Egyre rosszabb biznisz a használt ruha: vidéken sok helyen képtelenség megszabadulni tőle

Egyre divatosabb téma a használt ruha újra hasznosítása, aminek egyik alapvető oka, hogy az EU 2018-ban célul tűzte ki, hogy legkésőbb 2025-től minden tagállamban kiterjesztik a szelektív hulladékgyűjtést a használt ruhaneműkre is. Az időpont vészesen közeledik, Magyarországon azonban alig látni nyomát változásnak. Vidéken sok kistelepülésen a használt ruhákat lomtalanításkor sem lehet kitenni, gyűjtőruha-konténerek a közeli városban sincsenek, így sok helyen a kukában, még rosszabb esetben a kályhában landolnak a kidobásra ítélt ruhaneműk. Jelenleg mindegy 1500 konténerben gyűjt a Textrade KFT, ezzel Magyarországon piacvezetők. Mi lesz a konténerekbe kerülő ruhákkal és cipőkkel, mit kezdenek velük? – kérdeztük Hartay Mihály kommunikációs vezetőt, akivel a hazai textil-újrahasznosítás problémáiról beszélgettünk.

Miért is fontos a ruhák újrahasznosítása?

Kevesen tudják, de a kőolajipar után a divatipar a legkörnyezet-terhelőbb iparág. Nincs olyan olcsó alapanyag és gyártási technológia, ami ne járna durva szén-dioxid-kibocsátással, vízpazarlással és vegyszeres szennyezéssel.

• A vegyi szálak (poliészter, poliamid, stb) a kőolaj ipari feldolgozásából keletkeznek.
• A gyapot – mely igen kényes növény és ezért a termesztésekor sok növényvédőszer felhasználását igényli  feldolgozása pamuttá rendkívül sok édesvíz felhasználásával és jelentős szennyvízkibocsátással történik.
• A gyapjú feldolgozása is jelentős édesvíz és vegyszer (lúgok, festékek) felhasználásával jár és jelentős a szennyvízkibocsátása.

Magyarországon évente átlagban 60-80 ezer tonna ruhát dobnak ki az emberek, aminek 90%-a hulladéklerakóba kerül. Eközben népszerű a Nyugat-Európából behozott jó minőségű használt ruha is.

A magyar gyűjtögető mentalitás miatt a rendszerváltás utáni két évtizedben a ruhák a szekrények polcain pihentek. Mára megteltek a polcok és nincs hely az új ruháknak. Meg kell szabadulni tőlük, s a gyerekholmik ajándékozásának kivételével – aminek hazánkban nagy hagyománya van – a többi ruha többsége a szemétben végzi

– magyarázta Hartay Mihály, a Textrade KFT kommunikációs vezetője.

Naponta 75 tonna használt ruhát dolgoznak fel

A székesfehérvári cég még 1990-ben alakult, fő profiljuk a használt ruha nagykereskedelem. Üzemükben közel 200 főt foglalkoztatnak, éves szinten több mint 40 ezer tonna használt ruhát dolgoznak fel, ezzel itthon piacvezetők. A székesfehérvári cégben jelenleg 200 ember válogatja, bálázza a ruhákat, amik aztán értékesítésre kerülnek.

Ilyen volumenben még gazdaságosan működtethető a cég, főleg úgy, hogy a magyarországi gyűjtés mellett jelentős a külföldről behozott, válogatatlan ruhák itthoni szelektálása

– közölte Hartay Mihály. Önmagában viszont az a 10 ezer tonna, amit Magyarországon összegyűjtenek, nem lenne gazdaságos. Termékeik fő beszerzési forrása az Egyesült Királyság és Svájc, de Olaszországból, Belgiumból, Németországból, Hollandiából sőt még a tengerentúlról (USA, Ausztrália) is importálnak bálás ruhákat. Magyarországon jelenleg, az ország legkülönbözőbb pontjain, több mint 1500 hazai helyszínen gyűjtenek, viszont sok visszajelzést kapnak arról, hogy ez is kevés:

