Lassan meg kell barátkoznunk a gondolattal: a rovarfehérje egyre nagyobb üzlet lesz itthon is

Jó pár dolgot megtudhattunk már a rovarfehérjékről és azok fogyasztásáról, ám többnyire csak felszínes, nem teljekörű információk jutnak el az emberekig. Most azonban megpróbáltunk az eddiginél is jobban elmerülni a témában Antonovits Bence Dániel rovartenyésztési szakértő segítségével - mint kiderült, valóban érdemes lehet más szempontok alapján megkörnyékezni a rovar alapú élelmiszereket.

A nagy ökológiai lábnyom-kérdés

A szakértő is megerősítette, hogy kijelenthető, hogy a hagyományos állati fehérjékkel szemben valóban kisebb az ökológiai lábnyoma a rovarfehérjék előállításának, ami két szempontból is kiemelkedően alacsony területigényű: a rovarok kiváló takarmányértékesítő képességének következtében a nevelésükhöz szükséges takarmány előállítása kisebb földterületen megoldható, továbbá az üzemszerű termelésre alkalmas rovarok nagyon jól tűrik a zsúfoltságot. A takarmányozás teszi ki az állattenyésztési költségek 45-75%-át különböző termékek esetén, így javítása a környezetvédelmen túl elsődleges gazdasági szempont is. Csakhogy néhány példát említsünk, az egyes gazdasági állatfajok esetében az alábbi átlagos takarmányértékesítési értékkel számolhatunk:

• szarvasmarha: 6-9 kg/kg, intenzív (abrakos) marhahízlalás esetén,
• juh: 4-6 kg/kg, 3-8kg/kg szélső értékek mellett,
• sertés: 3,5-3,8 kg/kg,
• brojlercsirke: 1,9-2,3 kg/kg,
• brojlerpulyka: 2,7-3,1 kg/kg (20 hétre számolva),
• házikacsa: 2,3-2,8 kg/kg,
• pecsenyegalamb: 2,5-3 kg/kg,
• nyúl: 4-5 kg/kg (takarmányveszteséggel együtt).

Egy házi tücsök esetében ez az érték 1,7 kg/kg, de egyes fajok, főleg lárva stádiumban akár 1,3 kg/kg körüli értéket is elérhetnek. Ennek egyik fő oka, hogy hidegvérű állatok lévén nem pazarolnak energiát az állandó testhőmérséklet fenntartására.

Mindezen kívül a „vágási kihozatala”, azaz a testtömeg fogyasztható hányada is igen magas. Míg a gazdasági állatok átlagosan 50% körüli vágási kihozatallal bírnak, addig egy tücsök esetében az állat 80%, de saját tapasztalatom alapján akár 100%-a is fogyasztható, a lisztbogár vagy a fekete katonalégy lárvája pedig szintén teljes mértékben

- árulta el lapunknak Antonovits Bence Dániel.

Hozzátette, hogy nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a rovarok koncentráltabban tartalmaznak fehérjét: nem ritka a 60%, de akár 70% feletti fehérjét tartalmazó faj sem, a fehérjetartalmuk pedig nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is kiváló. Aminosav garnitúrájuk, zsírsav-profiljuk és ásványianyag-tartalmuk egyaránt rendkívül jó, ami egyrészt esszenciális tápanyagforrást jelent a táplálékhiánytól szenvedő fejlődő országok lakosainak, másrészt olyan fontos takarmány összetevők válthatók ki vele, mint a halliszt vagy a szója. A rovarok vízigénye szintén töredéke a hagyományos gazdasági állatokéhoz képest, sőt, az ipari termelés szempontjából ígéretes fekete katonalégy, vagy a lisztbogár lárvája a takarmány nedvességtartalmán túl vizet nem is igényel.

A mezőgazdasági termelésben is nagy szerepük lehet

A rovarok kiválóan nevelhetők mezőgazdasági és élelmiszeripari mellékterméken. A fekete katonalégyből készült liszt jól emészthető, akár 50% feletti fehérjetartalommal rendelkezik, így olyan szerves melléktermékek forgathatók vissza a takarmánykörforgásba, mely máskülönben jobb esetben is komposzt vagy biogáz előállításra lenne csak jó. Ám ez még mindig nem minden, hiszen a rovarnevelés üvegházhatású gáz kibocsátása is elmarad az intenzív állattenyésztés értékeitől, de azt fontos kiemelni, hogy ezt pontosan mérni és összehasonlítani nagyon bonyolult, nehéz hiteles képet adni célzott kutatás nélkül, ami standard módon, azonos paramétereket figyelembe véve életciklus szinten vizsgálja a kérdést. Bár elsőre nem is gondolnánk, de a kutya,- és macskatápok is hatalmas ökológiai terhelést okoznak - ezt pedig szintén jelentősen le lehet csökkenteni a rovarok alkalmazásával.

