlenül léteztek. A finnek ebben az időben tértek át a klasszikus általános iskola rendszerére. Létrehozták a kilencosztályos, kötelező és ingyenes általános iskolát.

A hetvenes évek közepétől indult el és máig is tart a középfokú oktatás reformja, mely a teljes megújítást eredményezte. A politikai és gazdasági változások hatásai ellenére a nemzeti elképzelés egységes maradt abban a tekintetben, hogy sem gazdasági sem politikai szempontból nem engedték az oktatásra szánt ráfordításokat csökkenteni.

Minden kormány következetesen véghez vitte és utat engedett ennek az elképzelésnek, így jutottunk oda mára, hogy a tanári pálya ma Finnországban egyik jól fizetett és vonzó hivatásai közé tartozik és a tanítás elismert. Sok tanuló szeretne tanár lenni és Finnország büszkélkedhet a legversengőbb tanárképzési rendszerrel.

Az oktatási rendszer a második világháborútól napjainkig terjedő időszakban Japán mellett Finnország gazdasága növekedett legdinamikusabban a világon. Megtalálták a finnek a rést a pajzson, csúcstechnológiákkal jelentkeztek. A finn életszínvonal magas, a GDP és adó hozzávetőleg ötödét egyedül a Nokia adja, amely így az ország stratégiai magánvállalata.

Az iparon belül kiemelkedő a fémipar, elektronika, gépipari berendezések, tudományos műszerek, hajóépítés, papírgyártás, élelmiszeripar, vegyipar, textil- és ruházati ipar. A viszonylag kis lakosság, a világtrendektől való erős függés azonban állandó alkalmazkodást követel, de talán éppen ez teheti számunkra izgalmassá a finn oktatáspolitika útkeresését.

Minden az óvodában kezdődik

Finnországban az életre való felkészülés, a tanulás már az óvodában kezdődik. Sokszínűségéből adódóan a finnek rendkívül komolyan veszik az oktatási rendszerben a másság elfogadását. Kicsi gyerekkoruktól úgy szívják ezt magukba, mint a levegőt, ebből adódóan fiatal felnőttként számukra számtalan olyan dolog elfogadott, amin mi érett felnőttként sem tudunk átlépni.

Csak egy példát említve: ha óvodába érkezik egy spanyol, orosz vagy más nációból érkező kisgyermek, kötelező az óvónőknek 100 alapszót az újonnan érkező kisgyerek anyanyelvén megtanulniuk, hogy a leggördülékenyebben illeszkedjen be a pici az intézménybe. Csak gondolkodjunk el itt ezen egy pillanatra, a másság, a más ember tisztelete már itt apró csöppség korban mennyire jelen van.

Az óvoda megkezdésével havonta, később 6 havonta a szülők részletes értékelést kapnak a csöppségről. 4 gyermekre jut egy óvónő, hogy minél nagyobb figyelmet tudjanak fordítani a kicsikre, s játékosan már bizony ekkor megtanulják a betűket, tudnak írni és olvasni, de ezt, mind-mind mérhetetlen játék és odafigyelés mellett.

Így az óvodából az általános iskolába való bekerülés és azzal támasztott követelmények már korántsem olyan megrázó élmény, mint itthon, hogy az óvoda végeztével pár hónap után már komoly elvárásaink vannak hét éves gyermekeinktől.

Az általános iskola első osztályától pedig a gyerekek már idegennyelvet tanulnak. A non plus ultra, hogy nagyvárosokban bent alvós éjjel-nappali óvodák működnek, hatalmas sikerrel. Az ottani állam, gondol az egyedülállókra és azokra kik családként több műszakban vállalnak munkát és gyerekük elhelyezése nem megoldott. A családoknak ne kelljen gyerekfelügyeletre költeni, de a szülő, teljes biztonsággal tudja elhelyezni kisgyerekét éjszakára.

Finnországban szinte minden a nők és gyerekek jogairól szól és esélyegyenlőségről. Mindenki egyenlő nincs kivételezés. S még egy érdekesség a sok közül: a távolsági vonatok első kocsija szintén a gyerekeké. Csak zokniban lehet belépni, ugyanis az első kocsi játszóháznak van kialakítva, csúszdával, mesebarlanggal, könyvekkel, mozival. Tehát egy többórás út is eltörpül ilyen nagyszerű élmény mellett.

Az iskolai oktatásban legyen az általános vagy középszintű a tanárok jelentős mértékű autonómiával rendelkeznek hivatásuk gyakorlása során, és egész pályájukon végig kíséri őket a céltudatos szakmai továbbképzés. Finnországban a tanárok kevesebbet tanítanak, és a diákok kevesebb időt töltenek tanulással mind az iskolában, mind azon kívül, mint kortársaik más országokban.

Alsó tagozatban heti 20 óra van a kicsiknek. Mindazok a tényezők, amelyek a finn siker mögött állnak, szembe mennek azzal, ami jelenleg a világ nagyobb részén zajlik, ahol a verseny, a felméréseken alapuló elszámoltatás, a sztenderdizálás van. Az első osztálytól kezdődően már idegen nyelvet tanulnak a picik, s mire a középiskolát befejezik minden gyerek 2-3 idegennyelven beszél folyékonyan.

Nincs házi feladat. Több időt ad az állam, hogy a kicsik és kamaszok egyaránt élvezzék még az életet. Már a házi feladat megfogalmazást is elavult kifejezésnek tartják…. Együtt lenni, sportolni, családdal együtt lenni, zenélni, olvasni.

Tilos felszerelni egy iskolát és tandíjat kérni. Nincs magániskola.Nincs olyan, hogy egyik iskola több pénzt kap míg a másik nem. A jómódú családok gyerekei ott tanulnak, ahol mindenki más. S ha ők felnőtteké vállnak, sokkal magasabb lesz a szegényekkel szembeni lojalitásuk és empátiájuk. Arra tanítják őket, hogy maguktól gondolkozzanak. Tisztelettel legyenek egymás iránt és tiszteljék magukat.

Az iskolamodell lényege, hogy összeolvasztja az általános és középiskolákat egy kilencéves alapiskolába, és minden diák – függetlenül a családi vagy anyagi hátterétől – ebben az iskolában kezdi a tanulást.

Az osztálylétszámok kicsik: 15-30 fő. Minden iskola egyforma. A nagyvárosban és a kisebbekben egyaránt. Mindenki egyenlő. Középiskolában 6 hét tanulás után következik 2 hét vizsga. Finnországban a köz- és a felsőoktatás szinte teljes mértékben állami fenntartású, magániskolák alig vannak. Emellett pedig az óvodától a felsőoktatásig teljesen ingyenes.

A cikk itt folytatódik tovább.

Címlapkép: Getty Images