Ez mindig az önkormányzaton múlik, hogy hol igénylik a konténereket, és hol nem. Ha megkeresnek, mi szívesen kihelyezünk bárhová, ahol igény van rá, de az önkormányzatnak kell biztosítani a helyet. Amióta azonban a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés egyre népszerűbb, nagyon lecsökkent az utcákon a konténerek száma is. Illetve mi is jobban őrzött területekre vittük be a saját konténereinket: hulladékudvarokba, kereskedelmi láncok udvarába. Sokan jelzik, hogy probléma, hogy kevés a ruhagyűjtő konténer, több kellene. Ezt mi is látjuk, Nyugat-Európában sokkal több található, de az is igaz, hogy a német emberek tisztábban gyűjtenek, nincs ennyi szemét ledobálva a konténerek környékén. A kidobásra ítél ruha esetében az a legfőbb baj, hogy más hulladékkal ellentétben csak időszakosan termelődik, például hagyatékként hirtelen örököl az ember egy nagy mennyiséget, vagy kinyitja a szekrényét, aztán selejtez. Nem folyamatosan képződik, ezért erre sokkal nehezebb gyűjtőjáratokat indítani. Ez olyan mértékben gazdaságtalanná teszi a rendszert, hogy csak a konténeres gyűjtés jöhet szóba.

– közölte a Textrade KFT kommunikációs vezetője, aki azt is elmesélte, hogy korábban Magyarországon is voltak próbálkozások, voltak közszolgáltatók, akik belevágtak a textilhulladék összegyűjtésébe és újrahasznosításába. Az idők folyamán azonban folyamatosan csökken a gyűjtés, a válogatás, és az értékesítés nyereségtartalma, ezért is a legtöbben mára felhagytak ezzel a tevékenységgel.

A kisebb településeken a legnagyobb a problémát az jelenti, hogy tényleg nincs megoldva, hova is lehetne kivinni a leselejtezett ruhaneműket.

A szakember szerint ennek egyrészt az az oka, hogy az ottani önkormányzatok nem biztosítanak helyet ilyen ruhagyűjtő tárolóedényeknek, mivel azt tapasztalják, hogy a környékük szemétlerakó gócponttá válnak. Másrészt az is tény, hogy a nagyvárosokban a leggazdaságosabb a konténeres gyűjtés, hiszen az sem jó, ha a konténerek túl nagy távolságra vannak egymástól.

Látni kell azt is, hogy mi mindenféle támogatás nélkül végezzük ezt fajta hulladékgyűjtést, ez ma egy forprofit tevékenység, a vállalkozó csak addig csinálja, amíg ez megéri neki. Ez 2025-től azonban meg fog változni, mert bekerül a hulladékgazdálkodási törvénybe, hogy ez kötelezettsége lesz az államnak, és akkor ennek megfelelően mögé kerül egy gyártói felelősség is. Jelenleg azonban, aki a ruhát előállítja, vagy kereskedik vele, az semmilyen formában nem felel azért, hogy utána a ruhanemű hulladékká válik. Legkésőbb 2025-től ez meg fog változni, mert a gyártóknak is gondoskodniuk kell a használt ruhák visszagyűjtéséről. Még nem dolgozták ki a jogalkotók ennek a kereteit, de ha Nyugat-Európát nézzük, ott már elindult a gyártói felelősségrendszer kialakítása, és várhatóan nálunk is ez fog kiszélesedni. És ez a gyűjtési kötelezettség a vidéki településekre is vonatkozni fog, csak akkor már lesz mögötte egy finanszírozási háttér is, ami elfogadhatóvá és működőképessé teszi a rendszert

– mondta Hartay Mihály.

Egyre kevésbé éri meg használt ruhákkal foglalkozni

A másik nagy problémát az okozza, hogy az új ruha ára folyamatosan csökken, ami magával viszi a használt ruha árát is. Ennek megfelelően a textil-újrahasznosítással foglakozó cégek profitja is egyre csökken:

Elképesztően sok felesleges ruhát vásárolunk. A távol-keleti tömegtermelés, az olcsó bérek, és a környezetvédelmi követelmények alacsony szintje miatt a ruhanemű az utóbbi évtizedekben hihetetlenül olcsóvá vált. Az emberek egyre rövidebb ideig hordanak egy-egy ruhát, ezért egyre nagyobb volumenben vásárolunk belőlük, ezért még olcsóbb tud lenni. Ma 2000-3000 forintért meg lehet venni egy pulcsit, míg 10-20 évvel ezelőtt akár kétszeresébe került. Persze a minőség is gyengébb lett, ez is az oka annak, hogy egyre rövidebb ideig használjuk őket

– magyarázta Hartay Mihály.