Számos rovarfaj alkalmas emberi fogyasztásra

A világon nagyjából 2000 ehető rovarfajt ismernek. Nem egy olyan kultúra létezik, ahol a rovarevés folyamatában megmaradt, ott leginkább a vadon élő rovarokat gyűjtik. Amikor a globális élelmezésben vagy takarmányozásban kívánunk teret adni a rovaroknak, akkor iparszerű nevelésben kell gondolkodnunk. Fontos a technológiatűrő fajok kiválasztása, tehát bírnia kell a nagy egyedsűrűséget, a monodiétát és a mesterséges nevelőközeget. A cél az, hogy a nevelés minél inkább automatizálható legyen. Lényeges szempont a kezelhetőség, a jó takarmányértékesítő képesség, a nagy napi tömeggyarapodás, és a vitalitás. Ipari körülmények közt élelmiszer célra legnagyobb számban egyes tücsökfajokat, a lisztbogár lárváját és sáskát tenyésztenek és nevelnek, de utóbbi meglehetősen kényes, hiszen a tartása, nevelése nehézkes. Ha a takarmányokat vesszük figyelembe, akkor a legígéretesebb faj a fekete katonalégy és a lisztbogár lárvája, de van potenciál a házilégy vagy egyes gyászbogár fajokban is.

Egyre jobban kezdenek betörni a köztudatba

Tagadhatatlan, hogy Európában kifejezetten szkeptikusak velük az emberek, de az ismertségük ugyanakkor egyre csak növekszik. Sőt, a legátfogóbb, legnagyobb elemszámú hazai attitűdfelmérés még mindig a megkérdezett szakértő által, 2017-ben végzett online felmérés, melynek eredménye 2796 értékelhető válasz alapján az alábbi: a válaszadók körében az entomofágia témája ismert volt, 90,81%-uk (2539 fő) hallott már az ehető rovarokról, a Kárpát-medencében élő ehető rovarfajt, családot, öregcsaládot vagy rendet azonban csupán 26,18%-uk tudott megnevezni (732 fő). A válaszadók 20,10%-a (562 fő) fogyasztott már rovart, vagy rovar alapú élelmiszert, és több mint felük nyitott az ilyen élelmiszerekre. 43,13% (1206 fő) megkóstolná, 15,92% (445 fő) akár rendszeresen is fogyasztana ilyen ételt, mindössze 40,95% (1145 fő) nyilatkozott elutasítóan. 363 fő (12,98%) válaszolt úgy, hogy semmi nem venné rá a rovarok fogyasztására. Mint kiderült, nagyobb a fogyasztási kedv akkor, ha nem felismerhető termékként találkoznak az emberek velük, de a rovar alapú fűszer is elfogadottnak mondható a felmérés alapján.

A takarmánygyártók is jól járnának velük

A szakember szerint ez a jövő egyik legígéretesebb fehérjehordozója. Jelenleg a legnagyobb mennyiségben alkalmazott két fehérjehordozó a szója és a halliszt. Az Európába érkező szója ma döntően Észak-Amerikából származik, az intenzív szójatermelés pedig hatalmas környezeti károkat okoz. A halliszt minősége egyre gyengébb, a túlhalászat miatt az óceánok élővilágát veszélyezteti.

Ezzel együtt a fogyasztói attitűd is változik, egyre inkább teret nyer az ökotudatos fogyasztói magatartás, nő a kereslet a fenntartható módon előállított termékek iránt. A takarmányozási szempontból kiemelkedő fekete katonalégy például keresett termék magas minőségű halhúst előállító nevelőtelepeken, de a petfood ipar is nagy érdeklődést mutat, ugyanis hipoallergén tápok állíthatók elő belőle. Nagy előnye a takarmányrovaroknak, hogy ezek természetes táplálékai háziállatainknak, szemben például a szójával. De érdeklődik a horgászipar, illetve a hüllőtartók is keresik. Ma már Magyarországon is elérhetőek ezek a termékek

- fogalmazott Antonovits Bence Dániel.

