Nagy István: egyre kevesebbet kell bizonygatni, hogy klímaválság van, egyre többször érezzük a bőrünkön

Nagy István agrárminiszter az interjúban a méhlegelők fontosságára is kitért, mint mindta, ha annyit sikerül elérni, hogy ráirányítjuk az emberek figyelmét arra, hogy a beporzók veszélyben vannak, már nagy eredmény.

Márpedig ma már csak a méhek vannak, a környezetszennyezés, a megváltozott éghajlat a vadbeporzók számát nagyon lecsökkentette. És ha valamire csak egy szervezet van, és az valamilyen betegség miatt kipusztul, akkor nagyon nagy bajban vagyunk

- mondta az agrárminiszter, majd arra is kitért, hogy a méheket pedig betegség tizedeli.

Nem is egy! A kiskaptárbogár ellen nem is tudunk védekezni. És minden új betegség ellen kellene kísérletezni ellenanyagot, de mivel ez egy kis ágazat, ezért a vegyipar nem fog százmillió dollárokat erre költeni, hiszen soha nem fog neki megtérülni. Nem ez az egyetlen gond: a méz ára hosszú idő óta alacsony, és már harmadik éve a termés is kevés, így egyre kevésbé kifizetődő méheket tartani. De amikor az Európai Unióban felvetem, hogy támogatni kell a méhészeket, mert nem tudnak megállni a lábukon, azt mondják: nem igaz, miniszter úr, mert növekszik a méhcsaládszám. Hiába mondom nekik, hogy ez hamis illúzió, hiszen azért nő, mert anélkül nem tudnának annyi mézet előállítani, amennyi a megélhetéshez szükséges

- magyarázta Nagy István. Hozzátette, Hétfőn visz egy javaslatot az Európai Unió Tanácsához, ami arról szól, hogy fontoljuk meg a beporzási támogatás bevezetését. Az agrárminiszter úgy véli, ne csak a mézből legyen bevétele a méhészeknek, hiszen az egész mezőgazdaság, ökoszisztéma fenntartásához a méhek beporzási tevékenysége nélkülözhetetlen.

Egyszer már próbáltam, akkor leverték, pont azzal, hogy nő a méhcsaládok száma, de Magyarországon bevezettem: kétezer forintot tudunk adni családonként. Ez még kevés, legalább 10 euróra lenne szükség, ami a nemzeti kiegészítéssel kitehetne ötezer forintot, az már számba vehető tétel lenne annak érdekében, hogy kellő méhsűrűség legyen. Jó helyzetben vagyunk, mert Magyarországon a második legnagyobb a méhsűrűség a világon, de ez egy kényszer

- emelte ki.

Az interjúban arra is kitért, hogy látszik, hogy az emberek fele még mindig nem hiszi, hogy baj van, hogy a klímaváltozás hatalmas károkat okoz. Mint mondta, pedig minden nappal nő a bizonyosság.

Hacsak az elmúlt időszak történéseit vesszük alapul: milyen hosszú ideig volt szárazság és milyen rendkívüli módon égetett a nap. Aztán megjött az eső, de nem volt benne köszönet, mert agyonvert mindent és villámárvizek voltak – ami sosem volt korábban. Úgy látom, hogy egyre kevesebbet kell majd bizonygatni, hogy éghajlatváltozás van, hogy klímaválság van, egyre többször érezzük a bőrünkön, egyre többször kell feltennünk magunknak a kérdést, hogy mit kell nekem tenni, hogy a világ jobb legyen. A hiba az, hogy ott tartunk: mit kellene tennie másnak?

Kitért arra is, hogy mit tehetünk ez ellen. Ahogy mondta, például, fel kell tegyük magunknak a kérdést: biztos mindig kell mindent enni?

A dinnyét akarjuk enni februárban, júniusban még roppanós almát akarunk, friss salátát karácsonykor. Epret is hamarabb akarunk, ezért tízezer kilométerről importáljuk, és nem tudjuk, milyen vegyszerrel kezelték. Az egész problémát nem fogjuk megoldani, ha senki nem hajlandó a saját kényelméből kicsit feladni. Mindig arra hívom fel a figyelmet, hogy a messziről érkező import hogyan tud olcsóbb lenni a magyar terméknél – csak egy kicsi gyanú ébredjen már bennünk, hogy mi van mögötte? A magyar termelők mindig háborognak, hogy alig tudnak önköltségi ár felett értékesíteni, a kereskedők is azt mondják, hogy minimális árréssel dolgoznak. Itt kellene tudatosnak lenni, hiszen ha a boltban leveszünk a polcról egy doboz tejet, akkor eldöntjük, hogy melyik ország gazdaságát erősítjük

- magyarázta Nagy István.

A teljes interjú itt olvasható.

Címlapkép: Getty Images