Mi lesz a konténerekbe kerülő ruhákkal?

Ott vannak a nagyobb hipermarketek mellett (Tesco, Metro, Auchan), néhány CBA és Coop áruháznál, a budapesti hulladékudvarokban, illetve a Magyar Vöröskereszt épületei mellett is. Ez utóbbi nem véletlen: a szervezettel több mint 20 éve működnek együtt.

A Vöröskereszt alapszervezetek igényeit folyamatosan kielégítjük és az általuk igényelt ruhákat odaszállítjuk hozzájuk. Tehát, ami igénye van a szervezetnek, az igyekszünk teljesíteni, de a gyűjtés során az emberek a téli ruhától tavasszal, a nyári ruhától télen szabadulnak meg és a rászorulóknak pont fordítva van rá szüksége. Ráadásul a karitatív szervezeteknek sem helyük, sem emberük sincs, hogy kezeljék a lakosoktól beérkező ruhát

– emelte ki Hartay Mihály, aki még hozzátette, sokan tényleg még mindig abban a tévhitben élnek, hogy a konténerbe került ruhák egyenesen a rászorulókhoz kerülnek. Ezzel szemben a bálázatlan, a konténerben összegyűjtött ruhaneműket a székesfehérvári gyárban szállítószalagon gondosan leválogatják különböző minőségekre. Megnézik, hogy mi milyen piacra kerülhet:

Úgy kell leválogatni, hogy az adott piacon eladható legyen. Az általunk feldolgozott termékek döntő többsége nem Magyarországon kerül értékesítésre, itt nagyrészt a válogatás és bálázás folyik, az értékesítés a Közel-Keleten, a Távol-Keleten, Ázsiában és Afrikában történik. A szegényebb országok vásárolják a bálázott termékeket. Természetesen más a divat minden területen. A Közel-Keleten kevésbé színes, világosabb, egyszínű dolgokat vásárolnak

– mesélte a Textrade KFT kommunikációs vezetője.

A ruhák hány százaléka hordható újra?

Elsőre meghökkentő lehet az a tény, hogy a hulladékként kidobásra kerülő ruhaneműk 60 százaléka ruhaként hasznosítható. Utána van, ami géptisztító rongyként (10-12%) hasznosítható, majd az energetikai hasznosítás következik:

Ez a cementgyárba kerül. Mivel nagyon jó az égése, sok hőt termel, a hamuját pedig a cementhez keverik. Ez kb. 15 százalék.

– tudtuk meg a szakembertől, aki azt is elárulta, hogy a konténerben összegyűjtött ruhaneműknek mindössze egy százaléka végül az, ami a szemétben végzi. Ez pedig még nyugat-európai viszonylatban is kiemelkedő eredmény.

Tágabban véve nemcsak a textil jelenti a ruhát, hanem ruházati kellék, cipő és a táska is. Elég sok plüssállat is bekerül a konténerekbe, ezeket is értékesíteni lehet:

De a nagy része azért ruhanemű, és szerencsére a magyar emberek elég tisztán gyűjtenek, azokat viszik a konténerbe, ami másnak még használható. Akik a konténerbe teszik a ruhákat, a csomagolási hulladékokat, általában környezettudatosabb emberek. A baj inkább azokkal van, akik arra járnak kocsival, aztán zsákokban köré pakolják a háztartási szemetet. Ezzel rontják az egész gyűjtés renoméját. Az önkormányzatok felelősek a terület tisztaságáért, és erre fel inkább azt mondják, hogy ha ez ilyen kosszal jár, akkor inkább vigyék el innen a ruhakonténereket is!

– tette még hozzá Hartay Mihály.

Címlapkép: Getty Images