Jelenleg az EU-ban feldolgozott rovart az akvakultúrában nevelt állatok, a társállatok és szőrmeállatok takarmányozására alkalmazhatunk, de várhatóan egy-két éven belül engedélyezni fogják a baromfi és sertésipar számára is.

Tényleg csak ezekkel a termékekkel lehet fenntartani az emberi húsfogyasztást?

A húsfogyasztás vagy tágabban mondva az állati fehérje fogyasztás okozta környezeti problémákat két irányból kell kezelni: egyrészt a fogyasztás csökkentésével, másfelől a fogyasztott állati fehérjék megválogatásával. A napi javasolt fehérjebevitel 0.75 g/testtömeg kg/ fő, aminek 20-30%-át ajánlott állati eredetből fedezni. Ez azt jelenti, hogy egy 80 kg-os felnőttnek napi 15g állati fehérjére van szüksége, ami évente 5,5 kg-ot jelent. Ebben benne van a tejtermékekből, a tojásból és a húsból származó fehérje is. Ha ezt például valaki 100%-ban csirkehúsból fedezi, akkor ez évente kb. 24 kg húst jelent, de akkor semmi más állati fehérjét nem fogyasztott. Ezzel szemben a világ húsfogyasztása az elmúlt 20 évben megduplázódott, 2019-ben elérte a 360 millió tonnát. A két legfőbb ok a globális népesség- és jövedelemnövekedés. A fogyasztás bővülésének üteme az elmúlt években lassult, de az elemzések 2028-ig további 13%-os növekedéssel számolnak. A fejlett országokban 68,6 kiló volt az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás 2019-ben. A leggazdagabb országokban összesen 121 millió tonna hústerméket értékesítettek: 48 millió tonna szárnyast, 41 millió tonna sertést, 29 millió tonna szarvasmarhát és 2,7 millió tonna birkát. Egyértelmű tehát, hogy mind környezetvédelmi, mind egészségügyi szempontból célszerű lenne a mostani húsfogyasztást felére vagy akár harmadára csökkenteni.

Ha az elfogyasztott állati fehérjét is megválogatjuk, akkor tovább csökkenthetjük ökológiai lábnyomunkat. Amennyiben egy intenzíven hízlalt sertés helyett például rovarból vesszük fel ugyanazt a fehérjemennyiséget, sokkal kisebb környezetterhelést okoztunk

- vélekedett a szakértő.

Nem tudják egyelőre legyőzni az undort az emberek

Mint ahogyan írtuk is, számos jótékony hatással járhat a rovarfehérjék fogyasztása mind állati, mind pedig környezeti szempontból, ám továbbra sem vagyunk rá eléggé nyitottak. Ez pedig az undornak és a félelemnek köszönhető. Az entomofágia elfogadásának legnagyobb akadálya a félelem az új, eddig ismeretlen ételektől, azaz az élelmiszer neofóbia. Az pedig továbbra is kérdéses, hogy mikor fogadja be az európai kultúra a rovarok elfogyasztását. Vagy, hogy egyáltalán befogadja-e valamikor.

Valóban szükséges lenne arra, hogy egyre több rovarfehérjét fogyasszunk?

A hagyományos húsfogyasztás ténylegesen fenntarthatatlannak tűnik ebben a formájában, azt pedig nem árt szem előtt tartani, hogy ez a gyakorlat az európai kultúrától nem teljesen idegen, sőt. Már évezredekkel korábban is fogyasztottak rovarokat élelmiszerként, feltételezhetően jelentős szerepet töltöttek be az ősember táplálkozásában, ugyanis a kezdeti időkben fejlett eszközök hiányában ezen osztály tagjai bizonyultak a legkönnyebben hozzáférhető állati eredetű fehérjeforrásnak. De számos más lelet és kutatás is ezt bizonyítja.

A rovaripar egy most felívelő iparág, hatalmas potenciállal. A rovar alapú élelmiszerek és takarmányok már itt vannak. Nem az a kérdés, hogy lesz-e rovarfogyasztás Magyarországon, hanem az, hogy beállunk-e még a pionírok közé, és az ország előnyére fordítjuk, vagy szakmai érveket nélkülözve küzdünk ellene, és majd sereghajtóként csatlakozunk az ágazathoz

- fejtette ki gondolatát Antonovits Bence Dániel.

Címlapkép: Getty Images